I.6. József Attila kései korszaka

Életének utolsó három éve tartozik ebbe a korszakba (1935-1936-1937). Alapkérdése a felkészülés a halálra, nem használ már motívumokat, az egyre távolodó űr kerül előtérbe. 1935-re betegsége kialakul, egyéni élete egyre kilátástalanabb lesz, költészete egyre jobban kiteljesedik. 
1935 decemberében Ignotus Pállal a SzépSzó c. újságot indítják meg, melyben a tevékenység a fontos, azaz az írás a fontos József Attilának. Lefoglalja az írás, vannak szerkesztői feladatai, hangsúlyossá válik, hogy publikál és összegzéseket kérnek tőle. Ezek a tevékenységek kizökkentik őt magányából, de betegsége egyre erőteljesebben lép fel.
1930-1931-ben fordul először gyomorpanaszokkal orvoshoz és hamar kiderül, hogy neurológiai (idegi) alapú betegsége van, skizoid alkat, innentől kezdve pszichoanalízisre jár. Számára ez nem előnyös, mert tudatosul benne, hogy beteg és nem a kilábalásért küzd, hanem magával ragadja őt.
A pszichológusok fenntartják a felszínen vele a kapcsolatot, hogy tudjon beszélgetni, mert különben a személyisége végképp válságba kerülne. De a betegsége jobban felerősödik: skizofrénia.

József Attila személyisége versírással stabilizálódott, számára az írásnak gyógyító jellege van.

Korszakának központi motívumai (újból és újból visszatérnek): 

• szabadság és rend hiánya
• otthontalanság, fenyegetettség érzése
• bűntudat (azért érzi magát bűnösnek, mert sok mindent elmulasztott, mint ember, nem úgy élt, ahogy kellett volna)

Költészete:

Zártak és tömörek lesznek versei, leegyszerűsödnek, a vers testében nem mutat máshová, határozottan lesz vége. Megjelenik az önmegszólító vers.

Témái:

1. Közéleti és közösségi versek (filozófiai) : Eszmélet, Hazám, Levegőt, Arc Poetica
2. Menedék keresés (Istenben és szerelemben is): Flóra versek
3. Tragikus önsors versek (erőteljesen domborodnak ki, létösszegző versek)

Önmegszólító vers: Németh G. Béla alkotja meg a fogalmat, gondolati költészet egyik ága.

A XX. században vált jellegzetessé amelyben a költő önmagát szólítja meg valamilyen kiélezett élethelyzetben. A verstípus nem a válságot, hanem annak legyőzését, a folyamat véghezvitelét akarja kifejezni. A legtöbb ilyen vers dialógus, de egyoldalú, mert a költő két személyiségével beszél, két oldalról közelíti meg  a problémát. Két magatartástípus között zajlik a párbeszéd és vitájuk során születik meg a megoldás, azaz a létösszegzés.

Ilyen versek még: Kölcsey - Vanitatum Vanitas, Vörösmarty - Fogytán van napod, Vény cigány, Arany - Mindvégig, Babits - Csak posta voltál, Kosztolányi - Számadás, József Attila - Tudod, hogy nincs bocsánat, Kész a leltár, Talán eltűnök hirtelen, Karóval jöttél

Eszmélet

A gondolati költészet legnagyobb verse, fél év alatt írja meg és a Pesti Naplóban jelent meg. 

A cím három dolgot jelenthet: 

• az álomból való felébredés motívuma: tudatára ébred az ember, hogy van
• az öntudatra ébredés megtörténik, ami három-hét éves korban alakul ki
• filozófiai állapot: Bergson filozófiai munkájában van jelen, a tudatot helyettesítő szóként emlegeti az eszméletet

12 részre tagolja a verset, mert a hónapok száma 12, ahogy a nap is 2*12 órából áll, Krisztusnak 12 stációja volt, a kristályszerkezet is 12 elemből áll.

Vershelyzet: József Attila a lét fogalmát, mibenlétét kutatja, ahol három dolog harcol egymással: külső válság, elmélkedés, emlék. Három indulat váltogatja egymást: kitörés, belenyugvás, menekülés. Időbeli kiterjedése a gyermekkortól a felnőttkorig, az állapot pedig félálomtól egészen a teljes világosságig tart. Térbelisége a szobától a végtelenig terjed ki, amelyben fontos szerepet kap a vonatkozás. 

Tverdota György irodalomtörténész szerint az eszméletnek két formája van: értelem és intuíció (utóbbi csak nagyon ritkán lép működésbe és akkor is csak pillanatnyi időre)

Műfajai: lírai rapszódia; epikus, filozófiai mű; lírai létértelmezés

Sokoldalú rétegezettség jellemző a versre, a versszakok között nincsen összefüggés.

1.vsz:

5 képegységből áll

hajnal képe: az ébredő ember derűs világszemléletét tükrözi, hogy él és létezik ebben a világban

'kipörögnek a napvilágra'--> kilépnek a nagybetűs életbe, onnantól kezdve pedig egyedül vagyunk

rímkészlete: AB AB BA BA

a jelen a fontos

2-3.vsz:

álomkép: az álom képével magyarázza az álom felidézését

'vas világ a rend' --> megjelenik az álom-valóság ellentéte, ami enigmatikus: megfejtésre vár maga az álom

pszichológiai tartalma van, azaz a betegsége itt már jelen van

működni kezd az értelem, az eszmélés folyamata, életrajzi elemek jelennek meg

külső és belső világ értékrendje közül kell választani, a kint és a bent a személyiség két része, előkerül a személy önállósága, mely a betegségére utal

4.vsz:

jelenről szól, a világ képe: lét és nem lét kérdése

az első 5 sor az élettelen világról szól, míg a többi az élőről

determináció gondolata van jelen: nem mozdul el, ez fix ráció

'ami lesz' --> speciális jövőre utal

5.vsz:

'lapultam' --> absztrakció hiánya

az egész versszak mintha egy életkép lenne

absztrakció: összerak nem feltétlenül összeillő dolgokat 

6.vsz:

filozófiai tartalma van, önmegszólító

belül: értelem van ; kívül: a magyarázat

megjelenik a szenvedés motívuma és az önmegszólítás

'nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr is települ' --> társadalmi és filozófiai mondanivalója van

7.vsz:

ez a legszigorúbb

a világban a törvény létét idézi fel

az öntudatra ébredt ember, aki tisztában van a világ működésével

a múlt töredéke törvényt szül

'mindig fölfeslik valahol' --> az igazság mindig kiderül

8.vsz:

börtöncella

önmegszólítás van benne, saját maga kettős énje

természeti képek vannak jelen: csillagok, Göncöl

az ember nem szabad, gátat szabnak

van benne múlt, majd a versszak végére eljut a jelenbe

9.vsz:

megszemélyesítés

a múlt átmegy a jelenbe

az emberi lét, a lírai én felismerése

'szeretni'--> ösztönösen szerető lénynek gondolja az embert

'szeretni' amire készül és 'veretni' ami válik belőle

tisztába kell lenni avval, hogy mit is teszünk: ösztönös marad-e vagy tudatossá válik

10.vsz:

halálszakasz

'ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja'--> aki megszületik annak meg kell halnia, az élet az egy plusz dolog

's mint talált tárgyat visszaadja' --> keresztény felfogás, hogy halála után az ember a mennybe kerül

végtelen érzéseket fogalmaz meg

11.vsz:

visszaemlékezés: múlt időt alkalmaz, de alárendelt jövő van

12.vsz:

zárlat

'vasútnál' --> visszatérő motívuma

a csöndben való feleszmélés lehetősége

éjszaka képe

a vitának nincsen vége, mindkét félnek igaza van

A Dunánál

3 egységből áll: 

1. odafordulás a tárgyhoz (epódosz: antik időmértékes párvers két különböző terjedelmű vagy ritmusú verssorból, amelyek közül a második rendszerint rövidebb)
   
2. antistrófa, a felfogás kinyilvánítása
3. számadás az 1-2 összegzése

Költő és az idő viszonya a versszereplő, hogyan mérhető az idő múlása? A Duna folyása=Az idő múlása

Duna: összeköti Közép Európa népeit

A mai magyarok megemlékezése a régi magyarokról, a mai magyarokban él tovább a múlt.

1.rész:

'ültem'=én

'Duna'--> folyik: időben és térben is folyik, összekötésre alkalmas ; első rész főeleme

valóságból  áttér a tűnődés síkjába

a munka és a hullámok mozgása összefonódik

Platón barlang hasonlata: Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik. A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel „valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek”, melyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják.Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához. Ez a barlangból való felemelkedés az anamnézis folyamatához hasonlatos. A felemelkedés szintjei megfelelnek a vonalhasonlat szintjeinek. Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem fog látni semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságukban, ekkor rá fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyékai voltak.Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon-kívüli világgal, az őrök újra láncra verik és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba. 

2.rész:

fontos benne a dialektika: ellentétek egysége--> úgy halad előre a világ, hogy az ellentétek tartják mozgásban

személyessé válik

3.rész:

buddha: lélekvándorlás

'mai magyarok'--> SzépSzóban jelent meg mint cikk: A mai magyarok feladata

a mai magyaroknak kell összefogni, a Duna pedig összeköti őket