I. 14. A lírai én értékrendje Kányádi Sándor költészetében

Kortárs irodalom

A lírai én értékrendje Kányádi Sándor költészetében

Kányádi Sándor a magyar irodalom közösségi elvű hagyományainak folytatója. Költészetének fontos motívumai az anyanyelv megtartó eleme, az erdélyi kisebbség sorsa és a közösségi létproblémák. Tiszta, pontos, egyértelmű és érthető a költészete. Versei közt sok családi vers van, ez mutatja erős kötődését a magyar irodalmi múlthoz. Költészetében erősödtek a magyar kulturális örökség és a mindennapi élethelyzetek kifejezése. Azért ír verset, hogy elolvassák, s ezzel életre keltsék azt.
Saját véleménye szerint 1964-ben, harmadik kötete kiadásával indult el költői pályája. A Harmat a csillagon című kötet gyermekverseket tartalmaz. Egyszerű verstechnikával íródott versek, amelyek őrzik a hagyományokat. A versekben lírai realizmus figyelhető meg. Ez kifejezi a valóságot, a XIX. századi lírai realizmust folytatja. Szabad tájversekről beszélünk, melyekben a tájak a lélek tájai.
Illyés Gyula halála után Kányádi ’dísztelen dalokat’ írt. A központozás szinte teljesen hiányzott ezekből a versekből, ezzel nehezítve azok értelmezését. Verseit intertextualitás jellemzi, versei más költői szövegekkel lépnek kapcsolatba. Költői szerepét az „állami alkalmazott” jelzővel illeti.

1986-os verse a Harangfölirat, egy ars poetica. A harang egy közösségbe hívja össze az élő embereket. A lélekharang a halottat kísérő harangszót zengi. A versben a költő a harang szerepét tölti be.

Az 1983-ban íródott Reggeli rapszódia szabad vers. A versből hiányzik a központozás. A költészet és a fordítás egyaránt foltozásra szorul, csakúgy, mint a nyelv – mert minden dolog foszlik, a látható foltokat pedig el kell tüntetni. A foltozás Bé mester feladata, a mű vele azonosul. A vershelyzet két beszélővel zajlik. Az egyik beszélő Kányádi Sándor felesége, Tichy Mária Magdolna, a másik pedig Cs. Gyimesi Éva, esztéta. A versben megfogalmazódik, hogy az új, modern versek nem igazi versek. A vers többjelentésű, értelme a körülményekből derül ki.

1981-ben íródott az Öreg iskola ünnepére című vers. Rodostón volt Kányádi, mikor a verset írta, régi iskolája emlékére.

A Visszafojtott szavak a Házsongárdban – Kacsó Sándor sírjánál című mű 1984-ben keletkezett. Halotti beszéd, evokál a legkorábbi teljesen magyar szövegemlékünkre, a Halotti beszéd és könyörgésre, Kosztolányi egyéntől és Márai országtól való búcsúzására. A vers tele van tűzdelve áthajlásokkal, figura etimologicával, tőismétlésekkel.

Az 1994-es Valaki jár a fák hegyén című versben megjelenik Isten. A 110. zsoltár van beleszőve a műbe. A zsoltár szent szövegként, a templom szent helyként, a prédikátor választott igehirdetőként, míg a költő közvetítőként van jelen. Kányádi használja az Isten szimbólumot, nem kételkedik létezésében. Isten teremtette a világot, ő az élet és a halál ura. Benne foglaltatik a versben a Pascal gondolata a hitről: engedelmesség és szeretet egysége. A kozmikus kép, a csillagok kioltása és meggyújtása a halált és a születést szimbolizálja.

A Sörény és koponya című vers Kányádi gyermekkorabeli lováról szól. A lovat legelés közben megették a farkasok – csupán a sörénye és a koponyája maradt meg.
A vers egy érzelmes, lírai bevezetéssel indul, ezt felváltja egy régi varázsének, majd a ló történetét meséli el. A lezüllött ember ellenpontjaként felfogott növényi és állati lét eposza a vers; ember és állat megférésére állít emléket. Jellemző rá, hogy sokszólamú; fennkölt; és intertextuális – Petőfi: Farkasok dala és Pilinszky: Harmadnapon című verséhez is kapcsolódik. Petőfi Sándor hatással volt Kányádi költészetére – iskoláskorában egyik tanárától egy Petőfi kötetet kapott. Befejezetlen mondatok alkotják. Három nagy részre bontható – ez annak köszönhető, hogy a költő háromszor kezdi el, de az elbeszélés függőben marad.
A Históriás énekek ciklus záró verse, elhelyezésének jelentősége van.
A vers architextuális, valamely műfaj, vagy műnem azonosulásán alapszik.
A központozást itt is elhagyta Kányádi, a versben mindent kisbetűvel írt – felhívva a figyelmet a roncsolt nyelvre, egyúttal a morfémákkal való játék lehetőséget biztosít a természetes levegővételre, a sokértelműségre. A versben vannak biblikus, zsoltáros elemek, felfedezhetőek benne a kisebbségi létre utaló jelek és a magyarsághoz való kötődés.

Kányádi Sándor 5 évtizedes irodalmi munkásságával maradandó értéket alkotott az irodalom több területén. Klasszikus lírai munkássága mellett gyermekek számára írt verseiből, prózájából szintén egész életmű állt össze. Más műfajokban is számottevő eredményt ért el, esszéi, illetve műfordításai kiemelkedőek. Művei a világ disszonanciáját úgy közvetítik, hogy egy nagyobb harmónia iránti igényt és reményt is kifejeznek. Reménytelennek látszó történelmi helyzetekben is önmegőrzésre, közösség megmaradásra és kibontakozásra szólít, bölcsességre nevel. Életműve az európai kultúra legszebb értékei közé tartozik. A kisebbségi sors és problematika magas művészi szintű kifejezésével a veszélyeztetett emberi méltóság védelmében cselekszik. A költő művészetének elismerését jelzi több mint 20 elnyert díja.