T. 1. Nagy földrajzi felfedezések

Gazdaság

Nagy földrajzi felfedezések

A 14. századra jellemző egy gazdasági megtorpanás és ezzel egy időben a népesség növekedése is megáll. Ennek oka az éhínség és az 1347-ben genovai hajósok által Európába átterjedő pestis.
A 15. században lassú fejlődés indul. A gazdaságban a fejlődés érinti az ipart, a mezőgazdaságot és a kereskedelmet is. A népesség további növekedése Nyugat-Európában élelemhiányhoz vezet. Az élelmet Kelet-Európából szállítják, amiért cserébe iparcikkeket, például posztót, és nemesfémeket szállítanak. A Hanza-kereskedelem központja Flandria, az útvonala pedig az Atlanti-óceán partvidékét érinti, aminek következménye, hogy a hajózás fejlődik.  A kereskedelem miatt nő a pénzforgalom, ahhoz viszont, hogy még több pénz kerülhessen forgalomba, nemesfémekre van szükség. A nemesfémbányák kifogynak, köszönhetően annak, hogy Európából folyamatosan kifelé áramlik a nemesfém, mert a levantei kereskedelem során az indiai luxuscikkekért európai nemesfémmel fizetnek. Az aranyéhség miatt felfedezéseket indítanak, amiknek célja újabb nemesfémbányák felfedezése. A felfedezéseket kihasználva új kereskedelmi útvonalakat is keresnek, mert a török hatalom ellenőrzi és lefölözi a földközi-tengeri kereskedelem hasznát.

A felfedezések elindításához fejlett hajókra és navigációra, valamint pontos földrajzi ismeretekre van szükség. Mindezek létrejönnek. Új hajótípus jelenik meg, a többárbócos, hátsókormányos caravella. Az araboktól átveszik az iránytűt, és a földrajzi ismeretek is bővülnek, köszönhetően az itáliai Ptolemaiosznak, aki megállapítja, hogy a Föld gömbölyű; a szintén itáliai Toscanellinek, aki elkészíti az aktuális világtérképet, 1474-ben, amelyen a Földet már gömbölyűnek ábrázolja, valamint a portugál Tengerész Henriknek, aki tengerésziskolát alapít, hajógyárakat nyit, és térképeket gyárt. A levantei és a Hanza kereskedelmet összekötik, így megvalósul az atlanti-hajózás, mely az első útvonalakat biztosítja.

A felfedezésekben élen járnak a portugálok, akik az első útjaikat a 15. században teszik meg. Indiába szeretnének eljutni Afrika megkerülésével, hogy aranyat és fűszereket szállítsanak haza.
Ők jutnak el az Egyenlítőhöz 1471-ben, majd Bartolomeo Diaz 1487-ben eljut Afrika csúcsához, a Jóreménység fokához, Vasco de Gama pedig eléri India nyugati partját. Indiában leigázzák az indiai fejedelemségeket és kereskedelmi támaszpontokat hoznak létre. Az olcsó fűszerekkel nem elégszenek meg, rabolni kezdenek. A felfedezés népirtásba torkollik, az életben maradó indiaiakat rabszolgasorba taszítják.

 A spanyol tartományok közül Aragónia és Kasztília Ferdinánd és Izabella házassága útján egyesül és felemelkedik, 1479-ben.
1492-ben elindul a reconquista, azaz a visszahódítás, mellyel az arabok lakta területek visszaszerzése volt a cél. Ehhez a törekvéshez csatlakozik Kolumbusz Kristóf is, aki még ez év augusztusában a reconquisták által biztosított 3 hajóján, Ninán, Pintán, Santa Marián indul útnak nyugat felé Indiába, hogy októberben partra szálljon Guanahani szigetén. Mivel azt hiszi, Indiába érkezett, az őslakosokat indiánoknak nevezi el. Ezen kívül még 3 úton vesz részt, Kubába, Jamaicára és Panamára utazik, elsősorban nemesfémért, növényekért, és azért hogy indiánokat szállítson haza, akikből rabszolgák válnak. 300 évvel később Kolumbuszról nevezik el Kolumbiát.
1498-ban Amerigo Vespucci is eljut Amerikába, a Medici-család támogatásával. Később róla nevezik el Amerikát.
A portugál Magellán spanyol támogatással indul el, hogy megkerülje a Földet. 1519-ben 5 hajóval indul útnak, azzal a céllal, hogy vízi útvonalat biztosítson a fűszertermelőknek a Távol-Kelet – Európa útvonalon és hogy bebizonyítsa, a Föld gömbölyű. A Föld megkerülése után 1522-ben ér partot a megmaradt 18 fős legénység, Magellán nélkül.

A felfedezések ellentéteket szülnek Spanyolország és Portugália között, amiket az 1494-ben, VI. Sándor pápa által hitelesített Tordesillasi szerződésben próbálnak feloldani. A szerződés keretein belül felosztják a világot, az Atlanti–óceán közepétől keletre a portugálok, nyugatra a spanyolok kapnak területeket. Mikor 1500-ban Cabral felfedezi Brazíliát, és spanyol földként kiáltja ki, 1529-ben elkészítik a Zaragozai kiegészítését a Tordesillasi szerződésnek.

A felfedezéseknek köszönhetően, a portugálok Ázsiában kereskedelmi telepeket hoznak létre, és nem gyarmatosítanak. Két legfőbb kereskedelmi telepük az indiai Goa és a kínai Macao.

A spanyolok Amerikát kezdik gyarmatosítani. A bennszülöttek eleinte szívesen fogadják a hódítókat, akiket konkvisztádoroknak neveznek. A kincsek miatt kialakult harcban a bennszülöttek abszolút fejletlen fegyvereikkel teljesen esélytelenek.
Az európaiak által behozott, ismeretlen betegségek, a rabszolgasors és a gyilkolás miatt erősen megcsappan a számuk: egy évszázad alatt a 70-80 milliós indián lakosságból csupán 10 milliónyi marad.
A három legfejlettebb indián törzs a maja, az azték, és az inka törzsek.
A maják a Yucatán-félszigeten, városállamokba tömörülve élnek. Fejlett a művészetük, a matematikai tudásuk és a csillagászatban is jártasak, több naptárat is készítenek. 1523-ban Alvarado hódítja meg őket.
Az aztékok fővárosa Tenochtitlan, uralkodójuk II. Moctezuma. Úszókerteket és piramistemplomokat építenek. Fejlett a kézműiparuk. Legfőbb növényeik a kukorica, a bab és a dohány. 1519-ben Cortez hódítja meg őket. Később itt jön létre Új-Spanyolország, majd Mexikó.
Az inkák Dél-Amerikában, az Andok-hegységben élnek. Fővárosuk Cuzco. Fejlett az építészetük, és sok nemesfémbányával rendelkeznek. Háború zajlik Atahualpa és Huascar, a két lehetséges vezető között, ezt használja ki 1532-ben Pizarro, és hódítja meg őket.
A nem megfelelő fizikum miatt nehéz fizikai munkára nem képesek, ezért afrikai rabszolgákat hoznak Amerikába, hogy ők végezzék azt helyettük.
A spanyolok létrehozzák két legfőbb gyarmatukat, a Perui Alkirályságot és a Mexikói Alkirályságot. Az alkirályokat a spanyol király nevezi ki, és az összes haszon 1/5-e is a spanyol királyt illeti.
A portugálok Amerika keleti oldalán gyarmatosítanak. Kereskedőket, hittérítőket és telepeseket hoznak. A bevándorolt európaiak, afrikaiak és az őslakosok közös utódait rasszokba osztják. A fehér – indián utód a mesztic, a fekete – indián a zambo, míg a fekete – fehér a mulatt.

Ezen történések elősegítik a világkereskedelem kialakulását.
Megkezdődött a nemesfém beáramlása Európába. 1600-ig 16 ezer tonna ezüstöt és 200 ezer tonna aranyat szállítanak be. Ez a folyamat inflációhoz, majd árrobbanáshoz vezet.
Több növényfajta is elterjed Európában, mint például a kukorica, a dohány, a burgonya, a kakaó, a vanília, és a napraforgó.
Nő a népesség, ami a mezőgazdasági termékek iránti keresletet növeli, ami szintén az árrobbanáshoz vezet.
Kereskedelmi körforgás jön létre: Amerikában a cukorból alkoholt gyártanak, amit Afrikába szállítanak, ahol elcserélik rabszolgákra, akiket átszállítanak Amerikába, ahol a fekete rabszolgák alkoholt gyártanak, s a folyamat ismétlődik.
Amerikából Európába gyarmatárukat szállítanak. Európa – Afrika – és a Távol-Kelet között a nemesfémek és a luxuscikkek cserélődnek, Kelet-Európába és a gyarmatosított területekre pedig ipari cikkeket szállítanak.
A 16. században kialakuló világpiac pénzügyi központja előbb a németalföldi Antwerpen, majd Amszterdam, a 17. századtól pedig London lett.
Angliában és Németalföldön a földjüket vesztett parasztokból és tönkrement kézművesekből kialakul a bérmunkások rétege. Ez a posztóipar fellendülésével függ össze. A gyapjú iránti nagy kereslet arra ösztönzi a földbirtokosokat, hogy juhtenyésztéssel foglalkozzanak. A földesurak a közösen használt legelőket és a paraszti birtokokat kisajátítják, bekerítik és manufaktúrákat hoznak létre. Az újonnan alapított manufaktúrák korszerűsége valójában a munka megszervezésében rejlik. Azt a munkafolyamatot, amely a céhekben egy emberre hárult, a nyersanyag feldolgozásától, a késztermék elkészítéséig, most részfolyamatokra osztják. A haszon reményében befektetett értékeket, tőkének nevezzük, az ilyen tevékenységet pedig tőkés vállalkozásnak. Az új típusú iparűzésből és a távolsági kereskedelemből meggazdagodott társadalmi réteg tagjai a tőkések.
A Levantei kereskedelem visszaszorul, az 1600–ban létrejött brit Kelet–Indiai Társaság új korszakot nyit a világkereskedelem történetében. A kicsiny európai piac világpiaccá szélesedik.