Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály (1800-1855) a XIX. század első felében, a szabadságharc idején élt és alkotott. A magyar romantika összegzője, személyében kettősség fedezhető fel. Nappal a hazáért küzd, éjjel lelkét vizsgálja, elmélkedik, vívódik. A romantika stílusjegyei jelentkeznek költészetében és nyelvezetében, gyakoriak a metaforák, allegóriák, szimbólumok. Tudós-és irodalmi tevékenysége is jelentős. Toldi Ferenccel megírta az első magyar helyesírási szabályzatot illetve tájszótár szerkesztésében is részt vett. Shakespeare műveit fordította (Julius Caesar, Lear király, Rómeó és Júlia), ezzel is hozzájárulva a magyar műveltség fejlesztéséhez. 1823-31 között epikai alkotásokat írt, 1822-41 között 16 drámát, mindeközben lírikusként jelentős verseket írt. A 30-as években ódákat és epigrammákat, később főleg rapszódiákat, filozófiai verseket írt.

1800-ban született Pusztanyéken, elszegényedett katolikus nemesi családban. Édesapja gazdatisztként irányította Nádasdy Mihály gróf uradalmát, majd a gróftól haszonbérbe vette annak velencei birtokát. A család mindig anyagi gondokkal küzködött, mivel kilencen voltak testvérek. Édesapja halála teljes anyagi vlságot hozott, 1817 novemberétől a Perczel családhoz került nevelőnek. Itt ismerte meg Etelkát, iránta való szerelme azonban társadalmi különbségük miatt lehetetlen volt. 1841-ben ismerte meg Csajághy Laurát, szerelmük házassággal végződött. Aktívan részt vett a szabadságharcban, a világosi fegyverletétel pedig teljesen letörte. 1855-ben váratlanul meghalt.

Vörösmarty utolsó időszakának meghatátorozó elemei a 1848-49-es szabadságharc bukása, anyagi gondjai és lelki egyensúlyának megbomlása. Épp ezért verseire jellemző a sötét, pesszimista látásmód. Nagy hatással volt költészetére a szürrealizmus is. Csupán öt verset írt ezen korszakában, 1849-ben két verset. Az egyik az Emlékkönyvbe, melynek kulcsmondata "Mi a világ nekem, ha nincs hazám?"; másik, Átok című művében Görgeyt teszi felelőssé a szabadságharc bukásáért. 1850-51-ben írta az Előszót, mely a romantika egyik csúcsát jelenti. Másik két műve pedig a Vén cigány és a Fgytán van napod..., ez utóbbi utolsó verse, töredékes mű.

Előszó című verse 1850-ben keletkezett. Azt tervezte, hogy az 1846-ben írt Három rege című művet kiadja, ez lett volna előszava, ez magyarázhatja a címválasztást. Az első tíz sorban a tavasz toposza újjászületik, természeti képek követik egymást. Megjelenik a szorgosan dolgozó, összetartó emberek képe. Metonímia a kéz emberrel való azonosítása. Célja, hogy a paraszt és a nemes egy közös célért szorgosan, összetartóan dolgozzon. A szív segítségével lehet túllépni az ellentéteken. A zöld ág a házépítés képe és az újvilág víziója egyben. Az új világ békés úton érhető el, nem vérontással. Ha ez a világ megteremtődik, a természet ünnepelni fogja az embert. Az alaphang pátoszos, idilli, az alkotás csendje hallható. Az alkotó munka révén Istenné emelkedő ember csodáját mutatja be. Tele van igékkel, dinamikus, ennek ellenére harmonikus képet alkot, ebből is látszik, hogy a romantika jegyében íródott. A 11-18. sor alkotja a II. szerkezeti egységet. A "reszket a lég" kifejezés a nyár forróságára utal, azaz már elmúlt az alkotó tavasz. A csodavárásban még a Föld is megszűnt forogni. Ez a rész március 15-ét idézi, a reménnyel teli várakozást. Létrejött a szabadság szent szózata, mely a 12 pontra utalhat. Ezután a magaslat után már csak hanyatlás következhet. A 19-33. sor alkotja a III. egységet, mely a pusztulást idézi. A háború bőszült szörnyetegként jelenik meg, nyomában a megsemmisülés, nyomor. A vers tavaszi képének tiszta kék egével szembekerül az elsötétlő ég melyen villámok cikáznak. Egyetlen állóképbe sűríti az összes pusztító dinamikát. Apokaliptikus kép tárul az olvasó elé. A IV. rész a 34-41. sorig tart, a tél toposza, a természet és az ember pusztulása, elégikus. A pusztulás leírása itt hangtalan állóképet eredményez, szinte hallhatóvá válik a halál csendje. Olyan, mint a haldokló ember utolsó sóhaja. Az apokalipszis azért következett be, mert az ember elállatiasodott, így nem érdemelte meg többé az életet. Istent emberi tulajdonságokkal ruházza fel, saját kiábrándultságát fejezi ki ezzel. A vers utolsó szerkezeti egysége különáll a műtől, a jővő, az újjáéledés, a visszatérő tavasz toposza. A természet továbbél, az emberi társadalom részlegesen elpusztult, ez a Bach rendszerre utal. Tragikus irónia, a ember látszólag él, ez végleges reménytelenségre ad okot. Az utolsó sor értelme, hogy a megváltó, tehetséges embereket eldobták maguktól, így nincs aki segítsen. A vers műfaja rapszódia, hatalmas érzelmi, lelki változások zajlanak le benne. Romantikus stílusú, erre utalnak a túlzások és a látomásos képek. Időszembesítő és értékszembesítő vers, a természet már nem kapcsolódik szorosan az emberhez.

A vén cigány című 1854 nyarán keletkezett műve látszólag ellentétben áll az Előszóval, azt mutatja, még van remény. Mikor a krími háború során az osztrákok és törökök meggyengültek, úgy tűnt esély lehet egy új szabadságharcra. Vörösmarty a békét tartja megoldásnak, nem akar véres harcokat.Szerinte a felelőtlen ábrándozás is felelős az ország pusztulásáért. Súlyos betegsége, a halál veszélye is inspirálta egy összegző mű megírására. A háború után nem jöhetett új világ, mégis utolsó műveiben még hinni akart. A címben szereplő cigány a nagy szenvedéllyel és hittel zenélő művészre utal. A költőnek nincs joga hallgatni, mert a nép számít rá. Így mindig vigasztalnia kell az embereket, a legnehezebb helyzetben is. A vers két részre osztható, az I. az 1-5. versszak, reménytelenséget sugároz. A II. rész a 6-7. versszakból áll, megjelenik egy halvány reménysugár, egy kis optimizmus. A refrén jelentése, hogy mindig írnia kell, ameddig csak teheti. Önmegszólító vers, saját magának jelöli ki feladatát, célját. Az egész versben tükröződik az egyszer fent, egyszer lent állapota, ez magánéleti, anyagi gondjaira utal. Akár az őrületig el kell mennie, de minden erejét össze kell szedni. A világban háború dúl, szevedés és a természet is fellázad az ember ellen. A világnak mindig része volt a szenvedés és a halál, sosem lesz másképp. A II. részben azonban víziót lát a világ megtisztulásáról, a viszályok végéről, amikor majd újra írhat, immár lelkesedve, új erővel.