T. 7. Mátyás portréja intézkedései alapján

Egyéni közösség, társadalom

Mátyás portréja intézkedései alapján

1437-ben, Luxemburgi Zsigmond halála után Magyarországon zűrzavaros helyzet alakult ki. A király utódja

Habsburg Albert volt, kit halála után fia követett volna a trónon, ám annak kiskorúsága miatt veje, Jagelló Ulászló vette át a trónt. Ulászló halála után az 1445-ös országgyűlésen fiát, a 4 éves V. Lászlót elfogadták törvényes királynak. Kiskorúsága miatt a 7 főkapitány kezében volt az irányítás, ám ők nem tudták fenntartani a rendet. A király mellé kinevezték Hunyadi Jánost kormányzónak. Lényegében Jánosé volt a teljes uralkodói jogkör. Hatalmát kihasználva célja Magyarország belső viszonyainak rendezése és a török elleni védelem megszervezése volt. Az ország egysége azonban nem állt helyre. A felvidéki területeken Giskra okozott problémát, a nyugati országrész III. Frigyes, míg Szlavónia a Cillei család kezén volt. Hunyadi saját birtokai közben egyre gyarapodtak, míg a királyi birtokállomány csökkent. Az állami bevételeket és az ország bevételeit is a védelemre fordította. Ennek ellenére 1448-ban Rigómezőnél a magyarok vereséget szenvedtek a törökök ellen. 1452-ben V. László átvette az uralmat Hunyadi Jánostól. Cillei Ulrik befolyásolta a fiatal királyt, ám Hunyadi maradt a főkapitány, a pénz és a haderő is az ő kezében volt. 1456-ban II. Mohamed megtámadta Nándorfehérvárt. A várat Szilágyi Mihály védte 7.000 katonával, sikeresen. Hunyadi zsoldosaival, a rábízott országrészek nemeseivel, és Kapisztrán János ferences szerzetes keresztes seregeivel legyőzte a törököket. A csata után néhány héttel Hunyadi meghalt.

Halála után hatalmi harc vette kezdetét. V. László és az őt támogató Garai és Cillei családok küzdöttek a Hunyadi ligával, azaz Hunyadi Lászlóval, Szilágyi Erzsébettel és Szilágyi Mihállyal a trónért. V. László Hunyadi Lászlótól a királyi várakat és a jövedelmeket kérte, de az nem volt hajlandó lemondani a hatalomról. Nándorfehérvárnál Hunyadi tőrbe csalta a királyt és Cillei Ulrikot. Cillei meghalt, a király csapdába esett – V. László az elengedéséért cserébe büntetlenséget és apja tisztségeit ígérte Hunyadi Lászlónak. A királyt támogató Garai László Budára csalta Hunyadiékat - Lászlót lefejezték, Mátyás, az öccse fogságba került. A Szilágyiak támadásba lendültek: polgárháború robbant ki, V. László Mátyást magával vitte Bécsbe, majd Prágába. 1457-ben V. László meghalt, 1458-ban Szilágyiak és a bárók a Szegedi Egyezményben kiegyeztek, hogy Mátyást ültetik a trónra, Garai büntetlenséget kapott, és nádor maradhatott, Szilágyi Mihály pedig kormányzó lett. Az egyezményt dinasztikus házassággal pecsételték meg: Mátyás elvette feleségül Garai Annát. Az egyház támogatta a megegyezést és trónra kerülését – arra számítottak, hogy Mátyás török ellenes hadjáratokat fog indítani. 1458. január 24-én megtartották a királyválasztó országgyűlést, melyen Szilágyi Mihály 15.000 katonával jelent meg. A 15 éves Mátyást a Duna jegén királlyá választották, ám ő ezalatt Prágában volt Podjebrád György, cseh kormányzó „fogságában”. Innen György csak a kért váltságdíj megtérítése és házassági szerződés megkötésével engedte el Mátyást. Mivel korábbi felesége, Anna meghalt, nem akadályozta semmi, hogy feleségül vegye Podjebrád Katalint. 1458. februárban Mátyás átvette a budai Nagyboldogasszony templomban a kormányzást.

Mátyás Vitéz János nevelése alatt egy humanista műveltséget szerzett, apja oldalán diplomáciai és katonai tapasztalatokat gyűjtött. 1458 nyarán, az országgyűlésen megerősítette a nemesség jogait – az idegenek nem kapnak fontos méltóságot, nem vet ki hadiadót, és figyelembe veszi a nemesi értékeket; cserébe azok támogatják őt. A régi főméltóságokat leváltotta, helyettük a köznemességből egy új, hozzá hű bárói réteget kezd kialakítani. Ekkor emelkedtek fel a Szapolyaiak és a Báthoryak. Szilágyi Mihályt, mint kormányzót; Garait, mint nádort; és Újlaki Miklóst is lemondatta, félreállította összeesküvés miatt. Az összeesküvők meghívták III. Frigyest a trónra, ám a kísérlet kudarcba fulladt. Mátyás a Felvidéken felszámolta a huszita rablóbandákat, a vezetőjükkel, Giskrával 1462-ben kiegyezett – belőle báró lett, katonáiból királyi zsoldosok lettek. 1463-ban Mátyás megkötötte III. Frigyessel a Bécsújhelyi szerződést: Frigyes átadja a koronát 80.000 aranyforintért, és lemond a magyar trónigényről, viszont ha Mátyás fiú utód nélkül hal meg, a magyar trón Frigyesre (vagy utódaira) száll. 1464-ben a Szent Koronával Mátyást hivatalosan is királlyá koronázták.


Hatalma megerősítésének érdekében egyszemélyi hatalom kiépítésébe kezdett. Sikertelenül próbálta visszaszerezni a királyi felségjogokat és jövedelmeket birtokelkobzással. A méltóságviselőket lecserélte, a fő helyekre köznemesi híveit ültette, ezzel csökkentve a bárói hatalmat. A nemesség és az egyház érdekeit igyekezett figyelmen kívül hagyni, a rendi gyűlést egyre ritkábban hívta össze (annak ellenére, hogy ezzel a köznemesség érdekeit is sértette), az egyház elvárásaival szemben pedig védekező hadviselést folytatott a törökök elleni támadó hadjáratok helyett. Ezekkel az intézkedésekkel Mátyás mind a három csoporttól eltávolodott, nem befolyásolta őt senki. Hatalmát biztosította a tőle függő főbb tisztségviselőkkel és a zsoldoshadseregével.

Mátyás a rendek szerepét tovább csökkentette. A korábbi bárói rangú főkincstartó, a pénzügyek irányítója ezután a nemesi/polgári kincstartó volt. Korlátozta a királyi tanácsot a kancelláriai reformmal: a titkos és a főkancelláriát egyesítette, élére saját emberét helyezte. A kancellária kezelte a királyi okleveleket, a főkancellária tagjai bárói származásúak voltak, míg a titkos kancelláriát Mátyás hívei irányították. Az összevont kancelláriákat a titkos kancellár vezetése alá helyezte, ezzel is tovább csökkentve a bárói befolyást. Átalakította az igazságszolgáltatást. A főkancellár vezette királyi személyes jelenlét bírósága és a titkos kancellár vezette királyi különös jelenlét bírósága összevonásával létrejött a személynöki szék. Ennek élén a személynök volt. A személynök alatt szakképzett ítélőmesterek dolgoztak, a bíróság pedig folyamatosan ülésezett.

Az 1460-as években Mátyás a korábbi banderiális hadsereg helyett zsoldos hadsereget hozott létre. Ez sokkal hasznosabb volt, mivel a banderiális hadseregnek a külföldi hadjáratért fizetni kellett, mindemellett nem volt megbízható, nem egy állandó hadseregről volt szó, és ráadásnak a bárók ellenőrzése alatt állt. Ezzel szemben a zsoldos hadseregnek számos előnye volt: az uralkodótól függött, így a megbízhatóságuk nagyobb volt. Állandó hadsereg volt, ami a korszakban csupán a törököknek és a franciáknak volt. Tagjai voltak a seregnek a cseh husziták, magyarok, németek, lengyelek, románok és dél-szlávok. A katonák között voltak nehéz- és könnyűlovasok, gyalogosok és tüzérség. A sereg rendelkezett a Dunán egy ágyúkkal felszerelt uszádflottával is.  Létszámuk békeidőben 15-20 ezer fő volt. Hadvezérük Kinizsi Pál és Magyar Balázs volt.

A királyi jövedelmek elsősorban a királyi birtokokból és a regálékból befolyó jövedelmek voltak. Mátyás a jobbágyi adóterhek növelésével növelte a bevételeit. 1467-ben pénzügyi reformokat vezetett be. A kapuadó helyére a füstpénzt. Ezzel a korábbi adó alóli mentességeket eltörölte, és a bevételt is növelte, mivel így az adót ezentúl családonként fizették. Az egytelkes nemes adója a jobbágyi terhek 50%-át jelentette. 30-ad vám helyett bevezette a koronavámot. A korábbi mentességek ez esetben is törlődtek, tovább növelve a bevételt. Rendkívüli hadiadókat vetett ki. Ez jelentette számára a legnagyobb bevételi forrást. Évente kétszer szedte be, portánként 1 forintot. Ezen bevételi forrásokból évente 500-750 ezer aranyat szerzett, ezeken kívül 100 ezer aranyat kapott a pápától, és Velencétől török elleni nemzetközi pénzsegély címen. Ehhez jöttek még a városi adók és a Hunyadi birtokok bevételei, így az összes bevétele elérte évente az 1 millió aranyat. A Mátyás előtti és utáni uralkodóknál ez az összeg csupán 250 ezer arany volt évente. Kiadásait ez az összeg fedezte: az csupán évi 200 ezer arany volt a végvári védelmi vonal fenntartására és 300-500 ezer arany évente a Fekete sereg fenntartására.


Uralkodása idején Mátyás ellen több összeesküvést szőttek. Az első 1467-ben az adóreform miatt volt, Erdélyből indított fegyveres ellenállás. Ezt Mátyás hamar felszámolta.

1471-ben a török ellenes harcok elhanyagolása, a növekvő adók és a döntések egyedüli meghozása miatt Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius szerveztek ellene összeesküvést. Céljuk Jagelló Kázmér lengyel herceg trónra ültetése volt. Mátyás az összeesküvést felszámolta, ám következményképp Mátyás bizalmatlanná vált – a külföldi hivatalnokok szerepe nőni fog az udvarban, és rendeletekkel fog kormányozni. Vitéz János fogságban, míg Janus tüdőbajban halt meg. A bárókat megkímélte, ellenben a köznemességből kivégeztetett néhány embert.

Külpolitikáját elsősorban a törökkel és a nyugattal való harcok jellemzik. 1458-ban II. Mohamed elfoglalta Szerbiát – Mátyást a nemesek és az egyház is török ellenes harcokra buzdítja, ennek ellenére Mátyás a nyílt ütközeteket kerülte, legfőbb célja a végvárrendszer kiépítése volt. 1563-ban és 64-ben Jajcánál és Szreberniknél csatába bocsátkozik a törökök ellen, minek következménye az lett, hogy Bosznia déli része török kézre került. Nyugati támogatás híján egy támadó hadjárat sikerességére kicsi az esély, ezért a törököket átengedte az országon az osztrák tartományok felé. 1475-ben Mátyás elfoglalta Szabács várát, majd elkezdte a déli végvárrendszer fejlesztését. A végvárrendszer feladata elsősorban a török portyák kivédése, és magyar portyák indítása volt; valamint egy nagyobb török támadás esetén az invázió felfogása a felmentő sereg érkezéséig. 1479-ben a török támadást indít Erdély területén, ahol a Kenyérmezei csatában Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál visszaverte a török hadakat. Mátyás a nyugati tervei miatt 1483-ban békét kötött a törökökkel: a béke 5 évre szólt, 1521-ig azonban folyamatosan megújították azt. Ezt követően nagyobb támadások nem voltak jellemzőek, azonban a kisebb portyák mindkét fél részéről folytatódtak.

Mátyás, célja elérése érdekében hadjáratokat indított osztrák és cseh vidékek felé. Célja a Német-római császári cím megszerzése volt. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett az eretnek Podjebrád György ellen. Ezt kihasználva 1468-ban Mátyás hadjáratot indított a cseh trón megszerzéséért. Elfoglalta a német lakta, katolikus Morvaországot, Sziléziát, és Lausitz területét. Az elfoglalt területek királyukká választották, ám Csehországot nem tudta meghódítani. A Habsburg és Jagelló dinasztiák összefogtak Mátyás ellen, Podjebrád György lemondott a trónról Jagelló Ulászló javára, akit Frigyes is támogatott; ezen felül Mátyást gyengítette az ekkor zajló Vitéz-felé összeesküvés is. 1475-ben megkötötték az olmützi békét, melyben az országot megosztották, Ulászló és Mátyás kölcsönösen elismerték egymást cseh uralkodónak. Ez azonban nem történt meg III. Frigyes részéről – Mátyás 1477-ben megtámadta őt. Frigyes békét kötött, elismerte Mátyás cseh királyságát. Mátyás ezáltal cseh király, s ezzel együtt osztrák választófejedelem is lett. 1485-ben Mátyás egy újabb támadás következtében elfoglalta Bécset, 1486-ban egész Alsó-Ausztria magyar kézre került. Ugyanebben az évben a Német-római császári címet megkapta Frigyes fia, Miksa.

A Hunyadiak célja egy dinasztikus házasság útján a Hunyadi dinasztia elfogadtatása volt. I. Ferdinánd, nápolyi király lánya, Beatrix lesz Mátyás felesége. Ő hozta magával a reneszánsz udvart. A reneszánsz megjelenése indította el a budai és a visegrádi paloták átalakítását – márvány burkolatok kaptak, és több szobor került elhelyezésre. Mátyás könyvtárat alapított, a Bibliotheca Corviniana-t. Ez a könyvtár korának második legnagyobb könyvtára volt, 2000-2500 kötettel. Az itteni könyvek voltak a corvinák, melyek díszes, kézzel írott kötetek voltak. Mátyás olasz humanistákat hívott az országba, a híres Galeotto Marziot és Antonio Bonfinit, akik az udvari leírásokat készítették. Mátyás korában nyitott meg az első nyomda is Budán, ez Hess András nevéhez fűződik.

Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin gyermek nélkül halt meg, csakúgy, mint második felesége, Beatrix. Azonban Mátyásnak 1473-ban, az osztrák hadjáratok alatt született egy fia, Corvin János, akit Mátyás trónra akart ültetni. A fiú megkapta a Hunyadi birtokokat, ezzel ő vált az ország legnagyobb birtokosává. Mátyás a bárókat megeskette, hogy támogatni fogják Jánost, ám halála után azok nem fogadták el uralkodójuknak. 1490-ben Mátyás halálával az ország király nélkül maradt.

Mátyás, központosító politikájával megteremtette az országban a belső rendet, és elhárította a külső veszélyt. Az ország gazdasági és társadalmi erőit sikeresen összefogta, viszont a létrehozott hatalmi rendszer a személyéhez kötődött, így halála után rövid úton felbomlott az egység. Uralkodása példa az utókor számára.