T. 2. Anjouk gazdaságpolitikája

II. Anjouk gazdaságpolitikája

Károly Róbert

(1308-1342)

Bevezetés:

1301: III. András(1290-1301) halálával kihal az Árpád-ház

1301-1308: ezt az időszakot interregnumnak nevezzük

*interregnum: király nélküli állapot, illetve több király van, de tényleges hatalma egyiknek sincs

Az ország belső területein uralkodott az uralkodó

Az ország peremterületein kiskirályok uralkodtak(magánhadsereg!):

•    Csák Máté: Felvidék északnyugati része, Vértes, központ: Trencsén
•    Aba Amádé: Felvidék keleti része
•    Borsa Kopasz: Tiszántúl
•    Supic, Babonic, Frangepán családok: Délvidék
•    Kán László: Erdély(erdélyi vajda)
•    Kőszegiek: Dunántúl

A megüresedett trónra 2 jelentkező volt:

1)    Károly Róbert:

a)     V. István dédunokája

b)    Anjou-dinasztia(Nápoly)

c)     támogatói: pápaság, itáliai bankházak, Délvidék nemessége, egyház

d)    1301: esztergomi érsek megkoronázza, de nem a Szentkoronával

*érvényes koronázás feltételei:

1.     Szentkorona

2.     Koronázó személy: esztergomi érsek

3.     Helyszín: Székesfehérvár

2)      III. Vencel:

a)  II. Vencel fia(IV. Béla dédunokája)

b)  Premysl-dinasztia(cseh!)

c)   támogatói: bárók nagy része

d)  1301: kalocsai érsek megkoronázza a Szentkoronával

e)   1305: meghal II. Vencel, így III. Vencel hazamegy, trónigényét átadja Wittelsbach Ottónak(bajor herceg, IV. Béla unokája)+koronázási ékszerek

1305: Wittelsbach Ottót a veszprémi és csanádi püspök megkoronázza a Szentkoronával Székesfehérváron

1307: Kán László(erdélyi vajda) tőrbe csalja Wittelsbach Ottót, és elveszi tőle a Szentkoronát

1307: Károly Róbert az egyetlen trónigénylő

Országgyűlés: a tartományurak nem jönnek el

1308: legátus érkezik Magyarországra, hogy közvetítsen Károly Róbert és a tartományurak között(Gentilis bíboros)

Sikerül tárgyalni velük, végül elfogadják Károly Róbertet magyar királynak

1308: ismét megkoronázzák Károly Róbertet, de nem a Szentkoronával(ez az erdélyi vajdánál van)

1310: Károly Róbert megszerzi a Szentkoronát Kán Lászlótól és harmadszorra is megkoronázzák, ezúttal érvényesen

A hatalom megerősítése:

Károly Róbertnek le kell győznie a kiskirályokat, tényleges hatalma még nincs

1311: Kassa polgárai meggyilkolják Aba Amádét

1312: rozgonyi csata: Károly Róbert összecsap az Abákkal(Csák Máté 5000 nehézlovassal támogatta őket), a király nyer: az ország északi része az övé lesz, új támogatói:

1.     szerviensek(köznemesség): ki akarnak törni a bárók hatalmából

2.     egyház: a bárók elvették földjeiket

3.     városi polgárság: iparból, kereskedelemből élnek(a király ezeket támogatni fogja)

1314: országgyűlés: Károly Róbert a bárókat leváltja és megfosztja hatalmuktól és saját embereit helyezi a fontosabb pozíciókba

1315: Károly Róbert udvarával Temesvárra költözik

1316: legyőzi Kőszegi Jánost, megszerzi Dél-Dunántúlt

1317: legyőzi Kőszegi Andrást, megszerzi Nyugat-Dunántúlt

legyőzi Borsa Kopaszt, megszerzi Tiszántúlt

1320: legyőzi Kán László fiait, megszerzi Erdélyt

1321: meghal Csák Máté, nincs utódja, így tartományait harc nélkül megszerzi Károly Róbert

1323: megszerzi Drávántúlt

székhelyét átteszi Visegrádra

1330: Zách Felicián(Csák Máté familiárisa) merényletet kísérel meg a király és családja ellen, mely meghiúsul és Károly Róbert elrendeli, hogy harmadíziglen irtsák ki Zách Felicián családját

Belpolitika:

1314: lecseréli a méltóságviselőket:

a.     nádor: Drugeth Fülöp(a király nevelője volt)

b.     erdélyi vajda: Szécsényi Tamás

c.      tárnokmester: Nekcsei Demeter

Új főúri családok: Garai, Laczkfi, Szécsi, Bebek, Újlaki, Cudar

A király az országgyűlés helyett a királyi tanácsra támaszkodik. Tagjai:

a)     nádor: XII. sz.-tól a király helyettese

b)    országbíró: XII. sz.-tól létező tisztség; mindenki felett rendelkezhet, kivételi a szabad királyi városok polgárai

c)     tárnokmester: regálék kezelője; XV. sz.-tól a városlakók bírája, tárnoki szék: bíróság, a kincstartó veszi át a gazdasági feladatokat

d)    erdélyi vajda: Erdély kormányzója

e)     bánok: Délvidék élére kijelölt kormányzók

f)      megyés ispánok: legjelentősebb megyék ispánjai

g)     érsekek

Hadsereg:

XIII. sz.-tól a bárók, főbb tisztségviselők magánhadsereggel rendelkeznek. Károly Róbert banderiális hadsereget hoz létre. Bandérium: magánhadsereg.

Zászlós urak: akiknek joguk van bandériumot tartani

Udvari lovagság: a király bandériuma

Minden megyének van saját bandériuma, melyben olyan köznemesek szolgálnak, akik senkinek sem familiárisai. A jászok, kunok, székelyek könnyűlovasokkal csatlakoznak a hadsereghez.

Gazdaságpolitika:

Nem adományoz örökjogon birtokokat, helyette bevezeti a honorbirtok rendszert.

*honorbirtok: szolgálati birtok, melyet csak arra az időre kap meg valaki, ameddig egy tisztséget betölt

A kiskirályoktól elvett birtokokat honorbirtokként adományozza híveinek, azonban ezekből továbbra sem származik bevétele. Nekcsei Demeter megreformálja a regálék rendszerét:

*regálék: királyi felségjogon szedett jövedelmek

1.     nemesfémek bányászata: (legfontosabb!)

a.     nagyon sok nemesfémbánya található Magyarországon

b.     aranytermelésben 1. helyen(Európa aranyigényének 2/3-át termeljük ki)

c.      ezüsttermelésben 2. helyen vagyunk

d.     Garam folyó völgyében fellendítik a bányászatot

e.      legfontosabb bányavárosaink: Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya

f.       királyi monopólium: aki aranyat vagy ezüstöt talált a birtokán, annak át kellett adnia a földjét a királynak, ennek fejében pedig cserebirtokot kapott

2.     bányabér(urbura): ezüst 1/10 részét, arany 1/8 részét adták a királynak

a.     Károly Róbert a kitermelést rábízza a bányavárosok lakóira

b.     a maradék ezüstöt, aranyat kötelező vertpénzzé alakítani

c.      a király felvásárolja a nyersanyagot

d.     megéri a királynak, mert az arany értékesebb, mint a pénz, így ebből is szert tesz jövedelemre

1325: pénzügyi reform: Károly Róbert értékálló aranypénzt veret:

•      minta: firenzei fiorinó
•      az új pénz: aranyforint
•      1 Ft = 4g 24 karátos aranyat tartalmaz, évszázadokon keresztül Európa legértékesebb pénze lesz
•      váltópénze: ezüstdénár(ezüst-réz ötvözete, összetétele változik)

10 pénzverő kamarát hoz létre:

a)       pénzverés is királyi monopólium

b)      leghíresebb pénzverő kamara: Körmöcbánya(1328-ban alapították, még ma is működik)

1327: a nemesfémek bányászata többé már nem királyi monopólium

Akinek a földjén bánya van, annál maradhat az urbura 1/3 része, ám ezt is vertpénzre kell váltania, így megszűnik a kamara haszna

*kamara haszna: pénzváltásból származó jövedelem

3.       kapuadó(portális adó):

a)       1336: új adófajta

b)      minden jobbágytelek után kell fizetni, aminek a kapuján átfér egy szénásszekér

c)       18 dénár/év

d)      jobbágyság 1. állami adója

e)       adóalap: jobbágytelek

f)        Hunyadi Mátyásig él ez az adónem, majd füstadóként szerepel tovább

4.  harmincad vám:

a)       az áru értékének 1/30 részét a királyi kincstárnak kel befizetni, mind a ki-, mind a behozott árukra vonatkozik

b)      export cikkek: só, ásványkincsek, szarvasmarha, gabona, bor

c)       import cikkek: iparcikkek, luxuscikkek(királyi udvar+előkelők számára

5.  sóbányászat monopóliuma

Utódja fia, Nagy Lajos(1342-1382) lesz.

I. 17. William Shakespeare (Hamlet)

Színház- és drámatörténet

William Shakespeare

A reneszánsz a XIV-XVI. században, Itáliában kialakuló művelődéstörténeti korszak és stílusirányzat. Neve „renaissance”, azaz „újjászületés” francia szóból ered, mely az antik kultúra jelentőségének újbóli felfedezését, újraértelmezését jelenti. Jellemzője, hogy felértékelődik az egyéniség, a személyiség szerepe, és megjelenik a humanizmus, azaz az emberközpontúság, valamint a földközpontúság.
Angliába a reneszánsz viszonylag későn, csak a XVI. század végére fejlődött ki. Ennek köszönhető, hogy kevésbé élesen tér el a középkortól és a barokktól. Itt a vezető műneme a dráma, míg Itáliában a líra és az epika. Ennek oka az erős társadalmi feszültség – az ebből eredő konfliktusokat a drámában lehet leginkább ábrázolni.
A középkori drámaformák – misztériumdráma, miraculum, és moralitásdráma – miatt új színpadtípusok jöttek létre. Ezek a színpadok az angol reneszánszra voltak jellemzőek. Általában nagy, szabadtéri színpadok voltak ezek. Három típusa volt az új színpadoknak: szimultán színpad, mely több, kisebb színpadból állt. A processziós színpad, más néven körmeneti színpad – ez esetben a nézők színpadról-színpadra jártak. A kocsiszínpad esetében a helyszínt a kocsin gurították ki a nézők elé. Az új színpadok miatt a drámák helye, ideje és cselekménye változhatott, a cselekmény fordulatos lehetett, és megengedett volt a hangnem, a hangszín és a műfajkeveredés.
A leghíresebb angol színház a Globe színház. 1599-ben építették a Temze folyó déli partján. Kör alakú, fedetlen deszkaépület, 3-as színpaddal – előszínpad, hátsó színpad és felső színpad. Díszletet nem építettek, jelmezeik nem voltak korhűk, csupán ünnepiesek. Az előadás feszített tempóban, szünetek nélkül, délután kb. 2 és 5 óra között zajlott, kezdetét harsonaszó jelezte. A színészek mindannyian férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották. A darabok nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak. Az első bemutatott darab a Julius Caesar volt, és Shakespeare legtöbb és legnagyobb darabját ennek a színháznak írta.

A Hamlet William Shakespeare legismertebb tragédiája.  A Hamlet az európai kultúra alapművei közé tartozik, könyvtárnyi irodalma, rengeteg feldolgozása van, a legtöbbet idézett művek egyike, ám keletkezéséről nem ismerünk pontos adatot, feltételezések alapján 1599 és 1601 közé teszik annak idejét.

Shakespearet költészetében más drámaírók is befolyásolták. A Hamlet fő forrásai Saxo Grammaticus dán történetíró A dánok története című munkája, Belleforest francia író Tragikus történetek című műve, és Thomas Kyd Spanyol tragédia című drámája. A római Senecától veszi át a nagymonológokra való építkezést; a halállal szembenéző ember sztoikus nyugalmát. Kortársától, Marlowe-tól veszi át a nagyformátumú hősökre való építkezést és a „blank verse-t”.

A mű szerkezete nem igazodik a klasszikus művekből megállapított hármas egység szabályához, mert Shakespeare célja ebben a művében sem csupán egyetlen központi konfliktus sarkított ábrázolása. A konfliktus látszólag Hamlet és Claudius között zajlik, de valójában Hamlet lelkében. A gondolatait monológok, belső viták és párbeszédek világítják meg az olvasó számára. Szerkezetében késleltetett expozíció van, felépítése bonyolult és szigorú.
A drámai szerkezet értelmében az első felvonás az expozíció. Itt történik meg a hely, az idő, a főbb szereplők, a központi téma, a probléma és a főhős jellemének bemutatása. Megismerhetjük a magatartások, törekvések és emberi viszonyok hálóját. E rész utolsó színében jut a felszínre az elsődleges konfliktus, ez egyszersmind a bonyodalom kezdete. Az őrségváltáskor megjelenő szellem megteremti a mű komor, vészjósló és kísérteties hangulatát. A szellem által feltárul a végzetes jövőt magában hordozó múlt: Hamlet helyett Claudius foglalta el a trónt, és Hamlet megtudja, hogy apja testvérgyilkosság áldozata lett.
A második felvonásban kialakulnak a konfliktusok: Hamlet-Gertrúd között a szülői konfliktus, Hamlet-Ophelia között a szerelmi konfliktus, Hamlet-Claudius között a hatalmi konfliktus.
A harmadik felvonás a tetőpont: az egérfogó-jelenetben Hamlet vándorszínészekkel eljátszatja Claudiusnak saját tettét, melynek következményeképp a király tette kitudódik.
A negyedik felvonás a kifejlet: az események felgyorsulnak: Ophelia elméje megbomlik, majd öngyilkos lesz, Hamletet a király Angliába küldi, hogy meggyilkoltassa, de Hamlet visszatér.
Az ötödik felvonás a katasztrófa: Opheliat eltemetik, Hamlet párbajozik Laertessel - Hamlet és Laertes megölik egymást (királyi tanácsra Laertes megmérgezte kardját). Meghal Gertrúd - a királyné iszik a Hamletnek készített mérgezett pohárból, Hamlet megöli a királyt.
A mű végére mindenki meghal, de Dánia megtisztul. A tragikus hős is meghal, pusztulása egyszerre vereség és győzelem. Az erkölcsi világrend, amelyet a tragédia főszereplője önnön feláldozása árán helyreállít, a lét és a tudás világrendje is egyben.

A dráma két kulcseleme az akció – a cselekvés, és a dikció – a beszéd végig jelen van a műben.
A drámai akciók Hamlet ellen irányulnak: Claudius marasztalja Hamletet; a barátaival figyelteti őt; Angliába száműzi, majd párbajozni küldi. Hamletnek vannak ellenlépései a támadásokkal szemben: ő is kémkedni kezd Claudius után; az egérfogó jelenetben tőrbe csalja őt; szócsatázik édesanyjával; elfogadja az angliai száműzetést, a levelet kijavítja; végül elfogadja a párbajra való kihívást.
Shakespeare szabadon bánik térrel és idővel, a dráma műfaját az „epikus színház" felé mozdítja el. A Hamlet cselekménye mintegy 7-8 nap eseményeit öleli fel, de köztük két-három hónapnyi idő is eltelik. A jelenetek a helsingőri vár számos színhelyén játszódnak, a kastély előtti térre és a temetőkertre is kiterjednek. Maguk a felvonások a párhuzamok és ellentétek bonyolult játékára épülnek. A felvonásokra való tagolás azonban nem Shakespeare-től származik, a kompozíció elsősorban a sokoldalú jellemzést szolgálja. A felvonások színekre vannak továbbtagolva.

Stílusa tömör, metaforákban és szójátékokban bővelkedik. A szándékok és gondolatok gyakran bújnak a szavak mögé, a szöveg voltaképp sejtetések és utalások hálója.
A „blank verse” jambikus ritmusát időnként próza váltja fel - például az alsó társadalmi rétegek, a sírásók jelenetében, a Rosencrantzot és Guildensternt leleplező párbeszédben, a színészekkel való kötetlen beszélgetésben.

Műfaja dráma, azon belül tragédia, mert a főhős fizikailag elbukik, de erkölcsileg felmagasztaltatik.
A Hamlet bosszúdráma. Hamlet atyja szellemétől egyértelmű feladatot kap: a testvérgyilkosságot meg kell bosszulni, azonban történteket az egész világ romlottságaként éli át, az egész világot felborultnak és önmagából kifordultnak látja ezért késztetést érez Dánia erkölcsi rendjének visszaállítására.
A politikai dráma alapmodellje a hatalom és az erkölcs összeütközése. Claudius gyilkosság révén megszilárdítja hatalmát Dániában. Hamlet feladata hatalom és erkölcs összhangjának megteremtése a korszakváltás értékvesztő idejében is. Mert a korszakváltás mindig értékvesztéssel, értékbizonytalansággal jár együtt. Nem csupán arról van szó, hogy Hamlet, mint reneszánsz hős áll szemben a középkort képviselő királyi udvarral, hanem a főhősben a középkori és a reneszánsz világfelfogás áll szemben egymással. Tragédiája, hogy az idő helyrebillentése csak úgy sikerülhet, ha meghal. Halála tehát szükségszerű, mert Hamlet a szellem embere - keresi a jó megoldást, ám ilyen az ő helyzetében nem létezik. Shakespeare a címszereplőt az anyja és az apja közé állítja, utána pedig úgy formázza meg alakját, hogy ne legyen döntésképes. A késlekedés oka azonban nem csupán bizonytalanságából, tettre való képtelenségéből fakad, hanem bölcseleti hátterű. A főhős saját, belső ellentmondásaival is meg kell vívnia harcát. A hős a bosszúval egyidejűleg az igazság és a becsület érvényének helyreállítására is felszólítást kapott, ezáltal ő képviseli az emberi értéket, a humánumot. Ez a feladat viszont azonnal éles ellentétbe kerül az elsővel: hogyan lehetne véres tettel helyreállítani az erkölcsös világrendet? Ezek miatt a kérdések miatt Hamlet késlekedő hőssé válik, nem tudja, mit kell tennie, halogatja a tennivalóit, vívódik, azonban többször is hirtelen döntésekre jut, amik nem feltétlenül helyesek. Elkerülhető-e az újabb morális vétség az apai parancs teljesítésekor? Machiavelli látásmódja szerint igen, ugyanis a hatalom megtartásának érdekében bármilyen eszköz bevethető, azonban Hamlet nem köt kompromisszumokat, morális vétségeket követ el, melyek következménye, hogy meghasonlik, az öngyilkosságot fontolgatja. Értékeiért továbbra is harcol, feladatát véghezviszi, halálával pedig helyreáll az erkölcsös világrend.

T. 1. Nagy földrajzi felfedezések

Gazdaság

Nagy földrajzi felfedezések

A 14. századra jellemző egy gazdasági megtorpanás és ezzel egy időben a népesség növekedése is megáll. Ennek oka az éhínség és az 1347-ben genovai hajósok által Európába átterjedő pestis.
A 15. században lassú fejlődés indul. A gazdaságban a fejlődés érinti az ipart, a mezőgazdaságot és a kereskedelmet is. A népesség további növekedése Nyugat-Európában élelemhiányhoz vezet. Az élelmet Kelet-Európából szállítják, amiért cserébe iparcikkeket, például posztót, és nemesfémeket szállítanak. A Hanza-kereskedelem központja Flandria, az útvonala pedig az Atlanti-óceán partvidékét érinti, aminek következménye, hogy a hajózás fejlődik.  A kereskedelem miatt nő a pénzforgalom, ahhoz viszont, hogy még több pénz kerülhessen forgalomba, nemesfémekre van szükség. A nemesfémbányák kifogynak, köszönhetően annak, hogy Európából folyamatosan kifelé áramlik a nemesfém, mert a levantei kereskedelem során az indiai luxuscikkekért európai nemesfémmel fizetnek. Az aranyéhség miatt felfedezéseket indítanak, amiknek célja újabb nemesfémbányák felfedezése. A felfedezéseket kihasználva új kereskedelmi útvonalakat is keresnek, mert a török hatalom ellenőrzi és lefölözi a földközi-tengeri kereskedelem hasznát.

A felfedezések elindításához fejlett hajókra és navigációra, valamint pontos földrajzi ismeretekre van szükség. Mindezek létrejönnek. Új hajótípus jelenik meg, a többárbócos, hátsókormányos caravella. Az araboktól átveszik az iránytűt, és a földrajzi ismeretek is bővülnek, köszönhetően az itáliai Ptolemaiosznak, aki megállapítja, hogy a Föld gömbölyű; a szintén itáliai Toscanellinek, aki elkészíti az aktuális világtérképet, 1474-ben, amelyen a Földet már gömbölyűnek ábrázolja, valamint a portugál Tengerész Henriknek, aki tengerésziskolát alapít, hajógyárakat nyit, és térképeket gyárt. A levantei és a Hanza kereskedelmet összekötik, így megvalósul az atlanti-hajózás, mely az első útvonalakat biztosítja.

A felfedezésekben élen járnak a portugálok, akik az első útjaikat a 15. században teszik meg. Indiába szeretnének eljutni Afrika megkerülésével, hogy aranyat és fűszereket szállítsanak haza.
Ők jutnak el az Egyenlítőhöz 1471-ben, majd Bartolomeo Diaz 1487-ben eljut Afrika csúcsához, a Jóreménység fokához, Vasco de Gama pedig eléri India nyugati partját. Indiában leigázzák az indiai fejedelemségeket és kereskedelmi támaszpontokat hoznak létre. Az olcsó fűszerekkel nem elégszenek meg, rabolni kezdenek. A felfedezés népirtásba torkollik, az életben maradó indiaiakat rabszolgasorba taszítják.

 A spanyol tartományok közül Aragónia és Kasztília Ferdinánd és Izabella házassága útján egyesül és felemelkedik, 1479-ben.
1492-ben elindul a reconquista, azaz a visszahódítás, mellyel az arabok lakta területek visszaszerzése volt a cél. Ehhez a törekvéshez csatlakozik Kolumbusz Kristóf is, aki még ez év augusztusában a reconquisták által biztosított 3 hajóján, Ninán, Pintán, Santa Marián indul útnak nyugat felé Indiába, hogy októberben partra szálljon Guanahani szigetén. Mivel azt hiszi, Indiába érkezett, az őslakosokat indiánoknak nevezi el. Ezen kívül még 3 úton vesz részt, Kubába, Jamaicára és Panamára utazik, elsősorban nemesfémért, növényekért, és azért hogy indiánokat szállítson haza, akikből rabszolgák válnak. 300 évvel később Kolumbuszról nevezik el Kolumbiát.
1498-ban Amerigo Vespucci is eljut Amerikába, a Medici-család támogatásával. Később róla nevezik el Amerikát.
A portugál Magellán spanyol támogatással indul el, hogy megkerülje a Földet. 1519-ben 5 hajóval indul útnak, azzal a céllal, hogy vízi útvonalat biztosítson a fűszertermelőknek a Távol-Kelet – Európa útvonalon és hogy bebizonyítsa, a Föld gömbölyű. A Föld megkerülése után 1522-ben ér partot a megmaradt 18 fős legénység, Magellán nélkül.

A felfedezések ellentéteket szülnek Spanyolország és Portugália között, amiket az 1494-ben, VI. Sándor pápa által hitelesített Tordesillasi szerződésben próbálnak feloldani. A szerződés keretein belül felosztják a világot, az Atlanti–óceán közepétől keletre a portugálok, nyugatra a spanyolok kapnak területeket. Mikor 1500-ban Cabral felfedezi Brazíliát, és spanyol földként kiáltja ki, 1529-ben elkészítik a Zaragozai kiegészítését a Tordesillasi szerződésnek.

A felfedezéseknek köszönhetően, a portugálok Ázsiában kereskedelmi telepeket hoznak létre, és nem gyarmatosítanak. Két legfőbb kereskedelmi telepük az indiai Goa és a kínai Macao.

A spanyolok Amerikát kezdik gyarmatosítani. A bennszülöttek eleinte szívesen fogadják a hódítókat, akiket konkvisztádoroknak neveznek. A kincsek miatt kialakult harcban a bennszülöttek abszolút fejletlen fegyvereikkel teljesen esélytelenek.
Az európaiak által behozott, ismeretlen betegségek, a rabszolgasors és a gyilkolás miatt erősen megcsappan a számuk: egy évszázad alatt a 70-80 milliós indián lakosságból csupán 10 milliónyi marad.
A három legfejlettebb indián törzs a maja, az azték, és az inka törzsek.
A maják a Yucatán-félszigeten, városállamokba tömörülve élnek. Fejlett a művészetük, a matematikai tudásuk és a csillagászatban is jártasak, több naptárat is készítenek. 1523-ban Alvarado hódítja meg őket.
Az aztékok fővárosa Tenochtitlan, uralkodójuk II. Moctezuma. Úszókerteket és piramistemplomokat építenek. Fejlett a kézműiparuk. Legfőbb növényeik a kukorica, a bab és a dohány. 1519-ben Cortez hódítja meg őket. Később itt jön létre Új-Spanyolország, majd Mexikó.
Az inkák Dél-Amerikában, az Andok-hegységben élnek. Fővárosuk Cuzco. Fejlett az építészetük, és sok nemesfémbányával rendelkeznek. Háború zajlik Atahualpa és Huascar, a két lehetséges vezető között, ezt használja ki 1532-ben Pizarro, és hódítja meg őket.
A nem megfelelő fizikum miatt nehéz fizikai munkára nem képesek, ezért afrikai rabszolgákat hoznak Amerikába, hogy ők végezzék azt helyettük.
A spanyolok létrehozzák két legfőbb gyarmatukat, a Perui Alkirályságot és a Mexikói Alkirályságot. Az alkirályokat a spanyol király nevezi ki, és az összes haszon 1/5-e is a spanyol királyt illeti.
A portugálok Amerika keleti oldalán gyarmatosítanak. Kereskedőket, hittérítőket és telepeseket hoznak. A bevándorolt európaiak, afrikaiak és az őslakosok közös utódait rasszokba osztják. A fehér – indián utód a mesztic, a fekete – indián a zambo, míg a fekete – fehér a mulatt.

Ezen történések elősegítik a világkereskedelem kialakulását.
Megkezdődött a nemesfém beáramlása Európába. 1600-ig 16 ezer tonna ezüstöt és 200 ezer tonna aranyat szállítanak be. Ez a folyamat inflációhoz, majd árrobbanáshoz vezet.
Több növényfajta is elterjed Európában, mint például a kukorica, a dohány, a burgonya, a kakaó, a vanília, és a napraforgó.
Nő a népesség, ami a mezőgazdasági termékek iránti keresletet növeli, ami szintén az árrobbanáshoz vezet.
Kereskedelmi körforgás jön létre: Amerikában a cukorból alkoholt gyártanak, amit Afrikába szállítanak, ahol elcserélik rabszolgákra, akiket átszállítanak Amerikába, ahol a fekete rabszolgák alkoholt gyártanak, s a folyamat ismétlődik.
Amerikából Európába gyarmatárukat szállítanak. Európa – Afrika – és a Távol-Kelet között a nemesfémek és a luxuscikkek cserélődnek, Kelet-Európába és a gyarmatosított területekre pedig ipari cikkeket szállítanak.
A 16. században kialakuló világpiac pénzügyi központja előbb a németalföldi Antwerpen, majd Amszterdam, a 17. századtól pedig London lett.
Angliában és Németalföldön a földjüket vesztett parasztokból és tönkrement kézművesekből kialakul a bérmunkások rétege. Ez a posztóipar fellendülésével függ össze. A gyapjú iránti nagy kereslet arra ösztönzi a földbirtokosokat, hogy juhtenyésztéssel foglalkozzanak. A földesurak a közösen használt legelőket és a paraszti birtokokat kisajátítják, bekerítik és manufaktúrákat hoznak létre. Az újonnan alapított manufaktúrák korszerűsége valójában a munka megszervezésében rejlik. Azt a munkafolyamatot, amely a céhekben egy emberre hárult, a nyersanyag feldolgozásától, a késztermék elkészítéséig, most részfolyamatokra osztják. A haszon reményében befektetett értékeket, tőkének nevezzük, az ilyen tevékenységet pedig tőkés vállalkozásnak. Az új típusú iparűzésből és a távolsági kereskedelemből meggazdagodott társadalmi réteg tagjai a tőkések.
A Levantei kereskedelem visszaszorul, az 1600–ban létrejött brit Kelet–Indiai Társaság új korszakot nyit a világkereskedelem történetében. A kicsiny európai piac világpiaccá szélesedik.

I.16. A XX. századi ember

16. TÉTEL:A XX. századi ember értékvilága, útkeresése egy szabadon választott mű alapján (Hemingway)

20. századi új vonások, és társadalmi változások:

A század elejétől kezdve a gazdaság folyamatosan fejlődött. Új jelenségnek számított a tőke nemzetközi áramlása, valamint új technikai vívmányokat fedeztek fel. Az egészségügyben megjelentek a védőoltások, ezáltal a járványok egyre ritkábbá váltak, és az oktatás is elkezdték korszerűsíteni. A 2. ipari forradalom alatt készültek el az első filmek a Lumiére fivérek jóvoltából.
A vegyipar modernizálása lehetővé tette, hogy új anyagok jelenjenek meg az ember körül, ezzel együtt új találmányok, mint például a robbanó motorok.
A világválság következtében az országok gyengülő gazdasága miatt kellett az állam beavatkozása. Ez a szabad versenyes kapitalizmus. A monopolkapitalizmus jegyében erősítették a nemzetközi kapcsolatokat, és a kiadói jog védelmében jött létre 1899-ben a hágai Nemzetközi Bíróság.
Fogalom: elektrifikáció = új elektronikai eszközök nyomot hagynak

 A tudomány fejlődése:

A tudomány fejlődését segítették új elméletek, amelyek nyomot hagytak a társadalomban:
1859: Darwin-fajelmélet, 1866: Mendel-örökösödés alaptörvényei, 1867: Nobel-dinamit feltalálása, 1876: Alexander Graham Bell-telefon megalkotása, 1900: Planck Max-kvantumelmélet, 1911-1913: Rutherford és Bohr-atommodell, 1913: első vitamin felfedezése

Filozófiai változások:

Friedrich Nietzsche (1844-1900) volt az életfilozófia legnagyobb képviselője. Foglalkozott a személyiség-egyéniség problémájával, és az ember feletti ember fogalmával, amely egyezik a zsenivel. Szerinte a legnagyobb hajtóereje az embernek nem más, mint a hatalom.
Az ő munkásságához köthető Henry Bergson (1855-1941), aki az emberi tudatot vizsgálta. Megkülönböztette a kronológiai életévet a tudat belső életévétől. Az ő nyomán született meg az új fogalom, az intuíció, vagyis a lelkiállapot, amihez különleges érzés társult.

A történelmi materializmus, vagyis az anyagelvűség Karl Marx (1818-1883), Friedrich Engels (1820-1895) és Vlagyimir Iljics Lenin nevéhez köthető. E felfogás szerint az egyetlen igazi történelemformáló tényező az anyagi létalap, a gazdasági helyzet, a termelés, fogyasztás, a termelő eszközök és termelőerők közötti viszony.
Edmund Husserl (1859-1938) a fenomenológia megalkotója. Ez a tapasztalatból kiinduló sokoldalú elemzés, ami jelentős változás a filozófiában.
Martin Heidegger (1889-1976) az egzisztencializmus megteremtője, melynek lényege, hogy az egyéni lét megelőzi a lényeget, a lét és ittlét megkülönböztetése. Fontos kérdés számára az ember szabadsága.
A pszichológiában az áttörést Sigmund Freud (1856-1939) érte el pszichoanalízisével. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek.
 

Avantgárd:
A francia avant-garde szóból származik, ami magyarul előörst jelent. Ez egy gyűjtőfogalom, mely annyit tesz: önmagában is heterogén, egyes alkotóknál is változó törekvések térben és időben. Esztétikai, politikai, filozófiai nézetrendszerrel is rendelkezik valamennyi ágazata, de mind az ember és a világ kapcsolatára keres választ, valamint arra, hogyan jelenik meg az „új”.
Konstruktivizmus:
A konstruktív szó összeszerkesztettséget jelent, előrébb helyezi a hasznosságot az esztétikumnál. Ebből következik, hogy a művészet nem fontos ebben az irányzatban. A technika fejlődésére építve az elvont formák, geometria segítségével akart új világot teremteni. Kiindulópontja a rendezetlen természet, és a szervezett kultúra ellentéte. Világképe jövőközpontú, eszményi társadalom.
Funkcionalizmus:
Az az elsődleges, aminek van értelme. A határozott, egyenes, geometriai formák az ideálisak, elfogadhatóak. Első központja a Szovjetunió volt, de irodalmi vonulata Hollandiában volt meghatározó. Bécsben a kézművesség, és egyedi darabok készítése érdekében dolgoztak ki programot ezzel kapcsolatban.
Kubizmus:
A latin kubusz szóból származik, Franciaországból indult ki. Cézanne volt az alapja.
Expresszionizmus:
A mély lelki szükséglet kifejezése, és a megváltó szeretet. Főbb képviselői Freud, Darwin és Bergson.
Szürrealizmus:
A legnagyobb hatású avantgárd irányzat, Breton volt a legfőbb képviselője. A két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot után sóvárogtak, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei.
Újrealizmus:

Az 1930-as évektől egészen máig tart, a szürrealizmus után jött. A tárgyiasságra kell koncentrálni, a népiességre és klasszicizmusra. Először Németországban bontakozik ki, a kisember sorsát reménytelennek mutatja be. Thomas Mann, Móricz Zsigmond, és Ernest Hemingway követték ezt az irányzatot.

ERNEST HEMINGWAY
1899. július 21-én született Chicago külvárosában. A középiskolában sportolt, utána az orvosi egyetemre járt egy darabig, hogy apja nyomdokait kövesse, de otthagyta, és újságíró lett. 1917-ben beállt katonának, és az első világháborúban az olasz fronton harcolt. Itt megsérült, 1921-ig visszament Amerikába, majd az amerikai kapok tudósítójaként tért vissza Európába. 1926-ig élt itt, és meg is nősült.
1926 - Fiesta: Franciaországban játszódik, ahol van egy karakán, dekoratív, kívül-belül férfi művész. Az első világháború során megsérült, a lába között robbant fel egy gránát, ami nemzőképtelenné tette. Egy ünnepelt színésznő fog beleszeretni, de nem tudják teljesen kiteljesíteni szerelmüket, az mégis megmarad.
1929 - Búcsú a fegyverektől: az első világháborúban az amerikai Henrik hadnagy megszökik az olasz frontról, észak felé indul, de megsebesül. Egy kórházba kerül, ahol beleszeret egy Catherine nevű hölgybe. Együtt menekülnek tovább, a közös céljuk Svájc. Egy ideig szétválnak, mert Henrik visszamegy a seregbe, majd újra találkoznak, és tervezik a jövőjüket. Catherine terhes lesz, azonban gyermekük halva születik, és a császármetszés után a nő is meghal.
1936: a spanyol polgárháborúról tudósít, 1940: mű: Akiért a harang szól, 1939-től Kubában élt kint egy kis birtokon, 1944: normandiai partraszállásban részt vett, 1950: mű: A folyón át a fák közé: érettebb ember gondolkodása is megjelenik, 1952: ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER.
1961. július 2-án agyonlövi magát. Alkoholizált, félt attól, hogy előbb utóbb megőrül.

AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER

Klasszikus novella, a főszereplő életének egy fontos mozzanatát beszéli el. Szimbolikus történet, nem tudni pontosan hol játszódik, de feltehetőleg valahol Kuba környékén az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején a régi Havanna közelében. Az öreg halász egy kicsi faluban élt. Sovány, mélyen ráncos (=meggyötört) öregember, akinek bőrbetegsége, májfoltjai vannak. A bőre a nap miatt ilyen, hisz kint a tengeren, a természetben él. A mély sebek és hegek, amiket a halak és a kötelek okoztak, a sokéves kemény munka szüleményei. Új sebek nincsenek a testén, ami arra utal, hogy már tapasztalt halász. Lelkileg egyszerű, egyenes, alázatos ember és volt tartása. A munkát minden elé helyezi, gondosan, pontosan dolgozik, de úgy érzi a szerencse elhagyta. A társasága egy Manolin nevezetű fiú, aki felnéz rá, segít neki. A történet elején már 84 napja nem fogott semmit a tengeren, a 85. napon nekivág. 3 napot és 3 éjszakát tölt kint, ennek a története a kisregény.
Szerkezete:

1. Előjáték (18-21.o.): az öreg Santiago 84 napja nem fogott semmit. Van egy fiú, aki segít neki, Manolin. Felnéz rá, érzelmileg kötődik hozzá, azonban a szülei és a falubeliek úgy gondolják, a halász már kiöregedett, nem lehet várni tőle semmit. Manolin nem csak kötődik hozzá, mesterének tekinteti és gondoskodik róla.
2. A nagy hal elejtése előtt (21.o.) : Santiago a 85. napon kimegy a tengerre halat fogni, immár Manolin nélkül, egyedül. Egy fregatt madár köröz a csónak felett jelezvén, hogy a mélyben ott a nagy hal. Ez tulajdonképpen előreutalás arra, hogy az öreg megtalálta a célját, a nagy halat.
3. A nagy hal elejtése (21-69.o.): miután a hal lenyelte a horgot, az öreg 3 napon keresztül fárasztotta, mire az a harmadik napon megadta magát (57-69.o.) Mindeközben az öreg magában beszél. Boldogan, győzelemérzéssel telve indul el hazafelé.
4. Küzdelem a cápákkal: a hazafelé tartó úton több cápával is megküzd: az első napon eggyel, a másodikon kettővel, a harmadikon szintén eggyel, a negyediken kettővel, az ötödik napon pedig már egy egész rajjal. Jó pár cápát legyőzött, azok miatt mégis a nagy halból csupán a csontváza maradt meg. A partra is a csontvázzal érkezik meggyötörten. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. A parton Manolin találja meg gyötrelmes állapotban. Visz neki kávét, gondozza, ápolja. Kijelenti, hogy újra Santiago-val fog vadászni, mert még sokat kell tanulnia.
Az, hogy a halnak a csontvázát haza tudta vinni, bizonyíték az ereje nagyságára, és kitartására. Órákon át zsibbadt a karja, de mégis tartotta a halat, megküzdött vele 2 napon át, és érte is több napon keresztül cápákkal. mondhatjuk, hogy vereséget szenvedett, mert zsákmánya nem maradt meg, mégis nevezhető győzelemnek, mert a bizonyíték ott van a kezei közt (az embert elpusztítani el lehet, de legyőzni nem).

Hemingway a tapasztalás, és a tapasztalat írója, realista. Életélményeit írja le, a benyomásait. Santiago egy olyan karakter, aki nem kalandból öl, neki ez a munkája. Nem foglalkozik a halállal, de érzi maga körül. Sebezhető, de biztos az erkölcsiségében.
Minden művében jelen van az ölés, ami etika és kultúra függvénye, ma már nem megengedett semmilyen szinten. A műben a külvilág embert megtörő hatalma együtt és egyszerre jeleik meg az ember belső, leküzdhetetlen szabadság utáni vágyával.

Motívumok:

- tenger=élet szimbóluma, Santiago szeme is kék.
- mester-tanítvány viszony: a tudás átadása. A halászat a legősibb tudomány.
- öregség-fiatalság: mérlegelése annak, az ember mit kap, mit veszít.

Írói hitvallás:

Az író a hitvallása az ún. jéghegyelmélet. A jéghegy 7/8-ad része a víz alatt van, nem látható az ember számára. A fennmaradó 1/8-ad részét látja az ember. Hemingway szerint egy adott téma egészét ismerni kell ahhoz, hogy csak annyit írjon le róla az író, amennyit jónak lát. Az egész a 8/8 , amit elmond az az 1/8, a többit pedig nem közli feltétlenül.