I.16. A XX. századi ember

16. TÉTEL:A XX. századi ember értékvilága, útkeresése egy szabadon választott mű alapján (Hemingway)

20. századi új vonások, és társadalmi változások:

A század elejétől kezdve a gazdaság folyamatosan fejlődött. Új jelenségnek számított a tőke nemzetközi áramlása, valamint új technikai vívmányokat fedeztek fel. Az egészségügyben megjelentek a védőoltások, ezáltal a járványok egyre ritkábbá váltak, és az oktatás is elkezdték korszerűsíteni. A 2. ipari forradalom alatt készültek el az első filmek a Lumiére fivérek jóvoltából.
A vegyipar modernizálása lehetővé tette, hogy új anyagok jelenjenek meg az ember körül, ezzel együtt új találmányok, mint például a robbanó motorok.
A világválság következtében az országok gyengülő gazdasága miatt kellett az állam beavatkozása. Ez a szabad versenyes kapitalizmus. A monopolkapitalizmus jegyében erősítették a nemzetközi kapcsolatokat, és a kiadói jog védelmében jött létre 1899-ben a hágai Nemzetközi Bíróság.
Fogalom: elektrifikáció = új elektronikai eszközök nyomot hagynak

 A tudomány fejlődése:

A tudomány fejlődését segítették új elméletek, amelyek nyomot hagytak a társadalomban:
1859: Darwin-fajelmélet, 1866: Mendel-örökösödés alaptörvényei, 1867: Nobel-dinamit feltalálása, 1876: Alexander Graham Bell-telefon megalkotása, 1900: Planck Max-kvantumelmélet, 1911-1913: Rutherford és Bohr-atommodell, 1913: első vitamin felfedezése

Filozófiai változások:

Friedrich Nietzsche (1844-1900) volt az életfilozófia legnagyobb képviselője. Foglalkozott a személyiség-egyéniség problémájával, és az ember feletti ember fogalmával, amely egyezik a zsenivel. Szerinte a legnagyobb hajtóereje az embernek nem más, mint a hatalom.
Az ő munkásságához köthető Henry Bergson (1855-1941), aki az emberi tudatot vizsgálta. Megkülönböztette a kronológiai életévet a tudat belső életévétől. Az ő nyomán született meg az új fogalom, az intuíció, vagyis a lelkiállapot, amihez különleges érzés társult.

A történelmi materializmus, vagyis az anyagelvűség Karl Marx (1818-1883), Friedrich Engels (1820-1895) és Vlagyimir Iljics Lenin nevéhez köthető. E felfogás szerint az egyetlen igazi történelemformáló tényező az anyagi létalap, a gazdasági helyzet, a termelés, fogyasztás, a termelő eszközök és termelőerők közötti viszony.
Edmund Husserl (1859-1938) a fenomenológia megalkotója. Ez a tapasztalatból kiinduló sokoldalú elemzés, ami jelentős változás a filozófiában.
Martin Heidegger (1889-1976) az egzisztencializmus megteremtője, melynek lényege, hogy az egyéni lét megelőzi a lényeget, a lét és ittlét megkülönböztetése. Fontos kérdés számára az ember szabadsága.
A pszichológiában az áttörést Sigmund Freud (1856-1939) érte el pszichoanalízisével. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek.
 

Avantgárd:
A francia avant-garde szóból származik, ami magyarul előörst jelent. Ez egy gyűjtőfogalom, mely annyit tesz: önmagában is heterogén, egyes alkotóknál is változó törekvések térben és időben. Esztétikai, politikai, filozófiai nézetrendszerrel is rendelkezik valamennyi ágazata, de mind az ember és a világ kapcsolatára keres választ, valamint arra, hogyan jelenik meg az „új”.
Konstruktivizmus:
A konstruktív szó összeszerkesztettséget jelent, előrébb helyezi a hasznosságot az esztétikumnál. Ebből következik, hogy a művészet nem fontos ebben az irányzatban. A technika fejlődésére építve az elvont formák, geometria segítségével akart új világot teremteni. Kiindulópontja a rendezetlen természet, és a szervezett kultúra ellentéte. Világképe jövőközpontú, eszményi társadalom.
Funkcionalizmus:
Az az elsődleges, aminek van értelme. A határozott, egyenes, geometriai formák az ideálisak, elfogadhatóak. Első központja a Szovjetunió volt, de irodalmi vonulata Hollandiában volt meghatározó. Bécsben a kézművesség, és egyedi darabok készítése érdekében dolgoztak ki programot ezzel kapcsolatban.
Kubizmus:
A latin kubusz szóból származik, Franciaországból indult ki. Cézanne volt az alapja.
Expresszionizmus:
A mély lelki szükséglet kifejezése, és a megváltó szeretet. Főbb képviselői Freud, Darwin és Bergson.
Szürrealizmus:
A legnagyobb hatású avantgárd irányzat, Breton volt a legfőbb képviselője. A két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot után sóvárogtak, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei.
Újrealizmus:

Az 1930-as évektől egészen máig tart, a szürrealizmus után jött. A tárgyiasságra kell koncentrálni, a népiességre és klasszicizmusra. Először Németországban bontakozik ki, a kisember sorsát reménytelennek mutatja be. Thomas Mann, Móricz Zsigmond, és Ernest Hemingway követték ezt az irányzatot.

ERNEST HEMINGWAY
1899. július 21-én született Chicago külvárosában. A középiskolában sportolt, utána az orvosi egyetemre járt egy darabig, hogy apja nyomdokait kövesse, de otthagyta, és újságíró lett. 1917-ben beállt katonának, és az első világháborúban az olasz fronton harcolt. Itt megsérült, 1921-ig visszament Amerikába, majd az amerikai kapok tudósítójaként tért vissza Európába. 1926-ig élt itt, és meg is nősült.
1926 - Fiesta: Franciaországban játszódik, ahol van egy karakán, dekoratív, kívül-belül férfi művész. Az első világháború során megsérült, a lába között robbant fel egy gránát, ami nemzőképtelenné tette. Egy ünnepelt színésznő fog beleszeretni, de nem tudják teljesen kiteljesíteni szerelmüket, az mégis megmarad.
1929 - Búcsú a fegyverektől: az első világháborúban az amerikai Henrik hadnagy megszökik az olasz frontról, észak felé indul, de megsebesül. Egy kórházba kerül, ahol beleszeret egy Catherine nevű hölgybe. Együtt menekülnek tovább, a közös céljuk Svájc. Egy ideig szétválnak, mert Henrik visszamegy a seregbe, majd újra találkoznak, és tervezik a jövőjüket. Catherine terhes lesz, azonban gyermekük halva születik, és a császármetszés után a nő is meghal.
1936: a spanyol polgárháborúról tudósít, 1940: mű: Akiért a harang szól, 1939-től Kubában élt kint egy kis birtokon, 1944: normandiai partraszállásban részt vett, 1950: mű: A folyón át a fák közé: érettebb ember gondolkodása is megjelenik, 1952: ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER.
1961. július 2-án agyonlövi magát. Alkoholizált, félt attól, hogy előbb utóbb megőrül.

AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A TENGER

Klasszikus novella, a főszereplő életének egy fontos mozzanatát beszéli el. Szimbolikus történet, nem tudni pontosan hol játszódik, de feltehetőleg valahol Kuba környékén az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején a régi Havanna közelében. Az öreg halász egy kicsi faluban élt. Sovány, mélyen ráncos (=meggyötört) öregember, akinek bőrbetegsége, májfoltjai vannak. A bőre a nap miatt ilyen, hisz kint a tengeren, a természetben él. A mély sebek és hegek, amiket a halak és a kötelek okoztak, a sokéves kemény munka szüleményei. Új sebek nincsenek a testén, ami arra utal, hogy már tapasztalt halász. Lelkileg egyszerű, egyenes, alázatos ember és volt tartása. A munkát minden elé helyezi, gondosan, pontosan dolgozik, de úgy érzi a szerencse elhagyta. A társasága egy Manolin nevezetű fiú, aki felnéz rá, segít neki. A történet elején már 84 napja nem fogott semmit a tengeren, a 85. napon nekivág. 3 napot és 3 éjszakát tölt kint, ennek a története a kisregény.
Szerkezete:

1. Előjáték (18-21.o.): az öreg Santiago 84 napja nem fogott semmit. Van egy fiú, aki segít neki, Manolin. Felnéz rá, érzelmileg kötődik hozzá, azonban a szülei és a falubeliek úgy gondolják, a halász már kiöregedett, nem lehet várni tőle semmit. Manolin nem csak kötődik hozzá, mesterének tekinteti és gondoskodik róla.
2. A nagy hal elejtése előtt (21.o.) : Santiago a 85. napon kimegy a tengerre halat fogni, immár Manolin nélkül, egyedül. Egy fregatt madár köröz a csónak felett jelezvén, hogy a mélyben ott a nagy hal. Ez tulajdonképpen előreutalás arra, hogy az öreg megtalálta a célját, a nagy halat.
3. A nagy hal elejtése (21-69.o.): miután a hal lenyelte a horgot, az öreg 3 napon keresztül fárasztotta, mire az a harmadik napon megadta magát (57-69.o.) Mindeközben az öreg magában beszél. Boldogan, győzelemérzéssel telve indul el hazafelé.
4. Küzdelem a cápákkal: a hazafelé tartó úton több cápával is megküzd: az első napon eggyel, a másodikon kettővel, a harmadikon szintén eggyel, a negyediken kettővel, az ötödik napon pedig már egy egész rajjal. Jó pár cápát legyőzött, azok miatt mégis a nagy halból csupán a csontváza maradt meg. A partra is a csontvázzal érkezik meggyötörten. Kezei tönkrementek a hal súlya alatt, szervezetét igen megviselte a tengeri kaland. A parton Manolin találja meg gyötrelmes állapotban. Visz neki kávét, gondozza, ápolja. Kijelenti, hogy újra Santiago-val fog vadászni, mert még sokat kell tanulnia.
Az, hogy a halnak a csontvázát haza tudta vinni, bizonyíték az ereje nagyságára, és kitartására. Órákon át zsibbadt a karja, de mégis tartotta a halat, megküzdött vele 2 napon át, és érte is több napon keresztül cápákkal. mondhatjuk, hogy vereséget szenvedett, mert zsákmánya nem maradt meg, mégis nevezhető győzelemnek, mert a bizonyíték ott van a kezei közt (az embert elpusztítani el lehet, de legyőzni nem).

Hemingway a tapasztalás, és a tapasztalat írója, realista. Életélményeit írja le, a benyomásait. Santiago egy olyan karakter, aki nem kalandból öl, neki ez a munkája. Nem foglalkozik a halállal, de érzi maga körül. Sebezhető, de biztos az erkölcsiségében.
Minden művében jelen van az ölés, ami etika és kultúra függvénye, ma már nem megengedett semmilyen szinten. A műben a külvilág embert megtörő hatalma együtt és egyszerre jeleik meg az ember belső, leküzdhetetlen szabadság utáni vágyával.

Motívumok:

- tenger=élet szimbóluma, Santiago szeme is kék.
- mester-tanítvány viszony: a tudás átadása. A halászat a legősibb tudomány.
- öregség-fiatalság: mérlegelése annak, az ember mit kap, mit veszít.

Írói hitvallás:

Az író a hitvallása az ún. jéghegyelmélet. A jéghegy 7/8-ad része a víz alatt van, nem látható az ember számára. A fennmaradó 1/8-ad részét látja az ember. Hemingway szerint egy adott téma egészét ismerni kell ahhoz, hogy csak annyit írjon le róla az író, amennyit jónak lát. Az egész a 8/8 , amit elmond az az 1/8, a többit pedig nem közli feltétlenül.