Széchenyi és Kossuth programja

1812 óta I. Ferenc először 1825-ben hívta össze az országgyűlést, Pozsonyban. Az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen a reformkor egy jelentős alakja, gróf Széchenyi István felszólalt a magyar nyelv oktatása ügyében és birtokainak egy éves jövedelmét ajánlotta fel a cél érdekében. Ezen az országgyűlésen reformok nem születtek, de törvénybe iktatták, hogy az országgyűlést három évente össze kell hívni, ami később erősítette az 1830-as évek reformmozgalmát.

gróf Széchenyi István:
1791-ben született, Bécsben, s később, 1860-ban ott is hunyt el. Udvarhű arisztokrata volt, aki Bécs és Nagycenk között nevelkedett, apja Széchényi Ferenc, édesanyja Festetics György nővére; Festetics Julianna, felmenői tehát művelt, az országért tenni akaró emberek voltak.

Széchenyi a napóleoni háborúk során belépett a katonaságba, huszártisztként és futártisztként szolgált, részt vett a győri és a lipcsei csatában. Még katonasága alatt beutazta Európát, járt Angliában, Franciaországban, Itáliában, Görögországban és a Török Birodalomban is. Útitársa a fiatal erdélyi arisztokrata, Wesselényi Miklós volt. Gondolkodásmódjuk, anyagi hátterük különbözött, de mindketten hatottak egymásra. Széchenyi nemzeti hagyományokat tanult Wesselényitől, Wesselényi pedig liberalizmust tőle. Széchenyi nyugathoz képest elmaradottnak látta Magyarországot és a Habsburg Birodalmat, felmerült hát a kérdés, hogy a fejlődő nyugathoz, vagy a lemaradó kelethez (Török Birodalom) akarnak csatlakozni?
Utazásai során főként Anglia nyűgözte le: az angol alkotmányos rendszer, a középosztály életszínvonala, és a reformokkal történő társadalmi fejlesztések.

Széchényi az arisztokráciát és a bécsi udvart tartotta alkalmasnak a reformok indítására, a köznemességet erre a feladatra alkalmatlannak gondolta. Azon a véleményen volt, hogy a reformokat az országgyűlés keretein belül kell meghozni, valamint célja volt Pesten egy mágnás réteg létrehozása az arisztokraták odakötésével.

Programalkotó művei:
A konjunktúra vége miatt a nemesség az 1820-as évek végére nehéz helyzetbe került. Széchenyi 1830-ban írta meg Hitel c. művét, amelyben leírta programját. (6 kiadás) A reformokat gazdasági oldalról közelítette meg, célja volt, bebizonyítani a nemességnek, hogy feudális kiváltságaik már nem szolgálják az érdekeiket. Erre jó példa, hogy mikor Széchenyi hitelt szeretett volna felvenni birtokai korszerűsítésére, a bank megtagadta tőle, abból az okból kifolyólag, hogy az ősiség törvénye (aviticitas) értelmében a nemesi birtok nem elárverezhető, így pedig fedezetként sem szolgálhat. Javasolta továbbá a robot eltörlését, a jobbágyfelszabadítást - ami lassú ütemű fejlődési folyamat; valamint a kilences és a belső vámok eltörlését is, mert ezek a kereskedelmet és a szabad versenyt akadályozzák. Arisztokrata létére azt mondta, le kell mondani a rendi kiváltságokról, amit Ausztriában épp ezért jól fogadtak, Ausztria pedig erős volt Magyarországgal szemben, mert védelmet nyújt Oroszországgal szemben.
A birtokos nemességnek nem tetszett az ötlet, de a társadalmi összeütközést elkerülendően Széchenyi lassú, folyamatos fejlődést szeretne.
Dessewffy József, konzervatív politikus Foglalat c. művében elemezte a Hitelt, támadta a rendi rendszer megreformálásáról szóló javaslatokat. Széchenyi erre két másik művel reagált: 1831-ben megjelent a Világ, melyben a különbségekről írt, 1833-ban pedig a Stádium, amit csak Lipcsén lehetett kiadni, mert a cenzúra máshol nem engedte. A "Stádium" cím a változások szakaszaira utal, a műben 12 pontba szedve állítja logikai sorrendbe reformjait, mégis egységes program ez a rendi rendszer felszámolásáról. Kiemeli, hogy a reformokat a kormányzattal együtt kell meghozni, a birodalmi keretet tehát nem áll céljában felszámolni. Ennek oka, hogy Ausztria erősebb Magyarországnál valamint az Oroszországtól való félelem. A hitel hiányából indul ki a Stádium is:
Első pontja, hogy kell egy hitel törvény, valamint el kell törölni ősiség törvényét és a háromlási jogot (fiscalitas).
A nemzeti egység kialakulását is fontosnak tartotta, ennek érdekében pedig szorgalmazta, hogy mindenkinek adjanak politikai szabadságjogokat , például terjesszék ki a választójogot és a vármegyék is népképviseleti alapon legyenek.

2. Meg kell adni a birtokbírhatás jogát a nem nemeseknek is, ne legyen különbség; valamint törvény előtti egyenlőség kell.
3. legyen törvényes pártvéd, például politikai képviselet
4. szükség van részleges közteherviselésre
5. monopóliumok és céhek felszámolásának fontossága
6. magyar nyelv használata az igazságszolgáltatásban is
7. helytartótanács szerepének növelése
...
12. nyilvánosság (pl.: igazságszolgáltatásnál és tanácskozásoknál)

Gyakorlati munkássága:
Széchenyi sok pénzt áldozott a gazdaság fejlesztésére: 
1827-től angliai mintára már működött az első úri kaszinó, amely kb. 150 tagot számlált, s ahol az urak gazdasági és politikai kérdéseket vitattak meg; valamit szintén angol mintára Széchenyi meghonosította a lóversenyzést is. 1828-ban jelent meg Lovakrul c. könyve, melyben kifejtette a lótenyésztés hasznosságát.
1830-ban Széchenyi kezdeményezésére megalapították a Magyar Tudományos Akadémiát, innen számítjuk a reformkor kezdetét.
A közlekedés fejlődéséhez is nagyban hozzájárult:
Megkezdődött a Lánchíd építés, ami 1839-től 1849-ig tartott és Pest-Buda fővárossá tételét szolgálta. Megindult a Tisza szabályozása, a gőzhajózás a Dunán és a Balatonon, létrejött az óbudai hajógyár, de nevéhez kötődik még a Vaskapu hajózhatóvá tétele, a selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése és az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése is. 

Kossuth Lajos:

1802-ben született Monokon és 1894-ben halt meg, Torinóban. Birtoktalan nemesi családból származó zempléni kisnemes volt, aki a távol lévő főrend követeként vett részt az országgyűlésen. Foglalkozása ügyvéd volt, vármegyei szolgálatokat látott el. (Uralkodóváltás: I. Ferenc halála 1835-ben, V. Ferdinánd követi a trónon, Metternich kancellár keményen fellép a reformmozgalom térnyerése ellen.) Kossuth szerkesztette a Wesselényi által indított Országgyűlési Tudósításokat, melyeket kézzel írott magánlevélként terjesztett. 1836-ban az országgyűlés vége után is folytatta munkáját: törvényhatósági tudósításokat terjesztett a vármegyei életről, ebben a tevékenységében megmutatkozott a reform szellem. 1837-ben letartóztatták és börtönbe zárták (ezután mártírként tekintettek rá). Letartózatták az országgyűlési ifjak vezetőit is (pl.: Lovassy László) és elítélték Wesselényit is, de őt betegsége miatt elengedték. A nemesek a reformerek mellett álltak ki, mert letartóztatásuk rendi jogokat sértett, amiért bírói ítélet nélkül fogták el őket. Az 1839-1840-es országgyűlésen a Deák által vezetett ellenzék hatást gyakorolt a kormányzatra, kiengedik a foglyokat, elfogadtatják az önkéntes örökváltságot (ez utóbbi nem hozott változást, a jobbágyok nem tudták kifizetni az összeget önmaguk megváltásáért, a földesurak pedig nem engedhették azt el, mert úgy csődbe mentek volna). Kossuth a börtönben töltött idő alatt tanult, megerősödve jött ki. A politikai irányzatok közül Kossuth a liberális táborhoz tartozott, az volt a legnagyobb/legerősebb, és ő volt az ellenzék vezére. A kormány hivatalos nyilvánosságot (cenzúra által megfigyelt nyilvánosságot) biztosított a számára, Landerer Lajos (Pesti nyomdatulajdonos) pedig szerkesztői állást ajánlott számára a Pesti Hírlapnál, 1841 januárjában. Kossuthot ily' módon ellenőrzés alatt tarthatták, mert Landerer Lajos kapcsolatban állt a bécsi titkos rendőrséggel is. 

Kossuth népszerűvé tette a Pesti Hírlapot (60-ról 5200-ra nőtt az előfizetők száma), a lap heti 2-3 alkalommal jelent meg. Meghonosította a vezércikket, s a továbbiakban azokban fejtette ki a programját és népszerűsítette az ellenzék eszméit; a polgári haladás és a nemzet felemelkedéséért vívott harc eszköze lett.

Kossuth programja:
Kossuth programja magába foglalta az érdekegyesítést és a jogkiterjesztést, azaz az alkotmány liberalizálását. Az önkéntes örökváltság mellett volt, de mivel látta, hogy nem működik, helyette kötelező örökváltságot javasolt, ami azt jelentette, hogy a jobbágy helyett az államnak kellett kifizetni a megváltást. Az államnak így több bevételre lesz szüksége, ezért a közteherviselés is fontossá vált.
Gazdaság terén először meg akarta szüntetni a vámhatárokat, de 1842-ben részt vett egy ipari kiállításon, és látta, hogy az osztrák és cseh termékek fejlettebbek, s rájött, hogy védvámokra van szükség; ezzel védené a magyar ipart az osztrák és a cseh ipartól . Célja az önálló nemzetgazdaság létrehozása volt. Ennek érdekében ipari egyesületet hozott létre, valamint létrehozta a Magyar Kereskedelmi Társaságot, a kereskedelem fejlesztéséért. 18844-ben létrejött a Védegylet, a magyar ipar védelmére szolgáló társadalmi szervezet, aminek Kossuth lett az igazgatója és a belépőknek vállalniuk kellett, hogy 6 éven át csak magyar termékeket vásárolnak.
1844-ben Kossuthot leváltották szerkesztői állásából, így 2 évig nem tudott publikálni, 1846-tól pedig a Heti Lapba írt. Programjának négy fontos fogalma a szabad föld, szabad ember, szabad nemzet és önálló nemzetgazdaság volt.

Széchenyi (Sz) és Kossuth (K) összehasonlítása:
Reformkor jelszava: haza és haladás -> mindketten ezeket tartották fontosnak
Származás:
- Sz: udvarhű környezet, arisztokrata (főnemesség)
- K: rendi környezet, birtoktalan nemes
Társadalmi bázisuk:
- Sz: főnemesség, a tömeget kizárná
- K: paraszt, polgár, nemes; érdekegyesítést szeretne
Ütem:
- Sz: lassú, szerves átalakulás
- K: gyors
Reformok sorrendje:
- Sz: gazdasági felzárkózás -> polgári átalakulás
- K: polgári változások -> gazdasági fellendülés
Ausztriához való viszony:
- Sz: konfliktus kerülése a reformok érdekében
- K: a birodalom létét elismeri, de konfliktusokat vállal a reformokért
Nemzetiségi kérdés:
- Sz: türelemre int, a nemzetiségeket meg kell nyerni
- K: jogkiterjesztés a nemzetiségekre, asszimiláció -> erős, magyar nemzetállam

A Kossuth-Széchenyi vita:
A Pesti Hírlap radikális hangvétele kiváltotta Széchenyi nemtetszését, Kossuth a lapban támadta a mérsékelt Széchenyit.
Széchenyi Kossuth ellen fordul a Kelet Népe című vitairatban. A céljuk egy volt: egy erős, modernizált, minél függetlenebb Magyarország megteremtése, de az eszközökben nem értettek egyet. Széchenyi meglátása szerint Kossuth veszélyeztette a békés reformokat a radikális politikájával, ki fogja vívni a kormányzat ellenállását és forradalom lesz. 
Kossuth válaszában a legnagyobb magyarnak nevezi Széchenyit, és azt mondja, a Széchenyi által megkezdett úton halad tovább. A liberális közvélemény a gyors reformokat tartotta jónak, Kossuth pártján álltak, Széchenyi elszigetelődött.
Az igazi vita nem köztük zajlott, hisz mindketten liberális reformerek voltak, hanem köztük és a konzervatívok közt. A történetírás később különböző modokon értékelte a vitájuk, a két világháború közötti jobboldal Széchenyinek, a II. világháború utáni baloldal Kossuthnak adott igazat.

I. 14. A lírai én értékrendje Kányádi Sándor költészetében

Kortárs irodalom

A lírai én értékrendje Kányádi Sándor költészetében

Kányádi Sándor a magyar irodalom közösségi elvű hagyományainak folytatója. Költészetének fontos motívumai az anyanyelv megtartó eleme, az erdélyi kisebbség sorsa és a közösségi létproblémák. Tiszta, pontos, egyértelmű és érthető a költészete. Versei közt sok családi vers van, ez mutatja erős kötődését a magyar irodalmi múlthoz. Költészetében erősödtek a magyar kulturális örökség és a mindennapi élethelyzetek kifejezése. Azért ír verset, hogy elolvassák, s ezzel életre keltsék azt.
Saját véleménye szerint 1964-ben, harmadik kötete kiadásával indult el költői pályája. A Harmat a csillagon című kötet gyermekverseket tartalmaz. Egyszerű verstechnikával íródott versek, amelyek őrzik a hagyományokat. A versekben lírai realizmus figyelhető meg. Ez kifejezi a valóságot, a XIX. századi lírai realizmust folytatja. Szabad tájversekről beszélünk, melyekben a tájak a lélek tájai.
Illyés Gyula halála után Kányádi ’dísztelen dalokat’ írt. A központozás szinte teljesen hiányzott ezekből a versekből, ezzel nehezítve azok értelmezését. Verseit intertextualitás jellemzi, versei más költői szövegekkel lépnek kapcsolatba. Költői szerepét az „állami alkalmazott” jelzővel illeti.

1986-os verse a Harangfölirat, egy ars poetica. A harang egy közösségbe hívja össze az élő embereket. A lélekharang a halottat kísérő harangszót zengi. A versben a költő a harang szerepét tölti be.

Az 1983-ban íródott Reggeli rapszódia szabad vers. A versből hiányzik a központozás. A költészet és a fordítás egyaránt foltozásra szorul, csakúgy, mint a nyelv – mert minden dolog foszlik, a látható foltokat pedig el kell tüntetni. A foltozás Bé mester feladata, a mű vele azonosul. A vershelyzet két beszélővel zajlik. Az egyik beszélő Kányádi Sándor felesége, Tichy Mária Magdolna, a másik pedig Cs. Gyimesi Éva, esztéta. A versben megfogalmazódik, hogy az új, modern versek nem igazi versek. A vers többjelentésű, értelme a körülményekből derül ki.

1981-ben íródott az Öreg iskola ünnepére című vers. Rodostón volt Kányádi, mikor a verset írta, régi iskolája emlékére.

A Visszafojtott szavak a Házsongárdban – Kacsó Sándor sírjánál című mű 1984-ben keletkezett. Halotti beszéd, evokál a legkorábbi teljesen magyar szövegemlékünkre, a Halotti beszéd és könyörgésre, Kosztolányi egyéntől és Márai országtól való búcsúzására. A vers tele van tűzdelve áthajlásokkal, figura etimologicával, tőismétlésekkel.

Az 1994-es Valaki jár a fák hegyén című versben megjelenik Isten. A 110. zsoltár van beleszőve a műbe. A zsoltár szent szövegként, a templom szent helyként, a prédikátor választott igehirdetőként, míg a költő közvetítőként van jelen. Kányádi használja az Isten szimbólumot, nem kételkedik létezésében. Isten teremtette a világot, ő az élet és a halál ura. Benne foglaltatik a versben a Pascal gondolata a hitről: engedelmesség és szeretet egysége. A kozmikus kép, a csillagok kioltása és meggyújtása a halált és a születést szimbolizálja.

A Sörény és koponya című vers Kányádi gyermekkorabeli lováról szól. A lovat legelés közben megették a farkasok – csupán a sörénye és a koponyája maradt meg.
A vers egy érzelmes, lírai bevezetéssel indul, ezt felváltja egy régi varázsének, majd a ló történetét meséli el. A lezüllött ember ellenpontjaként felfogott növényi és állati lét eposza a vers; ember és állat megférésére állít emléket. Jellemző rá, hogy sokszólamú; fennkölt; és intertextuális – Petőfi: Farkasok dala és Pilinszky: Harmadnapon című verséhez is kapcsolódik. Petőfi Sándor hatással volt Kányádi költészetére – iskoláskorában egyik tanárától egy Petőfi kötetet kapott. Befejezetlen mondatok alkotják. Három nagy részre bontható – ez annak köszönhető, hogy a költő háromszor kezdi el, de az elbeszélés függőben marad.
A Históriás énekek ciklus záró verse, elhelyezésének jelentősége van.
A vers architextuális, valamely műfaj, vagy műnem azonosulásán alapszik.
A központozást itt is elhagyta Kányádi, a versben mindent kisbetűvel írt – felhívva a figyelmet a roncsolt nyelvre, egyúttal a morfémákkal való játék lehetőséget biztosít a természetes levegővételre, a sokértelműségre. A versben vannak biblikus, zsoltáros elemek, felfedezhetőek benne a kisebbségi létre utaló jelek és a magyarsághoz való kötődés.

Kányádi Sándor 5 évtizedes irodalmi munkásságával maradandó értéket alkotott az irodalom több területén. Klasszikus lírai munkássága mellett gyermekek számára írt verseiből, prózájából szintén egész életmű állt össze. Más műfajokban is számottevő eredményt ért el, esszéi, illetve műfordításai kiemelkedőek. Művei a világ disszonanciáját úgy közvetítik, hogy egy nagyobb harmónia iránti igényt és reményt is kifejeznek. Reménytelennek látszó történelmi helyzetekben is önmegőrzésre, közösség megmaradásra és kibontakozásra szólít, bölcsességre nevel. Életműve az európai kultúra legszebb értékei közé tartozik. A kisebbségi sors és problematika magas művészi szintű kifejezésével a veszélyeztetett emberi méltóság védelmében cselekszik. A költő művészetének elismerését jelzi több mint 20 elnyert díja.

I.17. Madách - Az ember tragédiája

A forradalom bukása és a kiegyezés közti időszak furcsa kettősséget hordozott magában. Az emberekben egyszerre volt jelen a csalódás és kiábrándultság érzése illetve a hit és bizakodás. Az 1848-49-es forradalom alatt átélt saját tapasztalatok és a Bach rendszer bukása szolgáltatta a történelmi hátteret Madách művéhez. A szabadságba vetett hitet elvette a forradalom bukása, a Bach rendszer pedig teljes reménytelenséget hozott. A Bach rendszer bukása és Ferenc József a magyaroknak tett engedményei újabb reménysugarat adtak a szabadságra vágyó népnek. A remény és csalódások egymást követő körforgása megjelenik Az ember tragédiájában is.

Ebben a korszakban indultak meg a nagy tudományos felfedezések és különböző filozófiai irányzatok bontakoztak ki.
A materializmus, azaz anyagelvűség a XIX. századi tudományos felfedezéseken alapult. Ezen irányzat szerint a világ minden dolga, jelensége visszavezethető materiális okokra. A lelki-szellemi jelenség nem különül el a fizikaitól, minden értelmezhető egyszerű megmagyarázható jelenségek vizsgálata alapján, például a társadalom, az emberi tudat vagy az élet.
A materializmusból alakult ki a tények tiszteletére épülő pozitivizmus. Az embert természeti, nem pedig társadalmi lényként fogja fel, továbbá kimondja, hogy az embernek nincs szabad akarata, ez a determináció (meghatározottság) elmélete. Ezen elmélet szerint sorsunk előre meg van írva, így igazából döntéseinket sem önszántunkból hozzuk.
A materializmussal szemben álló eszmerendszer az idealizmus, mely a világban közvetlenül nem tapasztalható elvek és eszmék létezésében hisz. Hégel szerint a dialektika jellemző vonása, hogy minden fogalom ellentéteket foglal magába. Minden fejlődésen megy keresztül és közben ellentétekre bomlik, hogy azután új, magasabb egységként újra összeálljon. Eszerint fejlődik a világ és az emberiség. Minden korszakban van egy tézis, egy elfogadott eszme és annak tagadása az antitézis. A szintézis a kettő keveréke, tagadva megőrzést jelent. Ez egy állandó fejlődési folyamatot, körforgást hoz létre, ezért ismétli magát a történelem.

Az ember tragédiája két fő kérdése alapján két részre osztható. Az első rész a londoni színnel zárul és a fejlődés kérdését járja körül. Itt Ádám mindig valamilyen történelmi alakként jelenik meg. A második részben Ádám önmagaként van jelen és a fő kérdés, hogy van-e szabad akarat. A mű egyik forrása Dante Isteni színjátéka, mely teljes képet ad a filozófiáról, a másik forrása pedig Milton Elveszett Paradicsoma, az álom az álomban szerkezeti elv megvalósításával. Az ember tragédiája tizenöt színből áll, melyből az első három és az utolsó szín keretet alkotnak. A közbeeső tizenegy szín történelmi helyszíneken játszódik. A történelmi helyszínek a keretszínek történetéhez képest mind a jövőben játszódnak, Madách korához képest az első hét történelmi szín a múltban, a londoni a jelenben, az utolsó három pedig a jövőben játszódik.

A keretszínek külön egységet alkotnak. Az első színben  Lucifer fellázad az Úr ellen és tagadja az általa létrehozott világ tökéletességét. Lucifer az embert akarja megsemmisíteni, ezzel bizonyítva igazát, hiszen ha nem létezne az ember, a világ valóban értelmetlenné válna. Madách a Biblia szerint képzeli el a teremtést, az Úr első szavai azonban deista felfogásáról árulkodnak "A gép forog, az alkotó pihen". Lucifert lázadása után az Úr letaszítja a mennyből. Éva és Ádám Lucifer biztatására elkövetik az eredendő bűnt és esznek a tudás fájának tiltott gyümölcséből, így függetlenné válva Istentől. Lucifer álmot bocsát rájuk, így megismerhetik jövőjüket, eldönthetik van-e értelme küzdelmüknek. Lucifer célja ezzel az értelmetlen jövő bemutatása a hanyatló emberiség különböző korokból származó képeivel. Lucifer Ádám kísérőjévé válik, Ádám hitével szembeállítja a kételyt, a történet előrehaladtával azonban megsajnálja Ádámot. Lucifer örök lázadó, bukása után sem adja fel a küzdelmet. Ő képviseli a materializmust és az antitézist. A hégeli dialektika miatt szükséges szereplő, ő mond ellent Ádámnak és tárja fel előtte a valóságot. Ádámot a szíve vezeti, hinni akar a jóságban, az új eszmékben. Éva a két ellentétes eszme között áll, a történelmi színekben mellékszereplőként jelenik meg, mégis az ő döntései határozzák meg Ádám sorsát.

Az I. történelmi szín az ókori Egyiptomban játszódik. Ádám fáraóként jelenik meg, aki nem elégszik meg az uralkodással és az élvezetek hajszolásával. Piramis építésével akar halhatatlanná válni, amely megőrizné nevét az utókor számára. Magas trónjáról nem hallja népe szenvedéseit, Éva döbbenti rá zsarnoksága súlyára. Ekkor Ádámban megfogalmazódik a szabad állam eszméje, ahol mindenki egyenlő lehet, ennek eléréséért felszabadítja népét. Ezen színben az individualizmus kerül szembe a kollektivizmussal. A piramis széthullása is jelzi, hogy eszmék nélkül minden értelmetlen.
Az V., athéni színben a torz módon megvalósult szabadságot és egyenlőséget láthatjuk. Ádámot hatalmas csalódásként éri, hogy bár a nép jogilag szabad, mégis ki van szolgáltatva a demagógoknak. A félrevezetett tömeg halálra ítéli a perzsa háborúk hősét, Miltiadészt, mert képtelenek elviselni, hogy valaki különb náluk. Éva az I. színben képes lett volna férje zsarnoksága ellen fordulni a nép védelmében, ebben a színben azonban a gyáva, befolyásolható népet átkozza. Ádám első nagy csalódása után az élvezetekhez, hedonizmusba menekül, megtagadva minden eszmét.
A VI. színben, mely az ókori Rómában játszódik, ennek a hedonista életmódnak a bukását mutatja be. Éltető eszmék nélkül a nép lezüllött, Ádám sem leli örömét a mulatozásban. Lucifer gúnyos mosollyal figyeli mindezt, tudja, hogy jó úton halad Ádám hitének elpusztításához. Közben a háttérben lángolnak a városok és dögvész pusztít. Éva éneke az elveszített Édenről nosztalgiát ébreszt Ádámban is, így mindketten elutasítják e hanyatló világot. A szín végén Ádám Péter apostol szavai nyomán új eszméért, a szeretetért és testvériségért akar küzdeni, mely a keresztény lovagi életformát idézi.
A középkori Konstantinápolyban Tankréd keresztes lovag bőrébe bújik Ádám a VII. színben. Győztes seregei élén bevonul a városba, hogy szállást kérjen. A polgárok azonban félve húzódnak el, hiszen nem tudhatják, hogy Ádám nem fosztogatni jött-e seregével, mint más keresztes lovagok. Attól is tartanak, hogy esetleg eretnek. Ádám szembesül vele, hogy a szeretet és testvériség eszméje csak vérengzést szült, a merev egyházi dogmák miatt a fanatikus eretnekek és szerzetesek egymás ellen küzdenek. A főpap ártatlan emberek kivégzésére biztatja Ádámot. A lovagi ideálok is kiüresedtek, az eszményi nőtől, Évától az apácazárda falai választják el. Ádám ismét kiábrándul, már nem akar küzdeni, inkább a tudományhoz menekül. Lucifer már előre tudja, hogy Ádám nem lesz képes nyugodt maradni, új célért kezd majd küzdeni.
A VIII., prágai szín közömbös világot mutat, ahol Ádám nem cselekvő, csupán szemlélő egyén. A nyugalmat az univerzum titkait fürkésző reneszánsz tudós, Kepler képében keresi. Tudását elárulva a megélhetésért kénytelen horoszkópokat és jóslatokat készíteni. Anyját boszorkánysággal, őt magát az egyház elárulásával vádolják, felesége pedig hűtlen hozzá. Éva alakjában gyengédség, kacérság és bűntudat egyesül, Ádámot mégis eltéphetetlen kötelék fűzi hozzá. A fásult korban nem talál nyugalmat, álomba zuhanva valami változásra vágyik.
Ahogy Ádám álomba merül, a francia forradalom élén találja magát Dantonként. Legelső szavai: "Egyenlőség, testvériség, szabadság!". A korábban megszületett eszmék most együttesen jelennek meg a párizsi színben. Ádám újra cselekvő hőssé válik és a nép élére áll. Éva két, egymással ellentétes alakban jelenik meg. A büszke, szép márkinőként, aki hiába vonzza Ádámot, számára elérhetetlen. A durva forradalmárnő képében megjelenő Évától azonban borzongva fordul el. Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégsem csalódottan ébred álmából. Ez a szín álom az álomban, és ha a prágai szín részeként tekintünk rá, akkor érvényesül a mű szerkezeti elve, miszerint Ádám minden színben csalódik.
Álmából ébredve újra Prágában találja magát és bizakodva tekint a jövőbe. Legjobb tanítványát szellemi önállóságra buzdítja, hogy a középkori művészet szabályait elhagyva egy új világ felé induljon. Madách ezzel a romantika programját hirdeti.
A XI. londoni szín már Madách jelenét mutatja be, az ipari forradalom, a korai kapitalizmus korát. Ádám a Tower magasából boldogan figyeli a nyüzsgő londoni vásárt. Közelről azonban undorodva fordul el tőle. A londoni szín nem egy adott történet, hanem jelenetek füzére. A bábjátékos torz mutatványa, az árusok versengése, a kocsmáros durvasága és a három munkás vitája után először robban ki belőle a hatalmas csalódás hangja. Ahogy figyeli az embereket, egyre inkább elkedvetlenül, egyedül a tanulók hazáért való lelkesedését tartja megnyugtató látványnak.Azonban felnőve ezekből a fiatalokból lesznek majd a gyárosok, akiknek embertelensége felháborítja. Mindenkit csak a nyereségvágy vezérel, Londonnak már tragikus hősei sincsenek, minden eltorzult és áruvá vált. Éva imakönyvvel és virágcsokorral jelenik meg, ártatlanságot színlelve, hogy minél előnyösebb férjet találhasson. Bár Éva számára is csupán a pénz a fontos, hogy Ádám nem szegény munkás, hanem álruhás lord, mégis megőrzött magában annyi tisztaságot, hogy ne rántsa le magával a kor szennye. A színt macabre, haláltánc zárja le, melynek során a különböző hátterű szereplők más-más okokból ássák meg saját sírjukat és ugranak bele. Csak Éva emelkedik fel, fényt hozva a Földre, így a szerelem, költészet és ifjúság diadalmaskodik. Ádám egy olyan világba vágyik ami az értelmen, a tudományokon alapul.
A XII. szín az író jelenéhez képest már a jövőbe mutat, az utolsó három álomjelenet egy-egy utópiát mutat be. A mű főhősei az ezredik falanszterből való tudósjelöltként ékeznek az U alakú falanszterbe. Itt a követendő eszme az élet megmentése, mivel négyezer év múlva a Nap kihűl és megszűnik az élet. Annak érdekében, hogy még időben megoldást találjanak, csak a tudományokra koncentrálnak, minden szépség és egyediség megszűnik. Már csak múzeumokban láthatók művészeti alkotások, állatok növények és megszűnt a haza és nemzet fogalma. Nem léteznek családok, a szerelem tiltott és elítélendő, az embereket nevek helyett számok jelölik és az egyéniség minden megnyilvánulása betegségnek számít. Olyan kiemelkedő alakok, mint Luther, Cassius, Platón és Michelangelo kétkezi munkára kényszerülnek, tehetségüket nem bontakoztathatják ki. Igaz, megvalósult az egyenlőség és testvériség eszméje és mindenütt béke honol, de rideg és boldogtalan világ ez. Most nem a lehanyatló társadalom, hanem a létért küzdő, egymástól szükségképpen elridegült emberek miatt éri csalódás Ádámot. Évától elszakítják gyermekét és szerelmüket betegségnek tekintik. Ádám el akar szakadni a földi léttől, hogy puszta szellemi lénnyé válhasson.
A XIII. színben Ádám Lucifer segítségével az űrbe repül, a természeti végzet elől a térbe menekül. Ahogy egyre inkább távolodik a földtől, hirtelen megdermed, Lucifer pedig kárörömmel felkacag. Úgy gondolja megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám azonban a Föld szellemének hívó szavára újjáéled és Lucifer érvei ellenére is vissza akar térni a Földre. Ádám a küzdelmet az emberi élet lényegének tartja, a semmittevést pedig a legnagyobb bűnnek. Ádám annak reményében, hogy a tudomány szembe tudott szállni a végzettel, türelmetlenül várja milyen új eszme várja majd a Földre visszatérése után.
Az utolsó történelmi színben kiderül, hogy az ember ne tudta legyőzni végzetét.Az Egyenlítő táján már csak hó és jég van, és az ember teljesen elkorcsosult mind fizikailag, mind erkölcsileg. A félelem és az éhség élteti csupán. Ádámot Istennek hiszi és neki könyörög, hogy több fóka legyen és kevesebb ember, csak a túlélés számít. Ez az emberi történelem utolsó képe, Ádám megtört aggastyánként tekint szét a hóborította világon. Lucifer érvei meggyőzőek, az ember nem irányíthatja sorsát, a természeti erőkkel nem szállhat harcba. Az ember bukását azonban nem kudarcai hanem a természet okozta. Itt ér véget az álom.

Az álmából ébredt Ádám Luciferrel folytatja vitáját. Ádám szerint a szabad akarat a fontos, Lucifer szerint az egész emberi faj meghatározott törvények szerint cselekszik. Ádám végső elkeseredettségében öngyilkos akar lenni, ezzel megakadályozva az emberiség küzdelmes jövőjét. Éva anyasága tartja vissza és belátja, hogy feladata az örök küzdelem. Az Úr újra kegyeibe fogadja és reméli, hogy Lucifer torzította el a rá bocsátott álmokat. Ádám az élet értelméről, az ember feladatáról tesz fel kérdéseket az Úrnak, azonban nem kap rájuk egyértelmű választ. Az Úr azzal vigasztalja, hogy Éva mindig mellette lesz akkor is ha ő már elveszíti minden reményét. Luciferre is szükség van a világban, tagadása és romboló ereje küzdelemre bírja az embert.
A mű igazából nem tragikus, éppen a küzdelem és talpra állás fontosságát hivatott bemutatni. Akármennyire is reménytelen helyzetünk, mindig képesek vagyunk újrakezdeni és ez az erő viszi előre az emberiséget.

T. 5. Magyarország társadalmi helyzete a XIX-XX. század fordulóján és a nemzetiségi helyzet

Népesség, település

Magyarország társadalmi helyzete a XIX-XX. század fordulóján és a nemzetiségi helyzet

Magyarország dualizmus kori társadalomszerkezete a torlódó társadalom képét mutatta. Ez azt jelenti, hogy a régi, feudális társadalom mellett kialakulóban volt az új, kapitalista viszonyokat leképező társadalmi berendezés. Ez annak volt köszönhető, hogy a városiasodás, a társadalom szerkezetének átalakulása és a polgárosodás késve, és gyorsan bontakozott ki Magyarországon, eközben a régi társadalomszerkezet megmaradt. Ebben a korszakban Budapest fejlődött, azonban a vidéki területeken az átalakulás nem látszik. A régi, rendi jellegű mezőgazdasági társadalom együtt élt az új, ipari tőkés társadalommal. A polgári értékrend és a nemesi szemlélet is együtt él, azonban hatással lesznek egymásra – a nemesség polgárosul, a polgári társadalom számára a nemesi életmód minta lesz. Például a nemesi dzsentri réteg kénytelen polgári állást vállalni, azonban nemesi szemléletmódjukat megőrzik.
A hatalom két részre oszlik: a politikai hatalom az arisztokrácia és a nemesi nagybirtokosok kezében van. Ekkor a nagybirtokok alatt kapitalista nagyüzemeket értünk, melyeket szakemberek vezetnek, és amelyek alapja a korszerűen felszerelt földbirtok. A korszerűséget segíti az úgynevezett hitbizományi rendszer, mely a földeket kivonja a birtokforgalomból: az uralkodó által hitbizománynak nyilvánított földeket nem lehet eladni, és akadályozva van azok aprózódása is. Az arisztokraták tőkével rendelkeznek, melyeknek elsősorban kereskedelmi szerepe van. az arisztokraták állami vezető tisztségeket töltenek be, például pénzintézeti igazgatók. Műveltek voltak, életvitelük minta a nagypolgároknak és a birtokos nemességnek. Zárt, elkülönülő osztályt alkotnak, csoportjuk közel 2000 családból áll. Egy család több mint 100 hold földet birtokol, a 2000 család birtokai összesen a magyar földek 13-át teszik ki. A gazdasági hatalom a pénzarisztokraták kezében van. Szűk rétegük 800-1000 családból állt. Elsősorban zsidó és német származásúak voltak, és terménykereskedelemből gazdagodtak meg. Ők vezették a bankokat, és ipari tevékenységeket folytattak. A nemesség nem kereskedett, nem alapított ipari vállalatokat, ezért a felemelkedés lehetősége adott számukra. Gazdasági erejük egyre növekszik, a politikába viszont nem szólnak bele, csak közvetve, kapcsolataik révén képviseltetik érdekeiket.
A középosztály sem volt egységes. Alkotói az úri középosztály, azaz a dzsentrik, és a polgári középosztály. A dzsentrik anyagilag független nemesi származású középbirtokosok voltak. 200 és 1000 hold közötti földbirtokkal rendelkeztek. Gazdálkodást vezettek, azonban birtokaik rosszul jövedelmeznek, eladósodnak, így birtokaik nagy részét elvesztik. Rossz jövedelmük oka, hogy passzív ellenállást folytattak, a jobbágyfelszabadítás utáni kártérítéseket nem kapják meg, valamint tőkehiány lép fel. Ezek után állami, megyei tisztségeket töltenek be, ami miatt a városokba költöznek. A századfordulótól értelmiségi pályákon is jelen vannak, mint például az orvos, az ügyvéd vagy a tanár. A polgári életmódot nem veszik át, a pazarló életmód miatt hamarosan pénzhiány jelentkezik. A polgári középosztály egy eredetileg vékony réteg volt, amit német városlakók alkottak. Azonban az ipari forradalom utáni migráció miatt a városlakók száma nőni kezdett. Az eredeti német polgárság egybeolvadt a magyar és nemzetiségi népességgel, ami a városba áramlik. Belőlük jött létre a polgári középréteg. Közöttük voltak gazdag kereskedők, tisztviselők, bevándorolt értelmiségiek, tanulás útján feltörekvő parasztok, valamint az oktatásban és az egészségügyben dolgozók. Ez a réteg biztosította az átjárhatóságot az agrár és az ipari társadalom között.
A kispolgársághoz tartoztak a kisiparosok és a kiskereskedők. Voltak közöttük kétkezi munkások, szakmunkások és ide sorolták az állami alkalmazottakat: a csendőröket, postásokat és altiszteket.
A társadalom legnépesebb csoportja a parasztság volt. A jobbágyfelszabadítás után a telki állomány arányában jutottak földhöz. Ez alapján megkülönböztetünk gazdag parasztságot, középparasztságot, szegény és földtelen parasztságot. A gazdag parasztság tagjai irányítják a falvakat. Földtulajdonuk 50 és 200 hold között mozog, földjeiken földtelenparasztokat, napszámosokat és bérmunkásokat alkalmaznak amellett, hogy ők is dolgoznak rajta. A középparasztság 10-50 hold földterülettel rendelkezett, amit saját művelt. A szegényparasztság 1-10 holdnyi földjéből nem tudott megélni, ezért bérmunkát kellett, hogy vállaljanak. Mivel így rengeteg bérmunkás volt, a béreik alacsonyak voltak. A parasztság legnagyobb része a földnélküli agrár-proletárok csoportjába tartozott. Ők mezőgazdasági bérmunkákat vállaltak, kubikusként városi építkezéseken dolgoztak, középítkezéseken dolgoztak: vasutat építettek, folyót szabályoztak. Teljesen kiszolgáltatottságban éltek, mert a népességnövekedés miatt kevés munkalehetőség adódott számukra, és azok is többnyire időszakos munkák voltak. A parasztsághoz sorolták még a nagybirtokokon élő uradalmi cselédeket is, akik családjukkal együtt éltek a birtokokon. Ők végezték a házimunkát, ők voltak a juhászok, de aratáskor a földeken is dolgoztak.
 Létrejött egy gyorsan növekvő csoport, a gyári munkásság. Legtöbbjük Ausztriából vándorolt be, mert itt a szaktudásukat megfizették. Kispolgári szinten éltek, és ők voltak a munkásszervezetek vezetői. A munkássághoz tartoztak még a szakképzetlen segédmunkások, akik igen alacsony bérért dolgoztak.

Az 1880-as években jelentkezik Magyarországon a demográfiai robbanás, melynek következtében a magyar népesség az I. világháborúig harmadával emelkedik. Ennek oka, az életkörülmények, valamint a higiéniai és egészségügyi viszonyok javulása. A fejlődés mértéke vidékenként eltérő: a népességnövekedés a fejlett vidékeken, a Dunántúlon a legmagasabb, a fejletlenebb régiókban, mint Erdély, csak később jelentkezik.
A népességnövekedés miatt a falvak nem tudják eltartani a növekvő lakosságot, ezért elindul egy belső migráció, melynek célja a városok lesznek, elsősorban Budapest. Miután a városok sem tudják befogadni a beáramló népességet, az 1890-es években elindul egy kivándorlási hullám. Ennek következményeképp az országból – elsősorban a kedvezőtlen mezőgazdasági területekről, a Felvidékről és Kárpátaljáról – 1,5 millió ember vándorol ki Amerikába. Ezzel együtt egy bevándorlás is kezdetét veszi: nyugatról 100 ezer német és cseh szakmunkás érkezik, mert a fejlődő magyar ipar igényli a szakmunkásokat. A szakmunkások mellett Kelet-Galíciából több 100 ezer zsidó is bevándorol az üldöztetés miatt.

A XIX. század második felében a magyarság számaránya nem csökken tovább, hanem a népességen belül gyorsuló ütemben emelkedik (41-> 54%). Ennek okai: a demográfiai robbanás a magyar lakta területein; a ki- és bevándorlásban a magyarság kisebb részben vesz részt, mint a nemzetiségiek: 100 kivándorlóból csak 33 magyar, mert elsősorban a hegyvidéki ruszin és szlovák lakosság vándorol; és a harmadik ok az asszimiláció: a bevándorlók nem egy tömbben telepednek le, így kis tömegben idegen környezetbe kerülve egy-két nemzedék alatt természetes módon asszimilálódnak a többségi magyar környezetbe. Ennek az asszimilációnak a fő színtere a főváros, amely sokszínű kultúrával rendelkezik: az ide érkező bevándorlók saját kultúrájukat nem teljesen hagyták el. Az asszimilálódó népek elsősorban a hegyekből érkező ruszin és szlovák népesség, a városi németek és a zsidóság.
A magyar vezető réteg szorgalmazta a nemzetiségiek erőszakos asszimilálását, mely fontos lépés volt a nemzetállam létrehozásához vezető úton. Ez a törekvés elsősorban azokat az értelmiségieket érinti, akik állami hivatalba akartak kerülni. Ez a törekvés nem bizonyult túl célravezetőnek, a természetes asszimiláció útján egyre inkább beolvadtak a nemzetiségiek. A természetes asszimilációnak a legfőbb színtere az oktatás volt. Az elemi oktatásban azonban erre nincs lehetőség, mivel a gyerekek anyanyelvi oktatásban részesülnek, azonban hamarosan itt is megkezdődik a magyar nyelv oktatása – sikertelenül. A nemzetiségi középiskolák és felsőoktatási intézmények létrehozását akadályozzák. Több intézményt pánszláv-izgatás miatt bezárnak.  A nemzetiségiek nyelv és kultúra témában szemben állnak a kormánnyal, ami ezt a dolgot asszimilációval akarja elsimítani. Az 1868-as nemzetiségi törvény ellen a nemzetiségiek passzív ellenállásba fog: a magyar országgyűlés munkáját bojkottálják. A céljuk, a nemzetiségi autonómia, és a monarchia föderatív módon való átalakítása. Ellenállási törekvéseket indítanak, elsősorban azok, akiknek határon túli nemzetállamuk van. Ilyenek államok Szerbia és Románia. 1890-es években az ellentétek kiéleződtek, a szomszédos nemzetállamok propagandája, az irredentizmus erősödik.
A zsidó magyar állampolgárokat törvényben egyenjogúsították, a magyar társadalom pozitívan áll a befogadásukhoz. Az izraelita vallást egyenjogúsították. Számuk folyamatosan nőtt, ezzel együtt természetesen asszimilálódtak. Foglalkozásuk szerint elsősorban kisiparosok, kiskereskedők, amely szakmák nem voltak túl közkedveltek, így nem volt konkurenciájuk sem. A családok gyermekei, unokái viszont már értelmiségi szakmákban is jelen voltak, mint az újságíró, az orvos vagy a színész. Azonosultak a magyar nemzeteszménnyel, a zsidóság és a társadalom között kiegyensúlyozott volt a kapcsolat. Ezt mutatta az is, hogy a városokban zsinagógákat kezdtek építeni. Megjelent az antiszemitizmus, más néven zsidógyűlölet, amely európai viszonylatokban mérve kismértékű volt, és elsősorban a városi kispolgárok körében terjedt el. Ehhez kapcsolódik az 1882-es Tiszaeszlári per is, melyben Solymosi Eszter eltűnésének ürügyén keltettek hamis vádakat a helybéli zsidók ellen. Ezután Tisza Kálmán betiltotta az antiszemita röplapokat, ennek ellenére 1883-ban létrejön az Országos Antiszemita Párt, ami bekerül a parlamentbe is – innen azonban rövid úton kizárják őket.
A cigányság magyarországi számának meghatározása nehéz: a népszámláláson az anyanyelv alapján számlálták őket – ezt viszont nem beszéli mindegyikük. A cigányok Romániából vándoroltak be. Vándorló közösségek voltak, azonban ezek a közösségek csökkentek, egyre többen telepedtek le. A legtöbben iparosok, lókereskedők és alkalmi munkások lesznek. A kormányzat az oktatásba bevonja őket, így felzárkóznak.

Ny- 2. - A nyelv diakrón és szinkron változásai

Minden élő nyelv kettős természetű, melyhez a nyelv vizsgálati módszerei igazodnak.

1.)    leíró nyelvtan (szinkrónia)

mindig egy adott korszak

·        nyelvi rendszerét

·        nyelvállapotát

·        az elemek kölcsönös viszonyát

vizsgálja

2.)    nyelvtörténet (diakrónia)

felfedi a változások

·        tényeit

·        menetét

·        új összefüggéseit

A tudósok régóta kutatják a nyelvek eredetét, de még a mai napig sem sikerült eldönteni, hogy melyik az igazi a többféle feltételezésből.

• monogenézis (mono=egy, genézis=eredet)

-         az egyetlen ősi nyelv létét valló elmélet

-         e szerint a nyelvek egy közös ősnyelvből származnak

alátámasztja: Biblia – Bábel tornya

-         sokáig az Ószövetség nyelvét, a hébert tekintették a nyelvek ősének

• poligenézis (poli=sok)

-         a több ősnyelvet valló elmélet

-         e szerint a Föld több pontján egyszerre alakultak ki a nyelvek, és ezek különbözőek voltak

-         hogy melyik változat az igaz, ma még a tudomány sem tudja eldönteni

-         arról sincsenek pontos adataink, hogy hány nyelv létezik a Földön

sok nyelvet elzártan, őserdőkben, kis szigeteken, sivatagokban beszélnek

Nyelv és nyelvjárás között is nehéz különbséget tenni, ebben sok esetben politikai és történelmi okok is közrejátszanak (pl.: szerbhorvát nyelv – ma már szerb és horvát nyelvről beszélnek)

A világon 3000-6000 nyelvet tartanak számon.

Közöttük több száz már az ókorban kihalt és igen sok nyelv napjainkban is kihalófélben van.

A világon 150-200 nyelvcsaládot különböztetnek meg.

A világ legnagyobb nyelvcsaládja az indoeurópai.

Több ágát szokták megkülönböztetni pl.:

• iráni
• örmény
• görög
• latin
• kelta
• germán
• szláv

 A magyar nyelvet az uráli nyelvcsalád finnugor csoportjába, azon belül is az ugor nyelvek közé soroljuk.

A nyelvek típusai:

A nyelvtudomány alaktani és mondattani típusuk szerint is vizsgálja a nyelveket.

Alaktani szempontból 3 nyelvtípust különböztetünk meg:

1)      izoláló (elkülönítő): a nyelvek szóalakjaiban nincsenek ragok, jelek, egyes esetekben még képzők sem. Tehát a morfémák száma azonos a szavak számával. A nyelvtani viszonyokat a szórenddel, a hangsúllyal vagy önálló szavakkal fejezik ki pl.:

- vietnámi

- kínai

- indonéz

illetve efelé tart az angol nyelv is

2)      agglutináló (ragasztó): a szóképzés, a szóösszetételek, a toldalékok gazdagsága jellemzi. Az egymáshoz  csatlakozó szóelemek határai rendszerint jól elkülöníthetők a szóalakokon belül pl.: ház + as + ok + ról. Ezekben a nyelvekben a grammatikai segédelemek (pl.: toldalékok) a szótövek elé vagy a szótövek mögé kerülnek. Ez utóbbi típusba tartoznak a magyar és a finnugor nyelvek is.

3)      flektáló (hajlító): A szavakban elmosódik a szóelemek határa, a morfémák összemosódnak. Általános e nyelvekben a grammatikai nemek (hímnem, nőnem, semlegesnem) megkülönböztetése, ebből különféle névszóragozási típusok és egyesítési szabályok adódnak.

I-12 Jókai Mór - Az arany ember

Az arany ember

    Csaknem minden szempontból egyedi remeklés ez a regény az író életművében. Alkotói fénykorának csúcspontja ez a regény, mert Az arany ember Jókai legharmonikusabb, a romantikából a realizmusba viszonylag legmesszebb eljutó remekműve. A regény közlését "A Hon" c. napilap 1872-ben kezdte meg. Balatonfüreden készült el az egész, alig pár hónap alatt.

A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Midász király történetére utal. A legendás király azt kérte Dionűszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Midász nevét: És akármihez kezd, az mind arannyá változik a kezében". A másik mítosz Polükratészt idézi. Nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyona és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért - az isteneknek szánt áldozatként - egy nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban egy kifogott hal gyomrából újra előkerül. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl: „Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől”

   Tímár Mihály története e két mítoszt példázza.

Szerkezeti felépítés szempontjából is egyik legösszefogottabb alkotása Jókainak. Az író tudatosságára vall, hogy már a kezdő fejezetekben megjelennek mindazok a motívumok, amelyek később felerősödve, kibontva adják a regény cselekményszövetét, s így vagy úgy szó van valamennyi fontos szereplőről is.

A legelső találkozás a Szent Borbála fedélzetén már sejteti Timár és Timea későbbi viszonyát: a török kislány       hálát érez ugyan megmentője iránt, de bensőségesebb rokonszenvet nem.

    A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tíméát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. „Az arany ember” kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: „Ez egy arany ember”. Ettől kezdve a „frázis” mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tíméát megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel akaratlanul is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. Timár belső monológ formájában megjelenített vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A dilemma a szándékok, tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője, vagy a boldogság gyilkosa Timár? Beavatkozhat-e az ember mások életébe? A megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst.

    „Az arany ember” bölcseleti alapját az ember és polgár ellentéte adja. A kérdést leghatásosabban Rousseau fogalmazta meg. Felfogásában az egyén válaszút előtt áll. Rousseau értelmezésében az egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. Timár sorsa ezt példázza. A polgári világban a pénz a legfőbb érték, ez adja a társadalom megbecsülését. Minden megvásárolható. Teréza retorikusan felépített nagymonológja sorra veszi a polgári világ tartópilléreit. Majd fölteszi a végső kérdést: „Mire való az egész világ?”    A polgári világ megosztottságát, az egység megbomlását jelzi a vallási sokszínűség is. Tímea mohamedán, Brazovicsék katolikusok, Timár protestáns. Jókai ironikusan mutatja be az átkeresztelkedésre kényszerített Tíméa bolyongását a keresztény hitelvek között. (Nem érti, miért énekli a kántor az „Óh, Izraelnek Istene” kezdetű zsoltárt, amitől Timéának az a gyenge kétsége támadt, hogy őtet most talán izraelitának keresztelték meg”)
    A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, amit maga előtt látott, az a „paradicsom volt”. A Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik állandó és nyugodt munkálkodásban telnek. Kapcsolataikat, vonzalmaikat a szív döntése irányítja.
    Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Timéa és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. A dilemma szinte feloldhatatlan Timár számára. Két esetben is a „cserehalál” Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az életbe. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból kibukkanó holtteste.
    Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. 

1. Timár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Timár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi a házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán.Timéát az „alabástrom szobor” kifejezés kíséri végig a regényben. Az írói megoldás, az állandó jelző az eposz műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Pedig a szobor képes lenne a teljes életre is, felizzik, mikor Kacsuka vonzáskörébe kerül.
2. Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja. Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad föl.

Az egyes motívumok felbukkanása sajátos lüktetést ad a műnek. 

Ismétlődő motívumok

• pénz
• hold (zsákon, Holdvilágnál Noémi és Timár szerelme, a Duna jegén Timár)
• malom ( Szt. Borbála elején, végén befagy a jégbe a malom, megáll az élet)
• folyó (míg folyik van élet, befagy- megáll és jön a halál)
• üstökös ketté válik ( Timár kettős életére utal)
• 
  

Jókai az Utóhangokban írja: „Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve.” Mi volt Az arany ember sikerének titka? Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágyára. „Az arany ember” határhelyzetet foglal a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. A stílus- és ízlésirányzat jelenlétét mutatja a gazdag, túlburjánzó ornamentika, az életösztön mellett jelentkező halálvágy, a fojtott erotika. És élteti a regényt napjainkban is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való visszatérésre.  

Szerkezet:

5 fejezetből áll: 

- Expozíció: a táj bemutatása (vaskapu), a Szent Borbála nevű hajó utasainak megismerése, a Senki szigete bemutatása

- Bonyodalom: Timár megtalálja Ali Csorbadzsi kincsét, innentől kezdve végigkövetjük Timár gazdagodásának útját és kettős életét, Komárom -Tímea és Senki szigete- Noémi közt.

- Kibontakozás: Timár kettős élete, Brazovics élete, Kacsuka és Athalie története, Krisztyán Tódor kalandjai

- Tetőpont: Krisztyán Tódor fenyegeti Timárt, hogy leleplezi

- Megoldás: Timár elhiteti mindenkivel, hogy meghalt és a Senki szigetére menekül. Tímea azonban egész életében őrlődik, mert Timár él gyanítása szerint.

   

Szereplők

"Angyalok"

Noémi: a természet gyermeke, hűségesen szereti Timárt, ártatlan, szelíd, közvetlen

Tímea: visszafogott, felesége Timárnak, rideg, hálás, titokzatos

Teréza: természet, odaadó, lányáért él, gondoskodó, dolgos, egyszerű asszony

Mellékszereplő: Kacsuka őrnagy és Zófia asszony realisztikusabbak

Zófia asszony: cselédből lett úrnő, igénytelen, megmarad cselédnek, kíváncsiskodó, hangosan beszélő, elítéli saját lányát

Kacsuka: érdek ember, Tímeát őszintén szereti

"Ördögök"

Athalie: gonoszkodó, elkényeztetett úri lány, féltékeny, irigy, gőgös, sorsát alapvetően megváltoztatja apja halála és utána Kacsuka visszautasítása, ezért bosszúra éhes, lekezelő anyjával, rosszindulatú, kétszínű

Krisztyán Tódor: alattomos, kétszínű, ravasz, sokat tud Timárról, zsaroló, bosszúvágyó, veszélyes, erőszakos, Timár ellentett énje

Vívódó hős: Timár - lelkiismeret furdalás a vagyon, a két nő és a hazugságok miatt, a pénz megtalálásakor elbukik, mint romantikus hős, de végig indokokat keres, hogy legalizálja tettét. Brazovics tönkretételével bűnt követ el, emiatt azonban nincs lelkiismeret furdalása.

Sorscsere

• Ali Csorbadzsi halála: Timár gazdag, Tíme árva és cseléd lesz Brazovicséknál
• Brazovics halála: : Athalie cseléd lesz, Tímea úrnő
• Krisztyán Tódor: Timár élhet, kiléphet, a szigetre mehet, Tímea összejöhet Kacsukával, új életet kezdhet

Romantikus és Realista vonások

Romantikus

• ellentétek a szereplők közt
• jó és rossz szereplők
• több szálon futó események
• izgalmas, változatos, fordulatos
• tájleírások
• sorscserék
• véletlenek szerepe
• titokzatosság
• konfliktushelyzetek
• hősök
• megoldás -> Senki szigete

Realista

• Timár Mihály alakja -> lelkifurdalása
• Kacsuka és Zófia asszony
• kor-környezet-társadalom rajz

Tér és idő

• több helyszín: Komárom, Senki szigete
• lineálisan előrehalad, a mű végén ugrunk 40 évet

Hangnem: elbeszélő, mindent tudó E/3 személyű. a végén E/1 re változik.

Nyelvezet

• választékos
• gazdag szókincs
• kötetlen stílus

Zrínyi Miklós - Szigeti veszedelem

Zrínyi Miklós - Szigeti veszedelem

A mű barokk jegyei

 1. Téma: az 1566-os szigeti ostromot (reális eseményt) az európai kereszténység szintjére emeli (mítosszá teszi) 

 2. Szerkezet: bonyolult, több szálon fut, összetett szerkezet

 3. Műfaj: - eposz; monumentális (nagy terjedelmű)

                - barokk

 4. Hőstípus: Athleta Christi

 5. A barokk stíluseszközei mint megtalálhatók

A barokk eposz jegyei

1. Eposz: az epika műnemébe tartozó hosszú műfaj, amely istenek vagy természeti erők által támogatott különleges hősei egy egész közösség számára döntő cselekményt hajt végre

2. Eposzi kellékek: expozíció: - in medias res: dolgok közepébe vágva

                                             - invokáció: segélykérés

                                             - propozíció: témamegjelölés

                             - deus ex machina: isteni beavatkozás

                             - enumeráció: seregszemle

                             - epitheton ornans: díszítőjelzők, állandójelzők

                             - toposz: sémák alkalmazása, ismétlődő

                             - homéroszi hasonlat: részletesen kibontott önálló értékű jeleneti hasonlat 

3. Eposzi kellékek sajátos alkalmazása a műben

- első két versszak körmondatba van szerkesztve

- tudatos szerkesztés: a köteten belül a Sz.v-et kapcsolja a korábbi verseihez és Vergilius szerkesztésmódját is átveszi 

A mű szerkezete

Lineáris szerkezetű

- 3 szálon indul el

- 3.énekben összekapcsolódik: Siklóson

- hosszú, a magyarok sikerei bemutatása végett

- enumeráció: 1-5.ének: törököket jellemzi

                5.ének végén a magyarokat

- 12. tanácskozás:

- tetőpont:  a levél

- isteni megoldás, Zrínyiék felkerülnek a mennybe, vagyis a lelkük megmenekült

- Zrínyi fia tovább viszi a vért

Szigeti veszedelem

   Az 1566-os szigeti ostromot az európai kereszténység szintjére emeli. Az Obsidio Sigetiana-val a magyar irodalomban addig ismeretlen műfajt honosított meg, az eposzt. Dédapjának a szigetvári hősnek 1566-os várvédelmét dolgozta fel témaként barokk eposzában. Barokk jelleg benne a monumentális kompozíción túl, a valóságos és realisztikusan ábrázolt eseményeknek a misztikus, vallásos szférába emelése. Összetett és bonyolult szerkezetű. Zrínyi mintái általában a klasszikus eposzok voltak. Megtartja a klasszikus eposzok több kötelező formái hagyományát az ún. eposzi kellékeket.

 2.szakasz: témamegjelölés (propozíció): nevének említése nélkül a szigeti hős erkölcsi és katonai nagyságát emeli ki

3-6.szakasz: invokáció: melyben Zrínyi múzsaként Jézus anyját szólítja meg

A barokk eszménykép az Athleta Christi. Az eposz hőse kivétel, más mint a magyar urak. Zrínyi Miklóst a barokk eszméknek megfelelően Krisztus katonájaként mutatja be, Isten pedig közelgő halálát jutalommá változtatja.

1-5. éneken belül Zrínyi a törököket jellemzi és próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy a magyaroknak is van esélye a török túlerő ellen. Ezt enumerációnak nevezzük. Szulimánnak csupán serege sokaságában van minden reménye, a várbeliek azonban erkölcsi tekintetben szárnyalják túl a roppant török hadat.

A 12.énekben tanácskoznak a magyar vezérek és összevesznek egymással a csata előtt. Ez is jelzi a magyarok összeszedetlenségét és bizonyítja majd a vereségüket.

A 13.ének a tetőpont. Szulimán kénytelen beleegyezni az elvonulásba. Egy sorsdöntő véletlen azonban visszatéríti az eseményeket a kötelező történeti realitásokhoz. A törökök elfogják a védősereg postagalambját, s kiderül, hogy kevesen maradtak, azok is többnyire sebesültek és az égő várban több rohamot már nem bírnak kiállni.

Az utolsó nagy támadásba pokolbeli szörnyetegek és angyallégiók is beleavatkoznak. A szigetiek mindnyájan támadó harcban vesztik el életüket. A keresztény vértanúk már itt a földön a szentek boldog látomásában részesülnek.

  A deus ex machina, vagyis az isteni megoldás következik be. Zrínyiék felkerülnek a mennybe, tehát lelkük megmenekült és Zrínyi fia tovább viszi a vért.

    Az eposz célzata:

Saját korának szóló figyelmeztető felhívás: a szigeti vitézek erényeivel, erkölcsi fölényével megmenthető az ország, ki lehet űzni a törököt.

Zrínyi figyelmeztetéseit, tanácsait senki sem fogadta meg, nagyra törő terveinek pedig váratlan halála vetett véget.