Ny- 2. - A nyelv diakrón és szinkron változásai

Minden élő nyelv kettős természetű, melyhez a nyelv vizsgálati módszerei igazodnak.

1.)    leíró nyelvtan (szinkrónia)

mindig egy adott korszak

·        nyelvi rendszerét

·        nyelvállapotát

·        az elemek kölcsönös viszonyát

vizsgálja

2.)    nyelvtörténet (diakrónia)

felfedi a változások

·        tényeit

·        menetét

·        új összefüggéseit

A tudósok régóta kutatják a nyelvek eredetét, de még a mai napig sem sikerült eldönteni, hogy melyik az igazi a többféle feltételezésből.

• monogenézis (mono=egy, genézis=eredet)

-         az egyetlen ősi nyelv létét valló elmélet

-         e szerint a nyelvek egy közös ősnyelvből származnak

alátámasztja: Biblia – Bábel tornya

-         sokáig az Ószövetség nyelvét, a hébert tekintették a nyelvek ősének

• poligenézis (poli=sok)

-         a több ősnyelvet valló elmélet

-         e szerint a Föld több pontján egyszerre alakultak ki a nyelvek, és ezek különbözőek voltak

-         hogy melyik változat az igaz, ma még a tudomány sem tudja eldönteni

-         arról sincsenek pontos adataink, hogy hány nyelv létezik a Földön

sok nyelvet elzártan, őserdőkben, kis szigeteken, sivatagokban beszélnek

Nyelv és nyelvjárás között is nehéz különbséget tenni, ebben sok esetben politikai és történelmi okok is közrejátszanak (pl.: szerbhorvát nyelv – ma már szerb és horvát nyelvről beszélnek)

A világon 3000-6000 nyelvet tartanak számon.

Közöttük több száz már az ókorban kihalt és igen sok nyelv napjainkban is kihalófélben van.

A világon 150-200 nyelvcsaládot különböztetnek meg.

A világ legnagyobb nyelvcsaládja az indoeurópai.

Több ágát szokták megkülönböztetni pl.:

• iráni
• örmény
• görög
• latin
• kelta
• germán
• szláv

 A magyar nyelvet az uráli nyelvcsalád finnugor csoportjába, azon belül is az ugor nyelvek közé soroljuk.

A nyelvek típusai:

A nyelvtudomány alaktani és mondattani típusuk szerint is vizsgálja a nyelveket.

Alaktani szempontból 3 nyelvtípust különböztetünk meg:

1)      izoláló (elkülönítő): a nyelvek szóalakjaiban nincsenek ragok, jelek, egyes esetekben még képzők sem. Tehát a morfémák száma azonos a szavak számával. A nyelvtani viszonyokat a szórenddel, a hangsúllyal vagy önálló szavakkal fejezik ki pl.:

- vietnámi

- kínai

- indonéz

illetve efelé tart az angol nyelv is

2)      agglutináló (ragasztó): a szóképzés, a szóösszetételek, a toldalékok gazdagsága jellemzi. Az egymáshoz  csatlakozó szóelemek határai rendszerint jól elkülöníthetők a szóalakokon belül pl.: ház + as + ok + ról. Ezekben a nyelvekben a grammatikai segédelemek (pl.: toldalékok) a szótövek elé vagy a szótövek mögé kerülnek. Ez utóbbi típusba tartoznak a magyar és a finnugor nyelvek is.

3)      flektáló (hajlító): A szavakban elmosódik a szóelemek határa, a morfémák összemosódnak. Általános e nyelvekben a grammatikai nemek (hímnem, nőnem, semlegesnem) megkülönböztetése, ebből különféle névszóragozási típusok és egyesítési szabályok adódnak.