Széchenyi és Kossuth programja

1812 óta I. Ferenc először 1825-ben hívta össze az országgyűlést, Pozsonyban. Az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen a reformkor egy jelentős alakja, gróf Széchenyi István felszólalt a magyar nyelv oktatása ügyében és birtokainak egy éves jövedelmét ajánlotta fel a cél érdekében. Ezen az országgyűlésen reformok nem születtek, de törvénybe iktatták, hogy az országgyűlést három évente össze kell hívni, ami később erősítette az 1830-as évek reformmozgalmát.

gróf Széchenyi István:
1791-ben született, Bécsben, s később, 1860-ban ott is hunyt el. Udvarhű arisztokrata volt, aki Bécs és Nagycenk között nevelkedett, apja Széchényi Ferenc, édesanyja Festetics György nővére; Festetics Julianna, felmenői tehát művelt, az országért tenni akaró emberek voltak.

Széchenyi a napóleoni háborúk során belépett a katonaságba, huszártisztként és futártisztként szolgált, részt vett a győri és a lipcsei csatában. Még katonasága alatt beutazta Európát, járt Angliában, Franciaországban, Itáliában, Görögországban és a Török Birodalomban is. Útitársa a fiatal erdélyi arisztokrata, Wesselényi Miklós volt. Gondolkodásmódjuk, anyagi hátterük különbözött, de mindketten hatottak egymásra. Széchenyi nemzeti hagyományokat tanult Wesselényitől, Wesselényi pedig liberalizmust tőle. Széchenyi nyugathoz képest elmaradottnak látta Magyarországot és a Habsburg Birodalmat, felmerült hát a kérdés, hogy a fejlődő nyugathoz, vagy a lemaradó kelethez (Török Birodalom) akarnak csatlakozni?
Utazásai során főként Anglia nyűgözte le: az angol alkotmányos rendszer, a középosztály életszínvonala, és a reformokkal történő társadalmi fejlesztések.

Széchényi az arisztokráciát és a bécsi udvart tartotta alkalmasnak a reformok indítására, a köznemességet erre a feladatra alkalmatlannak gondolta. Azon a véleményen volt, hogy a reformokat az országgyűlés keretein belül kell meghozni, valamint célja volt Pesten egy mágnás réteg létrehozása az arisztokraták odakötésével.

Programalkotó művei:
A konjunktúra vége miatt a nemesség az 1820-as évek végére nehéz helyzetbe került. Széchenyi 1830-ban írta meg Hitel c. művét, amelyben leírta programját. (6 kiadás) A reformokat gazdasági oldalról közelítette meg, célja volt, bebizonyítani a nemességnek, hogy feudális kiváltságaik már nem szolgálják az érdekeiket. Erre jó példa, hogy mikor Széchenyi hitelt szeretett volna felvenni birtokai korszerűsítésére, a bank megtagadta tőle, abból az okból kifolyólag, hogy az ősiség törvénye (aviticitas) értelmében a nemesi birtok nem elárverezhető, így pedig fedezetként sem szolgálhat. Javasolta továbbá a robot eltörlését, a jobbágyfelszabadítást - ami lassú ütemű fejlődési folyamat; valamint a kilences és a belső vámok eltörlését is, mert ezek a kereskedelmet és a szabad versenyt akadályozzák. Arisztokrata létére azt mondta, le kell mondani a rendi kiváltságokról, amit Ausztriában épp ezért jól fogadtak, Ausztria pedig erős volt Magyarországgal szemben, mert védelmet nyújt Oroszországgal szemben.
A birtokos nemességnek nem tetszett az ötlet, de a társadalmi összeütközést elkerülendően Széchenyi lassú, folyamatos fejlődést szeretne.
Dessewffy József, konzervatív politikus Foglalat c. művében elemezte a Hitelt, támadta a rendi rendszer megreformálásáról szóló javaslatokat. Széchenyi erre két másik művel reagált: 1831-ben megjelent a Világ, melyben a különbségekről írt, 1833-ban pedig a Stádium, amit csak Lipcsén lehetett kiadni, mert a cenzúra máshol nem engedte. A "Stádium" cím a változások szakaszaira utal, a műben 12 pontba szedve állítja logikai sorrendbe reformjait, mégis egységes program ez a rendi rendszer felszámolásáról. Kiemeli, hogy a reformokat a kormányzattal együtt kell meghozni, a birodalmi keretet tehát nem áll céljában felszámolni. Ennek oka, hogy Ausztria erősebb Magyarországnál valamint az Oroszországtól való félelem. A hitel hiányából indul ki a Stádium is:
Első pontja, hogy kell egy hitel törvény, valamint el kell törölni ősiség törvényét és a háromlási jogot (fiscalitas).
A nemzeti egység kialakulását is fontosnak tartotta, ennek érdekében pedig szorgalmazta, hogy mindenkinek adjanak politikai szabadságjogokat , például terjesszék ki a választójogot és a vármegyék is népképviseleti alapon legyenek.

2. Meg kell adni a birtokbírhatás jogát a nem nemeseknek is, ne legyen különbség; valamint törvény előtti egyenlőség kell.
3. legyen törvényes pártvéd, például politikai képviselet
4. szükség van részleges közteherviselésre
5. monopóliumok és céhek felszámolásának fontossága
6. magyar nyelv használata az igazságszolgáltatásban is
7. helytartótanács szerepének növelése
...
12. nyilvánosság (pl.: igazságszolgáltatásnál és tanácskozásoknál)

Gyakorlati munkássága:
Széchenyi sok pénzt áldozott a gazdaság fejlesztésére: 
1827-től angliai mintára már működött az első úri kaszinó, amely kb. 150 tagot számlált, s ahol az urak gazdasági és politikai kérdéseket vitattak meg; valamit szintén angol mintára Széchenyi meghonosította a lóversenyzést is. 1828-ban jelent meg Lovakrul c. könyve, melyben kifejtette a lótenyésztés hasznosságát.
1830-ban Széchenyi kezdeményezésére megalapították a Magyar Tudományos Akadémiát, innen számítjuk a reformkor kezdetét.
A közlekedés fejlődéséhez is nagyban hozzájárult:
Megkezdődött a Lánchíd építés, ami 1839-től 1849-ig tartott és Pest-Buda fővárossá tételét szolgálta. Megindult a Tisza szabályozása, a gőzhajózás a Dunán és a Balatonon, létrejött az óbudai hajógyár, de nevéhez kötődik még a Vaskapu hajózhatóvá tétele, a selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése és az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése is. 

Kossuth Lajos:

1802-ben született Monokon és 1894-ben halt meg, Torinóban. Birtoktalan nemesi családból származó zempléni kisnemes volt, aki a távol lévő főrend követeként vett részt az országgyűlésen. Foglalkozása ügyvéd volt, vármegyei szolgálatokat látott el. (Uralkodóváltás: I. Ferenc halála 1835-ben, V. Ferdinánd követi a trónon, Metternich kancellár keményen fellép a reformmozgalom térnyerése ellen.) Kossuth szerkesztette a Wesselényi által indított Országgyűlési Tudósításokat, melyeket kézzel írott magánlevélként terjesztett. 1836-ban az országgyűlés vége után is folytatta munkáját: törvényhatósági tudósításokat terjesztett a vármegyei életről, ebben a tevékenységében megmutatkozott a reform szellem. 1837-ben letartóztatták és börtönbe zárták (ezután mártírként tekintettek rá). Letartózatták az országgyűlési ifjak vezetőit is (pl.: Lovassy László) és elítélték Wesselényit is, de őt betegsége miatt elengedték. A nemesek a reformerek mellett álltak ki, mert letartóztatásuk rendi jogokat sértett, amiért bírói ítélet nélkül fogták el őket. Az 1839-1840-es országgyűlésen a Deák által vezetett ellenzék hatást gyakorolt a kormányzatra, kiengedik a foglyokat, elfogadtatják az önkéntes örökváltságot (ez utóbbi nem hozott változást, a jobbágyok nem tudták kifizetni az összeget önmaguk megváltásáért, a földesurak pedig nem engedhették azt el, mert úgy csődbe mentek volna). Kossuth a börtönben töltött idő alatt tanult, megerősödve jött ki. A politikai irányzatok közül Kossuth a liberális táborhoz tartozott, az volt a legnagyobb/legerősebb, és ő volt az ellenzék vezére. A kormány hivatalos nyilvánosságot (cenzúra által megfigyelt nyilvánosságot) biztosított a számára, Landerer Lajos (Pesti nyomdatulajdonos) pedig szerkesztői állást ajánlott számára a Pesti Hírlapnál, 1841 januárjában. Kossuthot ily' módon ellenőrzés alatt tarthatták, mert Landerer Lajos kapcsolatban állt a bécsi titkos rendőrséggel is. 

Kossuth népszerűvé tette a Pesti Hírlapot (60-ról 5200-ra nőtt az előfizetők száma), a lap heti 2-3 alkalommal jelent meg. Meghonosította a vezércikket, s a továbbiakban azokban fejtette ki a programját és népszerűsítette az ellenzék eszméit; a polgári haladás és a nemzet felemelkedéséért vívott harc eszköze lett.

Kossuth programja:
Kossuth programja magába foglalta az érdekegyesítést és a jogkiterjesztést, azaz az alkotmány liberalizálását. Az önkéntes örökváltság mellett volt, de mivel látta, hogy nem működik, helyette kötelező örökváltságot javasolt, ami azt jelentette, hogy a jobbágy helyett az államnak kellett kifizetni a megváltást. Az államnak így több bevételre lesz szüksége, ezért a közteherviselés is fontossá vált.
Gazdaság terén először meg akarta szüntetni a vámhatárokat, de 1842-ben részt vett egy ipari kiállításon, és látta, hogy az osztrák és cseh termékek fejlettebbek, s rájött, hogy védvámokra van szükség; ezzel védené a magyar ipart az osztrák és a cseh ipartól . Célja az önálló nemzetgazdaság létrehozása volt. Ennek érdekében ipari egyesületet hozott létre, valamint létrehozta a Magyar Kereskedelmi Társaságot, a kereskedelem fejlesztéséért. 18844-ben létrejött a Védegylet, a magyar ipar védelmére szolgáló társadalmi szervezet, aminek Kossuth lett az igazgatója és a belépőknek vállalniuk kellett, hogy 6 éven át csak magyar termékeket vásárolnak.
1844-ben Kossuthot leváltották szerkesztői állásából, így 2 évig nem tudott publikálni, 1846-tól pedig a Heti Lapba írt. Programjának négy fontos fogalma a szabad föld, szabad ember, szabad nemzet és önálló nemzetgazdaság volt.

Széchenyi (Sz) és Kossuth (K) összehasonlítása:
Reformkor jelszava: haza és haladás -> mindketten ezeket tartották fontosnak
Származás:
- Sz: udvarhű környezet, arisztokrata (főnemesség)
- K: rendi környezet, birtoktalan nemes
Társadalmi bázisuk:
- Sz: főnemesség, a tömeget kizárná
- K: paraszt, polgár, nemes; érdekegyesítést szeretne
Ütem:
- Sz: lassú, szerves átalakulás
- K: gyors
Reformok sorrendje:
- Sz: gazdasági felzárkózás -> polgári átalakulás
- K: polgári változások -> gazdasági fellendülés
Ausztriához való viszony:
- Sz: konfliktus kerülése a reformok érdekében
- K: a birodalom létét elismeri, de konfliktusokat vállal a reformokért
Nemzetiségi kérdés:
- Sz: türelemre int, a nemzetiségeket meg kell nyerni
- K: jogkiterjesztés a nemzetiségekre, asszimiláció -> erős, magyar nemzetállam

A Kossuth-Széchenyi vita:
A Pesti Hírlap radikális hangvétele kiváltotta Széchenyi nemtetszését, Kossuth a lapban támadta a mérsékelt Széchenyit.
Széchenyi Kossuth ellen fordul a Kelet Népe című vitairatban. A céljuk egy volt: egy erős, modernizált, minél függetlenebb Magyarország megteremtése, de az eszközökben nem értettek egyet. Széchenyi meglátása szerint Kossuth veszélyeztette a békés reformokat a radikális politikájával, ki fogja vívni a kormányzat ellenállását és forradalom lesz. 
Kossuth válaszában a legnagyobb magyarnak nevezi Széchenyit, és azt mondja, a Széchenyi által megkezdett úton halad tovább. A liberális közvélemény a gyors reformokat tartotta jónak, Kossuth pártján álltak, Széchenyi elszigetelődött.
Az igazi vita nem köztük zajlott, hisz mindketten liberális reformerek voltak, hanem köztük és a konzervatívok közt. A történetírás később különböző modokon értékelte a vitájuk, a két világháború közötti jobboldal Széchenyinek, a II. világháború utáni baloldal Kossuthnak adott igazat.