III. Károlynak
nem volt fiú örököse, a dinasztiát a kihalás veszélyeztette, ezért az
1722-23-as országgyűlésen a magyar rendek elfogadták a Pragmatica Sanctiot.
Ennek értelmében nemtől függetlenül a következő dinasztiatag örökli a trónt az
örökös tartományokban és Magyarországon. 1740-ben meghalt III. Károly, a
Pragmatia Sanctio miatt Mária Terézia (1740-80) követte a trónon. II. Frigyes
elfoglalta Sziléziát Mária Terézia trónralépésekor. A franciák és a bajorok is
támadásba lendültek, a porosz és bajor seregek már Felső- Ausztriában és
Csehországban jártak.. Ebben a válságos helyzetben az 1741-es pozsonyi
országgyűlésen a magyar rendek kiálltak Mária Terézia mellett, mivel a bajorok
bejövetelével sem lett volna jobb a helyzet. A királynő segélykérő szavaira az
országgyűlés közfelkiáltással válaszolt, „Vitami et sanguinem” = „Életünket és
vérünket”.
Mária Terézia
biztosította szabadságjogaikat; a nemesi földek adómentesek maradtak. Cserébe a
nemesek megszavazták a kért újoncokat és adót, valamint a nemeseket is harcba
hívták, ezáltal 35 ezres magyar sereget tudtak toborozni. Az 1740-48 között
zajló osztrák örökösödési háború alatt Szilézia elveszett, de a birodalom
megmaradt. Az 1756-63 között zajló 7 éves háborúban, bár Hadik András bevonult
Berlinbe, végül nem tudták visszaszerezni Sziléziát. Innetől a királynő
tartózkodott a költséges háborúktól, csupán Lengyelország felosztásában vett
részt 1772-ben az orosz előretöréstől tartva. A királynő a főurakat saját
oldalára akarta állítani, ennek érdekében többször járt Magyarországon. Új
kitüntetéseket is létrehozott, például a Szent István Rendet, továbbá
Dallmáciából hazahozatta a szent jobbot. Figyelt a nemesi ifjak nevelésére,
1746-ban megnyitotta Bécsben a Theresianumot, melyben a hivatali pályára
készítette fel az ifjakat. Az Udvarban magyar nemesi testőrséget állított fel
1760-ban.
Felvilágosult
abszolutizmust hirdetett porosz mintára, a rendek háttérbe szorításával
rendeleti úton hajtotta végre reformjait. Nagyhatalmi státuszt akart biztosítani
a birodalmon belül. A poroszok miatt állandó hadseregre volt szükség, ehhez
azonban pénz kellett. Ezért osztrák és cseh területeken a kiváltságos rétegeket
is bevonták az adózásba, így zsoldos sereget tudott fenntartani. A magyar
nemesek továbbra sem voltak hajlandóak adót fizetni, csupán jobbágyaik nevében
ígértek többet. Válaszul a királynő 1754-ben kiadott vámrendeletében védvámot
húzott a birodalom köré, Magyarország köré pedig egy külön vámhatárt a magyar
nemesség jövedelmeinek megcsapolására.
Így merkantilista jellegű védvám jött létre, a Magyarországról érkező
árukra magas volt a vám, tehát nem érte meg kivinni, a kintről, Csehországból
és Ausztriából érkező árukra viszont alacsony volt a vám. Magyarország és a
birodalom között a vám szabályozható volt, így irányított birodalmi
munkamegosztás jött létre. Magyarország nyersanyaggal látta el a lajtántúli
területeket, és ipari felvevőpiacává változott. Az iparosodó Lajtántúl
kénytelen volt a magyar mezőgazdasági terményeket megvásárolni, ezáltal a
magyar mezőgazdaság egyre fejlődött.
Az árutermelés
volt a fontos a majorsági gazdaságokban. A birtokosok kisajátították a közös
földeket és a jobbágytelkeket a majorsági telkekhez csatolták, ezáltal növelve
a területüket. Heti több napra emelkedett a robotmunka. A folyamatot az állam
nem nézhette tétlenül, mivel a majorsági földeket nem terhelte adó, az
adóköteles jobbágyi telkek beolvasztásával egyre több lett az olyan birtok,
mely után nem járt pénz, ez pedig veszélyeztette az adóalapot. 1765-66-ban
jobbágyfelkelés tört ki a Dunántúlon az egyre rosszabb helyzet miatt, ezt
azonban leverték. Mivel Mária Terézia az országgyűlésen nem tudta meggyőzni a
nemességet, 1767-ben kiadta az Urbárium rendeletet. Ebben maximalizálta a
jobbágyi terheket heti 1 nap igás robotra, mely kiváltható heti 2 nap
gyalogrobotra. A majorsági és úrbéres jobbágytelkek arányát szabályozta. A
jobbágy továbbra is fizetett egyházi tizedet, emellett kilenceddel tartozott a
földesúrnak és állami adókat is fizetnie kellett. Mária Terézia így törvényes
helyzetet teremtett földesúr és jobbágy között.
Az oktatás terén
a színvonal növelése volt a cél. 1777-ben a Nagyszombati Egyetem átkerült
Budára, orvosi és mérnöki karral egészült ki. 1777-ben a királynő tanügyi
rendeletben, a Ratio Educationis-ban szabályozta a közoktatást. Egységes
iskolarendszert alakítottak ki, népiskolától az egyetemig. Állami tantervet is
kiadott hozzá, a cél olyan emberek képzése volt, akik az állam hűséges, hasznos
polgárai lehetnek a későbbiekben. Új tantárgyként bevezették a történelem,
földrajz, idegen nyelv oktatását. Igyekezett az egyházat alárendelni az
államnak, tehát az egyház irányította, az állam pedig ellenőrizte az oktatást.
A német nyelvű oktatás sokaknál nemtetszést váltott ki. A magyar felvilágosodás
Mária Terézia uralkodása alatt indult meg. Az udvar közvetítésével jutottak el
az új gondolatok a magyar társadalomhoz. Hamarosan fő célkitűzéssé vált az
anyanyelv fejlesztése.
1780-ban meghalt
Mária Terézia, fia II. József (1780-90) lett az utódja. Uralkodását
Jozefinizmusnak nevezzük. II. József felvilágosult uralkodó volt, Mária Terézia
uralkodása alatt 1765-től társuralkodóként próbált beleszólni a kormányzásba,
azonban édesanyja túl radikálisnak tartotta ötleteit. Folyamatosan bírálta a
kormányzatot; nem volt elégedett édesanyja teljesítményével. 1763-ban kiadott
Álmodozások című művében megfogalmazta, hogy a helyes kormányzás alapja a
korlátlan teljhatalom. Tudatosan készült az uralkodásra, 40 évesen került
trónra. Radikalizmusa a gyors, gyökeres változásokra való törekvéseiben
mutatkozott meg. Nem akarta, hogy törvények kössék meg a kezét, ezért nem
koronáztatta meg magát. Innen ragadt rá a „Kalapos Király” gúnynév. A Szent
Koronát a bécsi kincstárba vitette. 1780-ban kezdte meg uralkodását, gyors reformokat
indított. Célja egy egységállam létrehozása volt, a birodalomra szerves
egészként tekintett. Rendeleti kormányzást vezetett be, 10 év alatt 6000
rendeletet adott ki, melyek nagy része feleslegesnek bizonyult vagy végrehajtása
lehetetlen volt. Abszolutizmust hirdetett, országgyűlés nélkül irányította a
birodalmat.
Az egyházat
állami irányítás alá akarta rendelni, hogy a közjó szolgálatába állíthassa.
Feloszlatta az általa feleslegesnek talált szerzetesrendeket, a tanítókat,
betegápolókat megtartotta. 140 kolostor szűnt meg, vagyonukat vallásalapba
helyezte, majd vidéki, új plébániáknak adta. A lelkészek számát és fizetését
növelte, 10 év alatt 1200 új plébánia jött létre. 1781ben kiadta a türelmi
rendeletet, amely az evangélikus, református, ortodox vallású emberek számára
szabadabb vallásgyakorlást biztosított. Iskolát, templomot építhettek,
továbbá hivatali pályára léphettek.
Ezáltal nőtt a számuk és megerősödtek. A pápai bullát ellenőrizte, csak az ő
hozzájárulásával adhatták ki. VI. Pius pápa megpróbált nyomást gyakorolni rá
azzal, hogy elment Bécsbe, ezt nevezzük fordított canossajárásnak,
(canossajárás: IV. Károly vezeklése a pápa előtt), de sikertelennek bizonyult.
1785-ben kiadott egy jobbágyrendelet az erdélyi parasztfelkelés miatt, ebben megtiltotta
a röghözkötést és eltörölte a jobbágy elnevezést. Ezáltal megszüntette az
örökös jobbágy állapotot, szabad parasztként elköltözhettek a birtokról;
tanulhattak; vagyonukat örökíthették. Ettől ipari fejlődést várt, úgy gondolta
majd a mezőgazdaságból az iparba mennek, mert nincs szabad föld, de ez
Magyarországon nem volt reális lehetőség. Csökkentette a paraszti
kiszolgáltatottságot, a földesúr csak törvényes eszközökkel űzhette el a
parasztot földjéről.
1784-ben kiadta
nyelvrendeletét, melynek célja az volt, hogy a német legyen az államnyelv az
egység érdekében. Csak németül beszélő hivatalnokokat lehetett alkalmazni és az
oktatásban a német nyelv fő tárggyá vált; 3 éves türelmi időt adott az
átállásra, de a rendelet óriási felháborodást okozott. A magyar rendi
ellenzékben a nemzeti azonosságtudat elkezdett erősödni és egyre népszerűbbé
vált. Elterjedt a magyar nyelv széleskörű használata, a magyaros viselet,
magyar táncok.
Magyarországot
10 igazgatási részre osztotta. Központok: Nyitra, Besztercebánya, Kassa,
Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Buda, Pécs, Zágráb, Győr. A főispáni tisztséget
beszüntette, királyi biztossal váltotta fel, aki az igazgatási egység élén
állt, alatta pedig az alispán.A nemesi/megyei önállóság megszűnt. Népszámlálás
és birtok összeírási folyamat indult meg a nemesi adózás előkészítése miatt. A
társadalom nagy része ellene fordult, mert áthágta a hagyományokat és a
politikai erőviszonyokat sem vette figyelembe. A jozefinisták támogatták II.
Józsefet, köztük a főnemes Széchényi Ferenc és Teleki Sámuel, a köznemes
Kazinczy Ferenc, illetve a honorácior (nem nemesi származású értelmiségi)
Hajnóczy József. A rendiséget és az ország érdekeit sértő rendeleteinek kiadása
után a támogatói tábora erősen megfogyatkozott.
Belépett az
oroszok mellett a törökellenes háborúba. Ehhez újoncokra és pénzre volt
szükség, az adók magasabbak lettek és a háború sok áldozatot követelt. Az
elégedetlenség az egész lakosságra kiterjedt.. A magyar társadalom vezetőrétege
porosz kapcsolatot keresett. A Francia forradalom következtében Németalföldön
is felkelések kezdődtek. A felvilágosult abszolutizmus nem volt tovább
folytatható. II. József megbetegedett a törökellenes harc közben, halálos ágyán
3 kivételével (türelmi; jobbágy; alsó papság megerősítésére irányuló) addigi
összes rendeletét visszavonta, ez volt a "nevezetes tollvonás".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése