T. 9. Bethleni konszolidáció

Egyéni közösség, társadalom

Bethleni konszolidáció

Magyarország az első világháborúból a vesztes felek oldalán került ki, ekkor Trianon alapján az ország egy részét elcsatolták tőlünk. Gazdasági válság volt, az életkörülmények rosszak voltak, javításra szorultak; hadigazdaság folyt, amiről át kellett állni a békegazdaságra. Trianon miatt az ország piacot veszített, a tőke- és munkaerő-áramlás megszűnt, a vasúti vonalak és a nyersanyag-lelőhelyek a határokon túlra kerültek. Ezek a tényezők mind-mind elősegítették a gazdasági problémák kialakulását az országban

. 

A gazdasági problémák mellett politikai válság is nehezítette a helyzetet. Trianon után 400 ezer visszatérő menekültet kellett elhelyezni.
Ezen kívül a helyzetet nehezítette IV. Károly többszöri visszatérési kísérlete is. Visszatérésének oka a monarchia újjáélesztése, amit Nyugat-Európa elutasított és a kisantant részéről is intervenciót váltott ki.
1921 márciusában végbement az első királypuccs. Ekkor Horthy meggyőzte IV. Károlyt, hogy hagyja el az országot. Ez előtte Telekinek nem sikerült, ezért Horthy kinevezte Bethlen Istvánt miniszterelnökké, aki ezután 1931-ig töltötte be a tisztséget. Októberben Károly ismét királypuccsot kezdeményezett, ezúttal fegyveres hatalom-átvételi kísérletet tett. A budaörsi csatában Károly azonban vereséget szenvedett, Madeira szigetére száműzték. A nemzetgyűlésen kimondták a Habsburg ház trónfosztását, az ország államformája király nélküli királyság lett. Ezzel a politikai helyzet konszolidálódott.

Bethlen célja volt, hogy a parlamentarizmust fenntartsa, mert ez volt a Népszövetség felé irányuló elvárása. Kizárta a szélsőségeket, stabil kormánytöbbséget hozott létre. A rendszer fenntartásának érdekében magas életkori és végzettségi cenzus korlátozta a választójogot.
A választójogi rendelet elrendelte a vidéki nyílt szavazásokat, ennek következményeképp a párt bebetonozódott, a jobboldali szavazatok száma folyamatosan nőtt. 
1922-ben a nemzetgyűlés megbízatása lejárt - Horthy feloszlatta azt, Bethlen pedig rendelettel életbe léptette az intézkedést.
Bethlennek erős kormánypártra volt szüksége, mert a népszerűtlen intézkedések miatt szilárd parlamenti többség kellett. Ezzel biztosította a hosszú távú kormányzás lehetőségét.
1922-ben a kisgazdapártból és a KNEP egyes csoportjaiból létrehozta az egységes Nemzeti Konzervatív Pártot. Elnöke Nagyatádi Szabó István volt, alelnöke Gömbös Gyula. Gömbös Gyula 1923-ban kilépett a pártból, majd létrehozta az antiszemita Fajvédő Pártot, aminek 1928-as feloszlása után visszatért az Egységes Pártba.
A belső rend megteremtésének érdekében Bethlen visszaszorította a szélsőségeket, a különítményeseket a hadsereg alá rendelte, a politikai szélsőjobbot és a kommunista szervezkedéseket betiltatta – az utóbbit az állami és a társadalmi rend védelme miatt.
1921-ben kiegyezett a SZOCDEM-mel. A párt vezetőjével, Peyer Károllyal kötött egyezséget Bethlen-Peyer egyezségnek nevezik. Ebben a megegyezésben a SZOCDEM vállalta, hogy nem szervezkedik a földművesek, vasutasok, közalkalmazottak köreiben, és nem lesznek politikai sztrájkok sem. Cserébe Bethlen garantálta a működésüket, elismerte őket törvényes politikai pártként, valamint biztosította számukra a parlamenti képviseletet.
1927-ben Bethlen felállította a felsőházat, mely a konzervatív fék lett: tagjai az arisztokraták, egyházi és világi tisztségviselők illetve a kormányzó által kinevezett emberek voltak. Ezzel az intézkedéssel kialakult a kétkamarás országgyűlés. A felsőház végleges vétójoggal nem rendelkezett, de a nekik nem tetsző törvényjavaslatokat kétszer visszadobhatták.
Következményképp, létrejött a korlátozott parlamentáris rendszer. Ez a rendszer nem volt sem diktatúra, sem demokrácia – a kettő elegye volt. Volt parlament, parlamenti ellenzék, nincs cenzúra, nem gátolták az emberi jogokat, a szélsőségek ki voltak szorítva a hatalomból, viszont az ellenzéki pártok szerepe korlátozott volt, és a kormánypárt leváltása esélytelen. 

A hadigazdaságból és a Trianoni területveszteségből adódó problémákat még mindig nem sikerült megoldani. Ennek a problémának a kezelésére Bethlen gazdasági konszolidációt vezetett be.
Túltermelés jelentkezett az élelmiszeriparban, a vasiparban és a gépgyártásban, ezekben az ágazatokban a termelést piachiány miatt vissza kellett fogni. Ellenben az elmaradott területeket fejleszteni kellett, ilyenek voltak a könnyűipar és a textilipar.
Ehhez tőkére volt szükség, ami miatt a kormány inflációs politikához folyamodott: pénzkibocsátással hitelt adott vállalkozásoknak. Ez a taktika kockázatos volt, mert a pénz könnyen elértéktelenedik, és a bérek kevesebbet érnek. A korona kezdett elértéktelenedni, külföldi tőkére volt szükség. 1923-ban Magyarország Népszövetségi kölcsönt igényelt. Sikeres volt, jelentős angol támogatást kaptunk, 250 millió arany koronát. 1924-ben létrejött az Önálló Magyar Nemzeti Bank, és övé lett a bankjegykibocsátás kizárólagos joga. 1927-ben a korona helyére bevezették a pengőt.
A 20-as évek közepére a gazdasági életet újjászervezték, ami mérsékelt gazdasági fejlődés elindulását eredményezte. Növekedett az ipari termelés, fejlődött a textil-, a vegy-, a gyógyszer- és a villamos ipar is. A fejlődést segítette az új vámrendszer is: az országba érkező árukra magas vámot vetettek ki, ezzel védve a hazai ipart. Egyes magyar termékek nemzetközi szinten keresettek lettek: ilyenek voltak a Ganz dízelmozdonyok, az Orion rádiók, és az Egyesült izzók. Jelentős exportot bonyolított ezeken kívül a konzervipar.
Ugyanekkor a mezőgazdaság stagnált, 1929-ben a termelés alig haladta meg a háború előtti szintet, pedig a társadalom több mint 50%-a a mezőgazdaságban dolgozott. A mezőgazdaság modernizálása és gépesítése miatt hitelt vettek fel.
A gazdaság külföldi tőkén alapult, a növekedés üteme lassú.
A gazdasági világválság Magyarországot a 30-as években érte el. Ez érintette a mezőgazdaságot, az ipart és a pénzügyeket is. A mezőgazdasági árak zuhantak, a parasztság életszínvonala egyre romlott. Az ipari termelés visszaesett, nőtt a munkanélküliség. 1931-ben bekövetkezett a bankválság, az ország nem kapott több külföldi hitelt. A megoldást az állam beavatkozása a gazdaságba, és az új kereskedelmi kapcsolatok jelentették. Nőtt az elégedetlenség, 1930. szeptemberben tömegtüntetést szerveztek. 1919. óta az első tüntetés volt, kommunista szervezéssel.
1931-ben a biatorbágyi merényletet kihasználva a rögtönítélő bíróság két kommunista vezetőt kivégeztetett. A valós merénylő Matuska Szilveszter volt. Ugyanebben az évben az Egységes Párt megnyerte a választásokat.
A válság miatt Bethlen lemondott a miniszterelnökségről.

Trianon után a közhangulat a revízió felé húzott. A revíziót etnikai alapon képzelték, ami irredentizmusnak minősült, ezért nem lehetett a kormánypolitika része.
Az 1920-as évek az elszigeteltségből való kitörésről szóltak. A franciák, az angolok és az oroszok ki voltak zárva, viszont Olaszország irányába külpolitikai sikerek következtek. Az 1921-es soproni népszavazás, és Bethlen szélsőségmentes, teljesítési politikája bizalmat keltett a külföldi országokban. Ezt mutatta az is, hogy Magyarország 1922-ben a vesztesek közül elsőként csatlakozik a Népszövetséghez, csakúgy, mint az 1925-ös frankhamisítási ügy is. Hollandiában magyar kormánykörökkel kapcsolatban álló ügynököket tartóztattak le, hamis frankkal. A történet megingatta a magyar kormányt, de támogatást kapott kül- és belföldön egyaránt.
Olaszország mellett Magyarország Jugoszlávia felé kezdett közeledni. 1926-ban a mohácsi csata évfordulóján Horthy beszédet tartott a délszlávok és a magyarok közös harcairól. Ennek következménye lett, hogy az olaszok keresték a magyarokkal a megegyezést –érdeklődtek a délszláv területek iránt. 1927-ben megszületett a magyar – olasz barátsági és együttműködési szerződés Bethlen és Mussolini közreműködésével.
1928-ban a lengyelekkel is szerződést kötött Magyarország, mert Pilsudski marsall támogatta a revíziót, és az ezzel járó békeszerződés-módosításokat is.

T. 17. Rákosi-korszak

XVII. Rákosi-korszak

A pártállam létrejötte

Az első koncepciós per és következményei:

1946 szeptemberében az MKP megtartja 3. kongresszusát:

Céljai:

• polgári pártok kizárása a politikai életből
• államosítások politikájának folytatása
• tervgazdálkodás bevezetése

A belügyminisztérium kommunista irányítás alatt van, a külügyminiszter Rajk László.

1947 januárjában felderítettek egy köztársaság ellenes összeesküvést, amit a Magyar Közösség szervez. (A valóságban valóban létezett egy ilyen nevű mozgalom, melyben több kisgazda politikus is benne volt, de nem szervezkedtek.) Az ÁVO végzi a nyomozást (székhelyük a mai Terror Háza), ami alapján végül eljutnak Kovács Béláig.

1947. február 25. Kovács Bélát letartóztatják, ezután a Szovjetunióba viszik 8 évi börtönbüntetésre (ártatlanul). Ma ezen a napon emlékezünk meg a kommunizmus áldozatairól. Vele együtt még 13 kisgazda politikust tartóztatnak le, mások önként ott hagyják a Kisgazda Pártot. A Kisgazda Párt szétdarabolásával való eltávolítást szokták szalámi-elvnek nevezni.

1947 májusában lezárták a Magyar Közösség pert, ezután Nagy Ferenc Svájcba utazik szabadságra, de előtte egy jegyzékben követeli Kovács Béla és mások kiadatását. Rákosi Mátyástól érkezik a válaszjegyzék, melyben közli, hogy előkerültek Nagy Ferencre nézve terhelő bizonyítékok, amiket már nyilvánosságra is hoztak és megírták a lemondó nyilatkozatát, és ha hazajönne, akkor letartóztatnák. Nagy Ferenc kénytelen aláírni és az USA-ba költözik. (Erről ír Küzdelem a vasfüggöny mögött című könyvében.)

Az új miniszterelnök Dinnyés Lajos (kisgazda) lesz, ő együttműködik a kommunistákkal.

1947-re szétverték a Kisgazda Pártot, így már megtarthatják az előre hozott választásokat.

A kékcédulás választások:

1947 nyarán átírják a választási törvényt, így kizárják:

• azokat, akik szélsőjobboldali nézeteket vallanak
• a B-listásokat
• azokat, akik legkésőbb 1945. október 31-ig nem jöttek haza

1947. július 31. 3 új párt alakul, melyeket az FKGP-ből kivált politikusok hoztak létre:

• Demokrata Néppárt, vezetője: Barankovits István
• Magyar Függetlenségi Párt, v.: Pfeiffer Zoltán
• Független Magyar Demokrata Párt, v.: Balog István

Szavazótáboruk 1945-ös kisgazda szavazókból áll, így a jobboldal nagyon megosztott.

Lehetővé tették, hogy az emberek lakóhelyüktől távol is szavazhassanak, így nekik a belügyminisztérium névjegyzék-kivonatot adott, ez volt kék, innen a név „kékcédulás választások”. A kommunistáknak tömegesen osztogatnak ilyet, ezzel akárhány helyen szavazhattak (mert nem vették el tőlük miután szavaztak). Pontosan nem tudni, hogy ezzel a választási csalással hány szavazatot nyertek, az így gyűjtött szavazatok számát 120 ezerre becsülik.

1947. A kommunisták nyerik a választásokat összesen 22,3%-kal, (Demokrata Néppárt 16,4%, FKGP 15,4%, Szociáldemokrata Párt 14,9%, Magyar Függetlenségi Párt 13,6%, Nemzeti Parasztpárt 8,9%, Független Magyar Demokrata Párt 5,2%). Az FKGP és utódpártjai 50%-nál több szavazatot kapott, tehát a jobboldal és a polgári pártok még mindig erősebbek, mint a kommunisták.

Dinnyés Lajos marad a miniszterelnök, marad a nagykoalíció, a kommunistáknak 5 miniszterük van.

A pártállam kiépítése:

1947 szeptemberében létrejön a kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) (*két tábor elmélet – USA-Szovjetunió): Sztálin a kommunista pártoktól proletárdiktatúra megvalósítását követeli, így megpecsételődik a polgári pártok sorsa. A Magyar Függetlenségi Pártot petíciós perbe fogják, melyben csalással vádolják őket a kommunisták. A perhez az ÁVO szállítja a bizonyítékokat. Petícióban követelik a párt feloszlatását. Pfeiffer Zoltán emigrációba menekül, a párt parlamenti mandátumait megszűntetik és feloszlatják a pártot. Barankovits István, Varga Béla (országgyűlés elnöke) és Kovács Imre (Nemzeti Parasztpárt főtitkára) szintén emigrációba kényszerül. Az utóbbi három pártot hivatalosan nem oszlatták fel, a gyakorlatban azonban így nem működhetnek. Egyedüli vetélytársként az SZDP maradt meg. 1947 őszétől folyamatosan támadják a jobbszárnyát (vezetői szintén külföldre mennek): több tízezer embert kizárnak az SZDP-ből, így már csak a balszárnya marad meg a pártnak, ők együttműködnek a kommunistákkal.

1948. június 12-14. MKP és SZDP egyesülési kongresszust tart: létrejön a Magyar Dolgozók Pártja, vezetője Szakasits Árpád (volt SZDP tag), valójában Rákosi Mátyás vezeti (főtitkár). 3 főtitkár-helyettes lesz:

• Marosán György (SZDP)
• Farkas Mihály
• Kádár János

1948. beindul az első hároméves terv:

1. létrejön az Országos Tervhivatal
2. június 16. államosítják az egyházi iskolákat: 6500-at, mindössze 8 gimnáziumot tarthatott meg az egyház
3. meg kell törni a vagyonos osztály művelődési monopóliumát, ezért kizárják a gyerekeiket a felsőoktatásból

Külpolitika:

A Szovjetunióval és a szomszédos népi demokráciákkal kölcsönös segítségnyújtási szerződéseket kötnek.

1948 nyarán személycserék történnek:

• lemondatják Tildy Zoltán köztársasági elnököt, helyére Szakasits Árpád kerül
• Dinnyés Lajos miniszterelnök helyére Dobi Istvánt (látszat vezető) nevezik ki
• Rajk László belügyminisztert külügyminiszterré nevezik ki, helyette Kádár János lesz a belügyminiszter

Kádár hozza létre az ÁVH-t (Államvédelmi Hatóság), mely önálló hivatalként működik, vezetője Péter Gábor, Rákosinak tartozik felelősséggel.

1948 folyamán a történelmi egyházakat támadás éri: Mindszenty Józsefet (esztergomi érsek, politikai konzervativizmus szószólója) 1948 karácsonyán őrizetbe veszik, és életfogytiglani börtönre ítélik (Mindszenty-per). (*nyilasok börtönében is volt) Több ezer egyházi személyt fognak perbe (nem csak katolikusokat). 1950. megalázó szerződéseket kényszerítenek rájuk, ezeket muszáj elfogadniuk: jogfosztottságot, egyházi iskolák feloszlatását, szerzetesrendek feloszlatását.

1949. február 1. létrejön a Magyar Függetlenségi Népfront („elsorvasztott pártok temetője”): az összes papíron még létező demokratikus pártnak be kellett lépnie, Országos Népfront Tanácsa vezeti, melynek vezetője Rákosi. Benne volt az MDP is.

1949. május 15. első egypárti választások: csak a Magyar Függetlenségi Népfront indulhatott, 96%-kal nyert.

Államosítások:

• 1946: bányászatot, energiaszektort, nehézipart
• 1947: bankokat
• 1948. március: legalább 100 főt foglalkoztató vállalkozásokat
• 1948 végére mindent, így vége a magánvállalkozásoknak

1948-ig letagadták a parasztság szövetkezetesítését, ezt a parasztság nagy ellenszenvvel fogadja. Nagy Imre is ellenzi ezt a tervet, ezért 1949-ben kizárják az MDP-ből. A kolhozosítás a gazdag paraszti csoportok tönkretételével indul: akinek legalább 25 hold területe van (kulákok), azokra szándékosan nagy adókat szabnak ki, így nem tudják fizetni, elveszik a földjüket (mert akadályozzák a szocializmust).

1949. augusztus 18. kezdődik a pártállam kiépítése: az országgyűlés ezen a napon fogadja el az új alkotmányt: Magyar Népköztársaság (2. köztársaság kora lezárul). Augusztus 20. alkotmány ünneplése, megszűnik a köztársasági elnök tisztsége, létrejön az elnöki tanács (kollektív államfői testület). Elnöke: Szakasits Árpád, törvényerejű rendeleteket bocsáthatott ki, így átveszi az országgyűlés feladatait.

1950. átszervezik a közigazgatást:

• 25-ből 19 megyét hoznak létre: amiket átvágott a trianoni határ, azokat összevonták (így jött létre pl. BAZ megye, GYMS m., SZSZB m.)
• megszűnnek a települési önkormányzatok, átveszik a települések irányítását is

A Rákosi-rendszer:

A pártállam történetének legsötétebb időszaka: 1948-1956

Sztálin halála után meggyengülnek Rákosi pozíciói. Rákosi bizalmasai irányítanak:

• Gerő Ernő – gazdasági miniszter
• Farkas Mihály – hadügyminiszter
• Révay József – kulturális miniszter

Ez volt a „négyes fogat”. A hatalom a sztálini rendszert követi. Rákosi egyik titulusa: „Sztálin legjobb magyarországi tanítványa” volt. MDP-n belül is leszámolnak a vetélytársnak számító párttagokkal, ezt az ÁVH csinálja végig.

1949. letartóztatják Rajk Lászlót, a vád: kémkedett az imperialistáknak, illetve Titonak. „Rajk-banda bűnügye” – 141-ből 15-öt felakasztottak. Elrettentésként a rádió élőben közvetítette. Rajk mindent aláírt, amivel vádolták, mert a családjával zsarolták, morfiumot adtak be neki, és ő volt a legnagyobb kommunista és elhitették vele, hogy ha nem akar rosszat a pártjának, akkor vállalja, hogy felakasztják. Ez volt a moszkoviták leszámolása a volt illegalitásban élőkkel.

1950. kizárják a volt szociáldemokrata politikusokat, Marosán Györgyöt börtönbe küldik.

Tábornok-perek: hadsereg, rendőrség vezetőit intézik el (Sólyom Lászlót kivégzik). Ezzel 24000 embert állítanak félre.

1951. eltávolítanak mindenkit, aki a magyar illegális kommunista szervezetben volt: Kádár Jánost, Donáth Ferencet, Losonczy Gézát. Az ÁVH-t is elérik: Péter Gábor helyettesét, Szűcs Ernőt egy kihallgatás során szétverik.

A munkásosztály és a dolgozó parasztság a társadalom csúcsa. Osztályidegen és üldözendő mindenki, aki nem ezek valamelyikébe tartozik: polgári középosztály, értelmiség. Gyerekeik nem mehettek egyetemre, nem kaptak munkát, lakásaikból kizavarták őket és átmeneti szállásokra kerültek. „csengőfrász” – az ÁVH bármikor bárkihez becsöngethetett és elvihették az illetőt. Kiverték belőlük a vád beismerését, aláírták, felakasztották, vagy pedig börtön vagy munkatábor várt rájuk. A legnagyobb munkatáborok: Recsk, Kistarcsa, Kazincbarcika.

650 ezer ember ellen indult eljárás, ebből 400 ezret elítéltek. 2 millió emberről készítettek kartont (az akkor 8-9 milliós lakosságból).

Gazdaság:

1949. a gazdaság eléri a két világháború közti szintet, viszont a szerkezetben nagyon súlyos torzulás lépett fel. A nehézipar és hadiipar fejlesztése volt a legfontosabb.

1950. első ötéves terv:

• Magyarországnak a vas és acél országává kell válnia
• a korszak minden beruházása a nehézipart fejleszti: új várost építenek: Dunaújváros (akkori nevén: Sztálinváros), ez egy óriási kohászati kombinát (elavult színvonalon, nincs nyersanyagbázis)
• a lakosság kényelmét szolgáló iparra nem jut pénz
• infrastruktúra fejlesztésére sem jut

Ezeknek köszönhetően csökken a lakosság életszínvonala, végül be kell vezetni a jegyrendszert. Itt is lesz sztahanovista mozgalom. Extenzív iparosítás veszi kezdetét.

Mezőgazdaság:

A parasztság adóterhei megháromszorozódnak: kötelező padlássöprés/padlássöprések kora: a parasztságtól mindent elvesznek. 800 ezer parasztcsalád (családok 2/3 része) éhezik. Folytatódik a kolhozosítás.

1953-ra a termőföldek 1/3-át tsz-esítik (80% helyett). Önellátásra törekszik a magyar gazdaság: olyan növényeket termelnek, amik igényeinek nem megfelelő a magyar éghajlat.

1953. a termőföldek 20-25%-a parlagon hever.

1952. március: Rákosi 60. születésnapját ünneplik (személyi kultusz! *60-as trolibusz), felveszi a miniszterelnöki címet. Dobi Istvánt az elnöki tanács elnökévé nevezik ki.

Rákosi hatalmának csúcspontja:

• miniszterelnök
• MDP főtitkára
• ÁVH vezetője

(Péter Gábort kell még kiiktatnia.)

T. 18. Magyarország három részre szakadása

Magyarország három részre szakadását a nemesek és bárók közti belső viszályok előzték meg, melyek II. Lajos uralkodása idején is komoly gondot jelentettek. A király reformokkal akarta megerősíteni a királyi hatalmat, azonban nem járt sikerrel, reformtervei sorra kudarcba fulladtak. Eközben I. Szulejmán török szultán hadai megindultak a belső problémákkal küzdő Magyarország belseje felé. Mivel a király nem tudott kire támaszkodni, csekély haderő gyűlt össze, ami Mohácsnál 1526-ban vereséget szenvedett. II. Lajos menekülés közben a Csele patakba fulladt, így az ország uralkodó nélkül maradt. Szulejmán lerombolta Buda nagy részét, majd zsákmánnyal és foglyokkal kivonult az országból.

Többen is igényt tartottak az üresen maradt trónra. Elsőnek Szapolyai János szállt harcba a királyi címért. Ő volt a leghatalmasabb földbirtokos, a legnagyobb haderő ura, Erdély vajdája és a nemesség támogatásával bírt. Az 1505-ös rákosi végzés segítette helyzetét, mivel ez kimondta, hogy amennyiben a király örökös nélkül hal meg, akkor magyar származású uralkodót választanak. Azonban ennek érvényessége nem volt egyértelmű, mert II. Lajos születése miatt átmenetileg érvényét vesztette. Miután elfoglalta az ország nagy részét, 1526-ban megkoronáztatta magát Székesfehérváron, a szent koronával.
Azonban a trónra Habsburg Ferdinánd is igényt tartott, akit bátyja, V. Károly is támogatott. A Habsburg-barát bárók 1526 decemberében királyukká választották. Hívei védelmet reméltek a Habsburg-dinasztiától a nehéz anyagi helyzetű és erős hadsereggel nem rendelkező ország számára. A kettős királyválasztás miatt az országnak egyszerre két uralkodója volt.

Ferdinánd bátyjától kapott pénzt, melyen tízezer zsoldost fogadott és Tokajnál csapatai döntő vereséget mértek  Szapolyai seregére. Szapolyai így előbb Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. Ezután Ferdinánd fejére került a szent korona. Szapolyai nem remélhetett támogatást mástól, mint a Habsburgok ellenfelétől, a törököktől. A Franciák és Velence biztatására a szultán támogatását kérte, amit meg is kapott. A török seregek nem sokkal később Magyarország felé indultak, hogy segítséget nyújtsanak. 1526 és 1541 között kétszer is megszállták Budát, hogy erősítsék szövetségesük helyzetét, de mindkétszer kivonultak az országból.

Ferdinánd pénze elfogyott, így kénytelen volt megválni zsoldosai nagy részétől. Ennek eredményeképp Szapolyai 1528-ban török segédhadakkal visszaszerezte a Tiszától keletre lévő területeket. Szulejmán seregeivel 1529-ben folyamatosan haladt előre Magyarország területén, majd elfoglalta Budát és átadta Szapolyainak, aki csupán hűbéri alázattal tartozott, adóznia nem kellett. Ezután seregeivel Ferdinánd székhelye, Bécs felé indult, de az ostrom elhúzódott és a hideg beálltával a szultán kénytelen volt eredménytelenül visszavonulni. A török kudarc következtében Szapolyait hívei nagy része elhagyta, a bárók pedig hol az egyik, hol a másik oldalra álltak, így tőlük sem számíthatott segítségre.

A szultán 1532-ben újabb hadjáratot indított Bécs irányába, a Dunántúlon keresztülhaladva, így a még érintetlen területeken utánpótlást szerezhettek. Ugyanebben az évben Ferdinánd és V. Károly vezetésével 100 000 német zsoldos védte a Bécs körüli területeket a törökkel szemben. Szulejmán hadai útjuk során több nagyobb vár mellett elhaladtak, mégis a Jurisics Miklós birtokában lévő Kőszeg falainál álltak meg. Közel egy hónapig ostromolták a várat, feltehetően időhúzás céljából, hiszen nem lehettek biztosak a Habsburgok elleni győzelemben. A kőszegiek azonban hősiesen helytálltak és így elmaradt a döntő küzdelem. A törökök számára nehezen volt megoldható a Magyarország nyugati területeire való eljutás a nagy távolságok miatt.

A két nagyhatalom kiegyenlített erőivel nem bírt egymással, de azt el tudták érni, hogy támogatást szerezzenek és ezáltal az országban maradhassanak. Ennek következményeképp Magyarország a két birodalom ütközőzónájává vált és másfél évszázadra hadszíntérré változott. 1533-ban a két szemben álló fél szerződést kötött, ebben Ferdinánd elismerte, hogy a szultán átadta Szapolyainak az ország nagy részét, cserébe Szulejmán elismerte, hogy a nyugati területek felett Ferdinánd uralkodik. I. Ferdinánd és János király 1538-ban Váradon békét kötöttek és kölcsönösen elismerték egymás királyságát. János király halála után az egyezség értelmében az egész ország Ferdinándra vagy utódaira száll. János utódai számára a Szepességet és hercegi rangot biztosított az okmány. Azonban mikor Szapolyainak fia született Jagelló Izabellával kötött házasságából, átértékelte az egyezséget.

János király 1540-ben, halálos ágyán megeskette híveit, Fráter Györgyöt és Török Bálintot, hogy pár hónapos fiát, János Zsigmondot trónra segítik. A nemesség nagy része Ferdinánd mellett állt, aki érvényesíteni akarta jogait, ezért Fráter György Szulejmántól kért segítséget. 1541-ben a szultán megérkezett seregeivel és Török Bálint hadaival  kiegészülve döntő vereséget mért Ferdinánd seregére. Mivel Szulejmán nem látta biztosítottnak hűbérese helyzetét a csecsemő trónörökössel, 1541. augusztus 29.-én megszállta Budát. Átvették a fővárosban az irányítást, Török Bálintot elhurcolták, Izabella és a csecsemő pedig Erdélyt és a Tiszántúlt kapta meg.

A török mellett álló nemességet megrendítette Buda elfoglalása. Fráter György kormányzott János Zsigmond és Izabella nevében és úgy gondolta csupán Ferdinánd seregeivel lehetne kiszorítani a törököt az országból. Megállapodott Ferdinánd követével és az 1541-es gyalui egyezmény értelmében Izabella és János Zsigmond kárpótlásért cserébe lemondott az országról és átadta a szent koronát. Ferdinánd pedig ígéretet tett Buda visszafoglalására és az ország védelmére. 1542-ben hadjáratot indított, azonban sikertelennek bizonyult. 1543-ban Szulejmán hadjáratot indított és a magyar várak sorra estek el, Buda körül pedig török várrendszer jött létre. 1547-ben öt évre békét kötöttek, 1551 nyarán pedig a gyalui egyezmény szerint átadták a keleti országrészt. Ferdinánd zsoldosai Castaldo vezetésével átvonultak Erdélybe, de csapatai követségnek soknak, hadseregnek kevésnek bizonyultak. Így Fráter Györgynek taktikáznia kellett a törökkel, emiatt pedig Castaldo bizalmatlanná vált és 1551 decemberében Alvincen, Ferdinánd beleegyezésével meggyilkoltatta a barátot.

T. 19. Szövetségi rendszerek kialakulása az I. világháború előtt, és a frontvonalak főbb jellemzői

Nemzetközi konfliktusok

Szövetségi rendszerek kialakulása az I. világháború előtt, és a frontvonalak főbb jellemzői

1879-ben az Osztrák Magyar Monarchia és Németország megkötötte a kettős szövetséget. Eszerint Oroszország támadása esetén katonailag támogatják egymást, egy német-francia háború esetén pedig a Monarchia semleges marad.
1882-ben Olaszország, majd 1883-ban Románia csatlakozott a szövetséghez.

1887-ben Németország és Oroszország kötött egy szerződést, melyben megállapodtak, hogy ha Oroszországot megtámadja a monarchia, Németország semleges marad, Oroszország pedig ugyan így jár el egy esetleges német-francia háború esetén.

Oroszország a Krími háború és a berlini kongresszus után India és Kína felé kezdett volna gyarmatosítani, ám ez angol és japán érdekszférákat is sértett. 1902-ben ezért létrejött egy angol-japán szövetség az oroszok ellen, amit kívülről az USA is támogatott, mert ez akadályozta az orosz térhódítást a Csendes-óceánon.
1904-ben a japánok hadüzenet nélkül megtámadták a Port Arthuri orosz flottát. A japán-orosz háború 1904 és 1905 között zajlott, s végül Japán győzelmével zárult. A japán győzelem oka a fejlett hadseregen kívül az angol támogatás és a rossz orosz közlekedési viszonyok voltak. Port Arthur és Mandzsúria japán kézre kerültek; Oroszország kiszorult Kínából.
A vereség hatására Oroszország felszínre kerültek a belső problémák.

Franciaország meghátrált a gyarmati politikában Anglia előtt, 1899-ben megkötötték a Szudáni egyezményt, melyben felosztották Afrikát. A britek tartottak a németek gyarmatosítási szándékaitól, az erős gazdasági fejlődésüktől, valamint a német flottaépítés mértékétől. A németek célja a Közel-Keleten a török hadsereg-fejlesztés támogatása, amiért cserébe piaci érdekeket vártak. A másik céljuk a Perzsa-öbölhöz való kijutás volt, amit egy Berlin - Konstantinápoly - Bagdad vasútvonallal szerettek volna megvalósítani. Ezen célkitűzések akadályozása miatt Anglia elfoglalja Kuvaitot, majd 1904-ben megkötik a franciákkal az Entente Cordiale-t, azaz a ’Szívélyes megegyezést’, melyben Anglia lemondott Marokkóról Franciaország javára, Franciaország pedig átengedte Egyiptomot az angoloknak. 1905-ben az I. Marokkói válság alkalmával II. Vilmos Tanger városában biztosította a marokkói szultánt a szuverenitásukról, ezzel provokálva a franciákat. 1906-ban az algésirasi kongresszuson az angolok kiálltak a franciák mellett, ami által nőtt a francia befolyás Marokkóban. Ezek után II. Vilmos csak háborúval tudott volna érvényesülni, amit akkor nem vállalt.

Az, hogy az oroszok elvesztették a japánok elleni háborút, az angolokra nem jelentett veszélyt, a gyarmati ellentéteket tisztázták, majd 1907-ben megkötötték a Perzsa egyezményt. Ez alapján Észak-Perzsia orosz, míg Dél-Perzsia angol fennhatóság alá került. Ezzel a szövetséggel létrejött az I. világháborúban majd az antantot alkotó tömb.

1908-ban az Osztrák Magyar Monarchia annektálta, azaz bekebelezte Bosznia Hercegovinát, amivel akadályozta Szerbia tengerre jutását. A szerbek tiltakoztak a lépés ellen, ám a németek a monarchiát támogatták, az oroszok pedig pártatlanok maradtak, így nem tehettek semmit. A monarchia és Oroszország előzőleg kötöttek egy megállapodást, melyben felosztották a Balkán területeit: nyugat a monarchiáé, kelet pedig az oroszoké lett. A nagyhatalmak megállították az oroszok birtokbavételét, a monarchiát viszont Németország támogatta.

1911-ben bekövetkezett a II. Marokkói válság: a franciák megszállták az országot, II. Vilmos Panther nevű hajóját Marokkóba küldte, végrehajtva a Párducugrás nevű műveletet.

A németek és az angolok szemben álltak egymással, mert az angolok nem voltak hajlandóak lemondani a világelső szerepéről, amit a németek akartak megszerezni.

1911-ben angol és francia jóváhagyással a török elleni háborúban az olaszok elfoglalták Tripolitániát és Líbia néven Olaszországhoz csatolták.

1912-ben zajlott az első balkáni háború. Szerbia, Montenegró, Görögország és Bulgária megkötötte a Balkáni szövetséget, és együttes erővel megtámadták Törökországot. A törökök Isztambul kivételével kiszorultak a Balkán területéről.

1913-ban a második balkáni háború a négy korábbi győztes közötti konfliktus miatt robbant ki: nem tudtak megegyezni, hogy Macedónia kié legyen. Törökország, Románia, Szerbia és Görögország szövetséget kötött Bulgária ellen. Bulgária szerette volna az első háború után a legnagyobb területeket. A győztesek területeket szereztek Bulgáriától. Szerbia Albániát akarja, ám ezt a monarchia nem engedte a tenger miatt, így Albánia végül független maradt.

Ezen történések alapján két nagy hatalmi tömb alakult ki az I. világháború kezdetére: a központi hatalmak: Németország és az Osztrák Magyar Monarchia; valamint az antant: Franciaország, Anglia és Oroszország.

A két tömb között a gyarmatok szítottak feszültségeket. Németország, gazdasági fejlődése folytán részt követelt magának a gyarmatokból, minimum a piac biztosítása miatt. Ennek a követelésnek az angolok és a franciák nem engedtek, utóbbiak elsősorban az Elzász és Lotaringia miatti reváns miatt.

Két balkáni ország, Bulgária és Szerbia között konfliktushelyzet alakult ki, és ez a két hatalmi tömböt állásfoglalásra sarkallta. Míg az antant Szerbia, addig a központi hatalmak Bulgária mellé álltak.

1908-ban az Osztrák Magyar Monarchia bekebelezte Bosznia Hercegovinát. 1914-ben az erődemonstráció és a bizalom kimutatása érdekében Ferenc Ferdinánd hadgyakorlatot tartott Szarajevóban. Azonban egy szerb nacionalista merényletet követett el Ferenc Ferdinánd és felesége ellen. A trónörökös halála ürügyet szolgáltatott a monarchiának Szerbia megtámadására. A monarchia július 28-án hadüzenetet küldött Szerbiának.

Ez sorozatos hadba lépést eredményezett a legtöbb európai ország részéről. Oroszország belépett a háborúba Szerbia mellett, Németország Oroszország ellen állt be. Belép Anglia és Franciaország, Oroszország mellett. Olaszország és Románia azonban kimaradtak.

A német elképzelések szerint az orosz csapatok lassú mozgósítása alatt egy hat-hetes villámháborúban megverhetik Franciaországot, így elkerülvén a két fronton vívott háborút. A lassú orosz mozgósítás mellett számítottak arra, hogy a franciák elleni gyors győzelemmel Nagy Britanniát kihagyhatják a háborúból.

A háború legfontosabb frontja a nyugati front volt. Itt a Schlieffen-terv alapján készültek a németek a támadásra. A terv lényege a villámháború volt, kidolgozója a századfordulókor működő vezérkari főnök, Schlieffen volt. A terv szerint a németek lerohanják a semleges Belgiumot, és a francia főerőket megkerülve mélyen betörnek az országba. Belgium lerohanása miatt azonban Nagy Britannia hadba lépett, és angol segítséggel a franciák Párizs előtt, a Marne folyónál visszaverték a német támadást. Ezután ’versenyt futottak’ a tengerhez: észak felőli átkaroló hadműveletekkel próbálkoztak, sikertelenül. Állóháború alakult ki, a csapatok beásták magukat, kialakultak a lövészárok-rendszerek, a villámháborús tervek összeomlottak.

A háborút keleti fronton is vívták. A keleti fronton a németek számításainak ellentmondva az oroszok gyorsan mozgósítottak. A németeket ez felkészületlenül érte – még nem nyerték meg a ’villámháborút’ a franciák ellen – ezért augusztusban kénytelenek voltak csapatokat átvezényelni a keleti frontra. Az oroszok közben betörtek Kelet-Poroszország és Galícia területére, azonban Hindenburg és Ludendorff sikeresen visszaszorította őket: Tannenbergnél és a Mazuri tavaknál német győzelem született.

1914 őszére a propaganda ellenére látszott az elhúzódó háború. A hadban álló felek új szövetségeseket hívtak háborúba. Az antant oldalán hadba lépett először Japán, majd Olaszország és Románia is; később, Oroszország kilépésekor helyére belépett az USA. A központi hatalmakhoz csatlakozott az Oszmán Birodalom, majd Bulgária.

T. 11. USA kialakulása, működése és az amerikai alkotmány

Modern demokráciák

USA kialakulása, működése és az amerikai alkotmány

Észak-Amerikát a XVI-XVII. században a spanyolok, a franciák és az angolok gyarmatosították. A spanyolok déli területeket, a franciák a Szent Lőrinc folyó vidékét, az angolok a Hudson-öblöt és az Atlanti-óceán partvidékét.
Az első komoly gyarmat, amely létrejött, az angoloké volt. 1607-ben Virginiát gyarmatosították. Elsősorban puritánok és telepesek érkeztek, vallási és politikai okokból. Létrejöttek általuk Angliától laza függésben élő közösségek. Saját közigazgatásuk volt, egyéni gazdaságokkal, és joguk volt a szabad véleménynyilvánításhoz.
Az angolok és az írek kereskedelmi kapcsolatot teremtettek az indiánokkal. Az indiánok prémeket adtak, cserébe fegyvereket vártak a gyarmatosítóktól.
1732-re kialakultak a gyarmatok, ekkor Georgia, az utolsó település is gyarmattá lett. Összesen 13 angol gyarmat jött létre.
A gyarmatok önálló törvényhozással rendelkeztek. A törvényhozók és a végrehajtók a felnőtt férfiak közül kerültek ki.
Demokratikus jellegű, erős polgársággal rendelkező gyarmatok voltak, különböző politikai jogokkal, mint a vallásszabadság és a szabad földfoglalás.
Az északi gyarmatokon kolóniák alakultak ki, a farmergazdálkodás az elterjedtebb, jelentős volt az ipar, azon belül a faipar, a hajóipar, a textilipar. Fontos volt a halászat. A kereskedelemben a legfontosabb cikkeik a rabszolgák, a rum és a melasz voltak. Jelentős kereskedelmi városuk volt Boston.
A középső gyarmatokon is farmergazdálkodás folyt, de itt a kézműipar is fontossá vált.
A déli gyarmatokat, amik királyi, vagy magántulajdonban voltak, rabszolgatartó ültetvények jellemezték. Itt gyapotot és dohányt termeltek. Az ültetvényeket a nagybirtokosok vezették, és fekete rabszolgák dolgoztak rajtuk.

Anglia és a gyarmatok között eleinte jó viszony állt fenn. Az északi gyarmatok bekapcsolódtak a gyarmati kereskedelembe. A déliek a piacot biztosították, így szintén bekapcsolódtak.
A gyarmatok védelmet jelentettek az angolok számára a franciákkal szemben, azonban a francia veszélyeztetettség elhárult a hét éves háború befejezésekor. Ez okot adott az angoloknak, hogy elkezdjék szervezni az egyébként önálló fejlődésnek indult gyarmati területek igazgatását. Az angol pénzügyi nehézségeket a gyarmati bevételekből próbálták elhárítani, amihez nagymértékű adónövelésre és vámnövelésre volt szükség. Új adókat vetettek ki, mint például a bélyegadó, aminek lényege az volt, hogy a kiváltott iratokra illetéket kellett kiváltani; adót vetettek ki a teára, a melaszra és a cukorra. A vámokon keresztül kizárták az amerikai kereskedőket az angol piacokról. Ezzel meg akarták törni a gyarmatok önállóságát és pénzhez is jutottak. Korlátozták a szabad földfoglalást is, az Appalache-hegységtől nyugatra nem foglalhattak földet az emberek. Ez betarthatatlannak bizonyult, egyfajta egység kovácsolódott a gyarmatok között.
A gyarmatok ellenálltnak az újonnan bevezetett szigorításoknak. Nem fizettek adót; az adószedőket, vámtiszteket elkergették. Nyugaton összeült egy tanács, mely kimondta, hogy csak az után hajlandóak adót fizetni, hogy képviselőik bekerültek a parlamentbe, és akkor is csak saját törvényhozóik döntései alapján. Ezen a tanácskozáson kimondták az angol áruk bojkottját is. Ennek következménye az volt, hogy a kereskedelem visszaesett, ezért az angolok hajlandóak voltak enyhíteni a megszorításokon, de a saját törvényhozást nem engedélyezték.
Az angolok enyhítenek ugyan, viszont teamonopóliumot adtak a Kelet-Indiai Társaságnak, ami ismételten a gyarmatok nemtetszését váltotta ki: Bostonban tüntetést szerveztek. 1773-ban, a bostoni teadélutánon bostoni kereskedők indiánnak öltözve megakadályozták a partraszállást, 3 hajó tearakományát vízbe lökték. Ezután Anglia megregulázta Bostont.
A gyarmatok 1774-ben összehívtak egy gyűlést Philadelphiában. Ez volt az első kontinentális kongresszus, amit tartottak, összesen 55 fő részvételével. Megszavazták a gyarmatok önálló törvényhozási jogát, és hogy a gyarmatok irányítása kontinentális szövetségben történik.

1775-ben Bostonban kitört a Függetlenségi háború, mivel III. György nem volt hajlandó tárgyalni a gyarmatokkal.

1776. július 4-én Thomas Jefferson kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amit a kongresszus elfogadott. A Nyilatkozat a felvilágosodás és John Locke eszméi alapján emberi szabadságjogokat, képviseleti kormányzást és gyarmati függetlenséget tartalmazott. Ennek alapján jött létre az Amerikai Egyesült Államok.
A második kontinentális kongresszuson eldöntötték, hogy hadba lépnek, a hadsereg élén Georges Washington állt, aki később Amerika első elnöke lett. A háború során kerülték a nyílt ütközeteket. Eleinte brit sikerek születtek, mert a gyarmatok az amerikai lakosokra támaszkodtak, és mert az utánpótlás nehézségekbe ütközött. Az angolok jól felszerelt, erős flottával harcoltak, emiatt tengeren ők voltak fölényben; katonáik jól képzett német zsoldosok voltak.
Az amerikaiak két részre szakadtak: a loyalistákra, akik az angol királyhoz hűek maradtak; és a patriótákra, akik az amerikaiakkal harcoltak.
1777-ben Saratogánál az amerikaiak először verték meg az angolokat. Ezután 1778-ban amerikaiak oldalán harcba szálltak a franciák, a spanyolok, és a hollandok is.
1783-ban Yorktown városánál döntő amerikai győzelem született. 1783-ban Versaillesban békét kötöttek, véget ért a háború, és az angolok elismerték az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.

1787-ben Philadelphiában összeült az alkotmányozó gyűlés, ahol Jefferson Függetlenségi Nyilatkozatának alapján megalkották az USA alkotmányát, amely az állam alaptörvénye, rögzíti az államformát, a legfőbb állami szervek nevét és működési módját, valamint tartalmazza az állampolgárok jogait és kötelességeit; rendezi a tagállamok és a központi kormányzat viszonyát, alapján létrejön egy erős központi kormánnyal rendelkező szövetségi köztársaság.
Megjelentek az alkotmányosság alapelvei, amik a következők: képviseleti rendszer, hatalmi ágak, emberi és polgári szabadságjogok.
Az alkotmány alapján erős központi kormány jött létre, élén az elnökkel.
 Az elnök a legfőbb ember. 4 évig van hatalmon, ez idő alatt nem lehet megbuktatni. Ő foglalja magába a végrehajtó hatalmat, felügyeli a közös külpolitikát, a hadsereget és a gazdaságot. Az elektorok választják meg.
A törvényhozás a kongresszus feladata. A kongresszus kétkamarás. A képviselőházban, azaz az alsóházban az államok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat. A szenátusban, vagyis a felsőházban államonként két szenátor van jelen.
A hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzése miatt jött létre a legfelsőbb bíróság.

Az amerikaiaké a világon a legrégebb óta érvényben lévő alkotmány. Összesen 27 alkotmány-kiegészítés készült hozzá. Ezek közül a legfontosabb a fékek és ellensúlyok rendszere, mely alapján mindegyik hatalmi ágnak megvannak az eszközei a többi hatalmi ág megfékezésére. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan tényezője az amerikai alkotmánynak, amelyik a többi fölé kerekedhetne, vagy önkényeskedhetne.

T. 6. Szent István uralkodása, államalapítás

VI. Szent István uralkodása, államalapítás

A kereszténység felvétele:

970: a kalandozások véget értek. A Kárpát-medencében 7 magyar törzs volt, melyek nem voltak egységesek, a 7 törzsfő a maga területe fölött uralkodott. A törzsek vetélkedtek egymással, az ország középső részén a fejedelmi törzs volt, melynek vezetője Árpád fejedelem leszármazottja volt. Erdély vezetőjét a gyula méltóságnévvel illették.

950 körül az erdélyi gyula felvette a görög-keleti (ortodox) kereszténységet, így sikerült egy birodalmi szövetségest szereznie: a Bizánci Birodalmat.

Taksony (a fejedelmi törzs vezetője) a fiát, Gézát hozzáadta az erdélyi gyula lányához, Sarolthoz.

972-997: Géza fejedelemsége. Géza a nyugati kereszténységet választotta, így ő a nyugati államok szövetségét nyerte meg. Magyarország nyugati szomszédja a Német-római Birodalom volt, így ez is nagyban szerepet játszott abban, hogy ezt az irányzatot vette fel. I. Ottótól kér hittérítőket, akiket fegyveres erők kísérnek. Géza fiát, Vajkot megkeresztelteti, így felveszi az István nevet. Géza ugyanúgy folytatja a pogány életmódot, ám fiát keresztény életre neveli. Minden környező állammal próbál szövetséget kötni: lányait különböző külföldi hercegekhez adja hozzá: velencei, lengyel, bolgár, kabar.

István felesége a bajor hercegnő, Gizella lesz.

A német-római szövetség áraként átadta a Bécsi-medencét.

Géza először az ország nyugati részét szerzi meg. 997-ben meghal.

István uralkodása:

Kétféle trónutódlási-elv létezett:

1.      szeniorátus (hagyományos): a törzs legidősebb férfi tagja kerül a trónra

2.      primogenitúra (keresztény): az uralkodó legidősebb fia örökli a trónt

Koppány a szeniorátus, István a primogenitúra elvén követeli a trónt. A harcokat végül István nyerte meg német páncélosok segítségével, Veszprémnél. Elrettentésként négyfelé vágták Koppány testét és az ország 4 fontos várának kapuja fölé kiakasztották: Esztergom, Győr, Veszprém, Gyulafehérvár.

II. Szilveszter pápától kapott koronát (így semmilyen világi hatalomnak nem tartozott engedelmességgel). 1000. karácsonyán, vagy 1001. január 1-jén koronázta meg Esztergomban az érsek a Szent Koronával. A koronázással király és főpap is lett egyben, így hatalma tovább nőtt. Ezután először az erdélyi gyulát győzte le, majd Ajtonyt, Temesköz törzsfőjét, a sereget Csanád püspök vezette.

Államalapítás:

Egyházszervezet kiépítése:

Beilleszkedett a keresztény európai államok közé és számíthatott katonailag is az egyház támogatására. István valószínűleg tényleg hívő volt.

2 érsekséget alapított: esztergomi és kalocsai.

9 püspökséget hozott létre: egri, váradi, nyitrai, gyulafehérvári, pécsi, zágrábi, váci, győri, csanádi.

10 falunként egy kőtemplom építését teszi kötelezővé.

Törvénybe iktatja: böjtöt, a misére járást, gyónást. Büntetéssel sújtja azokat, akik tiszteletlenül viselkednek a miséken. A varázslást és boszorkányságot (sámánságot) betiltja.

Létrehozza a bencés-rendet, melynek két fontosabb székhelye: Pannonhalma, Pécsvárad.

Feltehetően ekkor kezdődik a káptalanok alapítása:

·         élén a prépost áll

·         püspök munkáját segíti

·         tagjai: kanonokok (feladatokat látnak el: pl. őrkanonok)

·         fontos szerepük van a káptalani iskoláknak

·         hiteles helyek: „közjegyzőségek”

Esperességek létrehozása:

·         kapcsolat az alsó és felső papság között

·         területük egybeesik a vármegyékkel

Egyház bevételei (mellyel egyre nagyobb hatalomra és vagyonra tesz szert):

·         tized (törvény)

·         adományok

·         föld

Vármegyerendszer kiépítése:

Az államalapítás előtt törzsi-nemzetségi társadalom volt: az számított, hogy ki melyik törzshöz tartozott. Nagycsalád => nemzetség => törzs

Az államalapítás után az emberek a vármegyékhez tartoztak. Régebben vérségi alapon volt, most hely, lakóhely szerint.

A vármegye két dolgot jelentett:

1.      királyi vármegye, mint közigazgatási egység

2.      királyi várhoz tartozó várispánság

Latinul mindkettőt comitatusnak hívták.

Királyi vármegyék:

·         központjaik: földvárak

·         több esetben korábbi nagy területű megyékből szakadnak le (pl. Csanád)

·         először a középső országrészben alakulnak ki

·         élén az ispán áll

·         az ő rendelkezésére állnak a várnépek: akik ellátták a vár lakosságát

·         katonáskodók: várjobbágyok

·         különböző tulajdonú földekből álltak (királyi vagy magán), ezek igazgatását biztosította

Várispánságok:

·         király magánföldjei

·         innen látják el a királyi várakat és a kíséretével utazó uralkodókat

·         királyi hadszervezet is erre épül

·         uradalmi birtok: a vándorló királyt látta el élelemmel, vezetője: nádor

A földvárak a törzsfők téli szálláshelyei voltak. Az ispánt a király jelöli ki. Feladata: bíráskodás, megyei hadsereg vezetése, királyi jövedelmek beszedése (1/3 részét megtarthatta, ezáltal hűsége garantált volt, 2/3 részét pedig a királynak küldte tovább). Frank minta (grófok) alapján alakult ki.

Földbirtokok újraelosztása:

Az ország egésze a királyé. Az egyháznak és a világi földesuraknak adományoz birtokokat. A törzsfők vagy behódolnak neki, és akkor megtarthatják birtokaikat, vagy ha nem, akkor megöli őket és birtokaikat elveszi és vagy megtartja, vagy szétosztja. A maradék föld pedig a sajátja. Az egész országnak a földesura.

Külpolitika:

István békés külpolitikát folytat, rokoni kapcsolatai miatt nem számít támadásra a Német-római Birodalomból. 1030-ban azonban mégis megtámadja II. Konrád a Száli-dinasztiából, végül a felperzselt föld taktikájával sikerül visszaverni.

A besenyők néha-néha betörnek az ország területére, ám ez nem okoz komoly problémát. Folyamatosan bebocsátást kérnek, így a magyar királyok a határmentén telepítik le őket, ezzel rájuk bízzák a határvédő feladatokat.

1031-ben meghal Imre herceg feltehetően egy baleset során, így István trónutódlása kérdésessé válik. Jog szerint Vazul lett volna az utód, ám István ezt lehetetlenné tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett. Király kizárólag ép testű ember lehetett. Így végül Orseolo Péter lesz az utódja, aki folytatni fogja uralkodási politikáját.

1083. augusztus 20-án Szent László szentté avatta Istvánt. Azóta minden évben augusztus 20.-a nemzeti ünnepnap, melyen Istvánt és az államalapítást ünnepeljük.

I.6. József Attila kései korszaka

Életének utolsó három éve tartozik ebbe a korszakba (1935-1936-1937). Alapkérdése a felkészülés a halálra, nem használ már motívumokat, az egyre távolodó űr kerül előtérbe. 1935-re betegsége kialakul, egyéni élete egyre kilátástalanabb lesz, költészete egyre jobban kiteljesedik. 
1935 decemberében Ignotus Pállal a SzépSzó c. újságot indítják meg, melyben a tevékenység a fontos, azaz az írás a fontos József Attilának. Lefoglalja az írás, vannak szerkesztői feladatai, hangsúlyossá válik, hogy publikál és összegzéseket kérnek tőle. Ezek a tevékenységek kizökkentik őt magányából, de betegsége egyre erőteljesebben lép fel.
1930-1931-ben fordul először gyomorpanaszokkal orvoshoz és hamar kiderül, hogy neurológiai (idegi) alapú betegsége van, skizoid alkat, innentől kezdve pszichoanalízisre jár. Számára ez nem előnyös, mert tudatosul benne, hogy beteg és nem a kilábalásért küzd, hanem magával ragadja őt.
A pszichológusok fenntartják a felszínen vele a kapcsolatot, hogy tudjon beszélgetni, mert különben a személyisége végképp válságba kerülne. De a betegsége jobban felerősödik: skizofrénia.

József Attila személyisége versírással stabilizálódott, számára az írásnak gyógyító jellege van.

Korszakának központi motívumai (újból és újból visszatérnek): 

• szabadság és rend hiánya
• otthontalanság, fenyegetettség érzése
• bűntudat (azért érzi magát bűnösnek, mert sok mindent elmulasztott, mint ember, nem úgy élt, ahogy kellett volna)

Költészete:

Zártak és tömörek lesznek versei, leegyszerűsödnek, a vers testében nem mutat máshová, határozottan lesz vége. Megjelenik az önmegszólító vers.

Témái:

1. Közéleti és közösségi versek (filozófiai) : Eszmélet, Hazám, Levegőt, Arc Poetica
2. Menedék keresés (Istenben és szerelemben is): Flóra versek
3. Tragikus önsors versek (erőteljesen domborodnak ki, létösszegző versek)

Önmegszólító vers: Németh G. Béla alkotja meg a fogalmat, gondolati költészet egyik ága.

A XX. században vált jellegzetessé amelyben a költő önmagát szólítja meg valamilyen kiélezett élethelyzetben. A verstípus nem a válságot, hanem annak legyőzését, a folyamat véghezvitelét akarja kifejezni. A legtöbb ilyen vers dialógus, de egyoldalú, mert a költő két személyiségével beszél, két oldalról közelíti meg  a problémát. Két magatartástípus között zajlik a párbeszéd és vitájuk során születik meg a megoldás, azaz a létösszegzés.

Ilyen versek még: Kölcsey - Vanitatum Vanitas, Vörösmarty - Fogytán van napod, Vény cigány, Arany - Mindvégig, Babits - Csak posta voltál, Kosztolányi - Számadás, József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat, Kész a leltár, Talán eltűnök hirtelen, Karóval jöttél

Eszmélet

A gondolati költészet legnagyobb verse, fél év alatt írja meg és a Pesti Naplóban jelent meg. 

A cím három dolgot jelenthet: 

• az álomból való felébredés motívuma: tudatára ébred az ember, hogy van
• az öntudatra ébredés megtörténik, ami három-hét éves korban alakul ki
• filozófiai állapot: Bergson filozófiai munkájában van jelen, a tudatot helyettesítő szóként emlegeti az eszméletet

12 részre tagolja a verset, mert a hónapok száma 12, ahogy a nap is 2*12 órából áll, Krisztusnak 12 stációja volt, a kristályszerkezet is 12 elemből áll.

Vershelyzet: József Attila a lét fogalmát, mibenlétét kutatja, ahol három dolog harcol egymással: külső válság, elmélkedés, emlék. Három indulat váltogatja egymást: kitörés, belenyugvás, menekülés. Időbeli kiterjedése a gyermekkortól a felnőttkorig, az állapot pedig félálomtól egészen a teljes világosságig tart. Térbelisége a szobától a végtelenig terjed ki, amelyben fontos szerepet kap a vonatkozás. 

Tverdota György irodalomtörténész szerint az eszméletnek két formája van: értelem és intuíció (utóbbi csak nagyon ritkán lép működésbe és akkor is csak pillanatnyi időre)

Műfajai: lírai rapszódia; epikus, filozófiai mű; lírai létértelmezés

Sokoldalú rétegezettség jellemző a versre, a versszakok között nincsen összefüggés.

1.vsz:

5 képegységből áll

hajnal képe: az ébredő ember derűs világszemléletét tükrözi, hogy él és létezik ebben a világban

'kipörögnek a napvilágra'--> kilépnek a nagybetűs életbe, onnantól kezdve pedig egyedül vagyunk

rímkészlete: AB AB BA BA

a jelen a fontos

2-3.vsz:

álomkép: az álom képével magyarázza az álom felidézését

'vas világ a rend' --> megjelenik az álom-valóság ellentéte, ami enigmatikus: megfejtésre vár maga az álom

pszichológiai tartalma van, azaz a betegsége itt már jelen van

működni kezd az értelem, az eszmélés folyamata, életrajzi elemek jelennek meg

külső és belső világ értékrendje közül kell választani, a kint és a bent a személyiség két része, előkerül a személy önállósága, mely a betegségére utal

4.vsz:

jelenről szól, a világ képe: lét és nem lét kérdése

az első 5 sor az élettelen világról szól, míg a többi az élőről

determináció gondolata van jelen: nem mozdul el, ez fix ráció

'ami lesz' --> speciális jövőre utal

5.vsz:

'lapultam' --> absztrakció hiánya

az egész versszak mintha egy életkép lenne

absztrakció: összerak nem feltétlenül összeillő dolgokat 

6.vsz:

filozófiai tartalma van, önmegszólító

belül: értelem van ; kívül: a magyarázat

megjelenik a szenvedés motívuma és az önmegszólítás

'nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr is települ' --> társadalmi és filozófiai mondanivalója van

7.vsz:

ez a legszigorúbb

a világban a törvény létét idézi fel

az öntudatra ébredt ember, aki tisztában van a világ működésével

a múlt töredéke törvényt szül

'mindig fölfeslik valahol' --> az igazság mindig kiderül

8.vsz:

börtöncella

önmegszólítás van benne, saját maga kettős énje

természeti képek vannak jelen: csillagok, Göncöl

az ember nem szabad, gátat szabnak

van benne múlt, majd a versszak végére eljut a jelenbe

9.vsz:

megszemélyesítés

a múlt átmegy a jelenbe

az emberi lét, a lírai én felismerése

'szeretni'--> ösztönösen szerető lénynek gondolja az embert

'szeretni' amire készül és 'veretni' ami válik belőle

tisztába kell lenni avval, hogy mit is teszünk: ösztönös marad-e vagy tudatossá válik

10.vsz:

halálszakasz

'ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja'--> aki megszületik annak meg kell halnia, az élet az egy plusz dolog

's mint talált tárgyat visszaadja' --> keresztény felfogás, hogy halála után az ember a mennybe kerül

végtelen érzéseket fogalmaz meg

11.vsz:

visszaemlékezés: múlt időt alkalmaz, de alárendelt jövő van

12.vsz:

zárlat

'vasútnál' --> visszatérő motívuma

a csöndben való feleszmélés lehetősége

éjszaka képe

a vitának nincsen vége, mindkét félnek igaza van

A Dunánál

3 egységből áll: 

1. odafordulás a tárgyhoz (epódosz: antik időmértékes párvers két különböző terjedelmű vagy ritmusú verssorból, amelyek közül a második rendszerint rövidebb)
   
2. antistrófa, a felfogás kinyilvánítása
3. számadás az 1-2 összegzése

Költő és az idő viszonya a versszereplő, hogyan mérhető az idő múlása? A Duna folyása=Az idő múlása

Duna: összeköti Közép Európa népeit

A mai magyarok megemlékezése a régi magyarokról, a mai magyarokban él tovább a múlt.

1.rész:

'ültem'=én

'Duna'--> folyik: időben és térben is folyik, összekötésre alkalmas ; első rész főeleme

valóságból  áttér a tűnődés síkjába

a munka és a hullámok mozgása összefonódik

Platón barlang hasonlata: Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik. A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel „valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek”, melyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják.Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához. Ez a barlangból való felemelkedés az anamnézis folyamatához hasonlatos. A felemelkedés szintjei megfelelnek a vonalhasonlat szintjeinek. Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem fog látni semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságukban, ekkor rá fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyékai voltak.Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon-kívüli világgal, az őrök újra láncra verik és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba. 

2.rész:

fontos benne a dialektika: ellentétek egysége--> úgy halad előre a világ, hogy az ellentétek tartják mozgásban

személyessé válik

3.rész:

buddha: lélekvándorlás

'mai magyarok'--> SzépSzóban jelent meg mint cikk: A mai magyarok feladata

a mai magyaroknak kell összefogni, a Duna pedig összeköti őket