Ibsen-Vadkacsa

Ibsen - Vadkacsa

Ibsen a XIX. században és a XX. század első éveiben alkotott. A modern polgári dráma megújítója. Analitikus drámának is nevezzük, mivel analitikus technikával a jól megszerkesztett drámák elemeit kapcsolja össze. Emellett jellemzője a szimbolizmus. Ibsen a norvég és skandináv irodalom egyetlen elfogadott európai nagysága. Az európai dráma legnagyobb alakjai, Shakespeare és Moliére mellett említik. Vidéki, elmaradott városban született, elszegényedett kispolgári családból származik. Maga körül a szürkeséget, kisszerűséget és hazugságot látta. Patikussegédként megélte a kisember kiszolgáltatottságát. 1848 forradalmai idején verseket írt a szabadságról és függetlenségről. Egy norvég színházban dolgozott fordítóként, színészként, rendezőként. Külföldi tartózkodása alatt megismerte az európai irodalmat és színházat. Miután hazaköltözött, bár világhírűvé vált, folyamatos támadások érték. Emiatt és betegsége miatt magányosan, befelé fordulva élte le utolsó éveit.

Norvégia sajátosságaihoz tartozott, hogy nem alakult ki feudalizmus, ezáltal nem volt nagybirtokos réteg sem. A társadalom nagy része szabad parasztokból állt. A vikingek szabadság-és kalandvágya is örökségként maradt a norvégokra. Megjelent a bűntelen bűnbánó polgár, aki éppen bűntelenségét bánta. Élethazugságban élltek, az idilli életük szembenállt a belső vágyakkal. 1814-ig dán uralom alatt éltek, így az 1860-as évekig megmaradt a nemzeti romantika.

Ibsen korai műveire jellemző a nemzeti romantika, a romantikus versek. Catilina című történelmi drámája hazafias jelképpé vált. Az 1863-ig írt viking saga a norvég néphagyományoknak állít emléket. 1864-től kezdődött második alkotói korszaka, ekkor két drámai költeményt is írt. Ezek fő kérdése az individualizmus volt, hogy az egyén teljes élete lehetséges-e? Brand című művének főhőse hasonlóságot mutat az A vadkacsa Gregersével. Nem hajlandó kompromisszumokra, lelkészként a közösséget akarja felemelni az ideálok szintjére. Másik művének címszereplője, Peer Gynt Ekdal alakját idézi. Látszólag független, szabad, igazából üres személyiség. Minden eszmény feladásával lelke kiüresedik. Élethazugságokkal ámítja önmagát. A 70-es évektől a 80-as évek közepéig társadalmi színműveket írt. Az akkori aktuális problémákat vette sorra műveiben, melyekben jelentős szerepet kaptak a szimbólumok. A társadalmi problémákat, a pénz szerepét, a női emancipáció kérdését (Babaszoba, Kísértetek) vizsgálta. A 80-as években kezdődött szimbolista időszaka (Solness építőmester, A tenger asszonya).

Intellektuális, művelt alkotó. Műveiben hirdeti, hogy őszintén szembe kell nézni a valósággal, a hazugságokat le kell leplezni. Mindig kérdez, de sosem ad választ. Fő kérdései az individum és kollektivitás, az élethazugságok. Nietzsche szerint a lét elborzasztó, kérdéses mivolta miatt hazugságok szügségesek az illúzió fenntartásához. Ez a szemlélet tükröződik Relling alakjában. Emellett műveiben a bűnösök nem, de a bűntelenek büntetést kapnak. Analitikus módszere olyan akár az Antigoné és az Oidipusz király, melyekben a múlt béli tettekre fokozatosan derül fény. Elemei, hogy a jelenben idill uralkodik, nincs cselekvés. A drámai szituációt mindig egy kívülről érkező ember indítja el, aki kérdéseivel feltárja a múltat. A megismert események a jelen viszonyait megváltoztatják, melynek következményeképp drámai szituáció alakul ki.

A vadkacsa című drámában két család szoros viszonyrendszere van jelen. Az idős Werlet és Ekdalt az üzlet, fiaikat Gregerst és Hjalmart iskolatársi, baráti viszonyuk köti össze. Werle felesége hisztérikus volt és öngyilkos lett, Gregers kötődött hozzá. Hjalmar felesége, Gina gyakorlatias, kislányuk Hedvig az egyetlen ártatlan tiszta lelkű szereplő a műben. A két család mellett a mű szereplői még Relling, az orvors és Molvik a teológus. A Gregers által elkezdett múltfeltárás lépései a gyanú, a felismerés és a szembesítés. Minden tény kétirányú mozgást indít el, egyszerre feltárja a múltat és befolyásolja a jövőt. A műben jelen van a naturalizmus, a realizmus és a szimbolizmus is. A naturalizmus szó francia eredetű, természettudóst jelent. A XIX. század második felében bontakozott ki és a század természettudományos felfedezésein alapul. Ezen irányzat az írót boncorvoshoz hasonlítja. Az irodalom feladata, hogy az ember belső világának ábrázolásakor azt tudományos módon mutassa be. A lelki dolgokat fontos fizikálisan is megjeleníteni. Jellemző a naturalista művekre a kisszerű hősök szerepeltetése. Az irányzat egyik legjelentősebb képviselője Zola, egyik leghíresebb műve a Nana. A realista tényfeltáráshoz naturalista elemek társulnak. A külső és belső folamatokat együtt kell vizsgálni ahhoz, hogy a szereplők motvációi érthetőek legyenek. Emelett nagyfokú líraiság és drámaiság jellemzi. Filozófiai alapja Taine miliő-elmélete, mely szerint az ember helyzetét a genetika, az, hogy hova szület és a környezete határozza meg. A realizmus szerint találóan rajzolja meg a környezetet és nem húzza az időt lényegtelen apróságokkal. Bemutatja a tipikust, új tartalommal tölti meg a régi keretet, a valóság lényegét láttatja. Ez vonatkozik a látható társadalmi szférára és a legmélyebb rétegek bemutatására is.

A mű kezdetekor a cselekmény nagy része már lezajlott, mi csak a történet végét láthatjuk. A vadkacsa központi témája az élet egészét átszövő élethazugság problémája, az emberek önámító szerepjátszása. Az Ekdal család jólétben, a boldogság és elégedettség illúziójában él. A családfő Hjalmar Ekdal fényképész, de a munka nagy részét felesége, Gina végzi. 14 éves kislányuk, Hedvig apját a rajongásig szereti, ő a szülők legnagyobb öröme, de egyben bánata is, mivel nemsokára meg fog vakulni szembetegsége miatt. Az öreg Ekdal valaha gazdag nagykereskedő volt az idősebb Werle üzlettársaként. Híres vadász volt, de ma már katonai rangjától megfosztott, lecsúszott öregember. Werle egy kétes üzleti mesterkedéssel tőrbe csalta, elárulta és a bíróság Ekdalt várfogságra ítélte. Kegyetlen sorsa elől az önámításba menekül, a padláson vadásztelepet rendez be tyúkokkal, galambokkal, nyulakkal. A padlás szűk tere ironikus ellentétet alkot a hajdani erdők végtelenségével. A padlás kincse a szárnyán sebesült vadkacsa, melyet Werle lőtt és egy vadászkutya hozta fel a vízből. Hjalmart családja bátornak, és zseni feltalálónak tartja, valóban azonban akaratgyenge és lusta, csupán önámításként vonul vissza szobájába nem létező találmányán dolgozni. Környezete segíti önámításában, kivéve Hedviget aki valóban igaznak véli a hazugságokat, így ő tudatlanul támogatja apját. Gregers visszatérésekor rádöbben apja aljasságára. Apja a teherbeesett volt szeretőjét, Ginát a mit sem sejtő Hjalmarra bízta. Ekdalék jólétét is Werle biztosította Ekdal másolási munkinak túlfizetésével. Hedvig igazából nem Hjalmar, hanem Werle gyermeke. A tisztességes, de naiv Gregers morális forradalmat akar megvalósítani, úgy gondolja, hogy az igazság a boldogság forrása. A tisztátalan, hazugságokra épülő életből akarja kimenteni az Ekdal családot. Relling doktor szerint Gregers rögeszmés bolond, aki már a Höjdal-telepen is sok gondot okozott tisztességre való túlzott törekvéseivel. Gregers felnyitja Hjalmar szemét, azt remélve, hogy a család végre valódi boldogságban élhet. Azonban Hjalmar nem olyan amilyennek Gregers képzeli, el akarja hagyni családját. Akaratgyengesége miatt mégis ott marad még a lakásban. Az egyetlen aki nem hazudik az Hedvig. Gregers ráveszi Hedviget, hogy ölje meg a vadkacsát, ezzel bebizonyítva apja iránti szeretetét. Mikor Hedvig a padláson meghallja, hog apja idegennek nevezi, szíven lövi magát. A műből azonban hiányzig az igazi tragédia, a család élete tovább folytatódik ugyanúgy, sőt a kislány halála egyfajta megnyugvás Gina és Hjalmar számára. Újabb öncsalás áldozatává válik emléke. A mű igazi tragikomédia, tanulsága, hogy a hazug életnél még elviselhetetlenebb a tiszta igazság, az embereket nem lehet akaratuk ellenére boldoggá tenni.

A mű helyszane Werle háza, melyet részletesen bemutat az író, ez a miliő elmélet miatt fontos. A másik helyszín az Ekdal ház műterme és padlásszobája, mindkettő azt sugallja, hogy nem a valóságban élnek. Emellett Ekdalék retusálással foglalkoznak, azaz a valóságot akarják elpalástolni. A mű középpontos dráma, központi szimbóluma a vadkacsa, mely a szabadságot, korlátlanságot szimbolizálja. A megsebesített vadkacsa Ginara, a lesüllyedő vadkacsa Hjalmarra utal. A mű többi részében a vadkacsa Hedviget jeleníti meg, ezt a kislny megérti, önmagával párhuzamba állítja. Magát kell feláldoznia, ő az áldozat a vadkacsa helyett. A kutya Gregerst szimboliálja, aki kimentette a vízből a süllyedő vadkacsát, Hjalmart. Gregers boldogtalan, magányos ember, Jézusnak képzeli magát, mindig meg akar váltani valakit. A 13-as szám is szimbólum, Jézus száma. Ibsen magát a 13-as számmal azonosította, egyúttal a művészeket is, például Gregerst. A 13 több mint az átlagost jelentő tucat.