T. 20. Magyarország részvétele a II. világháborúban

Nemzetközi konfliktusok

Magyarország részvétele a II. világháborúban

1939-ben Imrédy Béla lemondott, helyére gr. Teleki Pál, Horthy Miklós bizalmasa került. Célja az önálló politika megtartása, a revízió folytatása, és a német befolyás csökkentése. Februárban Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, és kilépett a Népszövetségből, amivel a cél a német jóindulat megtartása volt. 1939. márciusban Magyarország megszállta Kárpátalját – ezt az akciót az ország önálló, önerejű sikerként könyvelte el, de valójában német engedélyre volt hozzá szükség. A magyar kormánypárt a Magyar Élet Pártja volt ekkor. ’39. május 5-én elfogadták a második zsidótörvényt. Faji alapon zsidó az, akinek az egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású. Kizárták az állami és közhivatalokból a zsidókat, az értelmiségi pályákon 6%-uk lehetett jelen. Szálasi hungarista mozgalmát betiltották, ennek ellenére létrejött a Nyilaskeresztes Párt.

Teleki Pál a szeptemberi német kérést visszautasította, a német katonák nem vonulhattak át az országon. Ezt a döntést azért hozta Teleki, mert látta, hogy Németország nem nyerheti meg a háborút, ezért Magyarországnak ki kell abból maradnia.  Ehhez fegyveres semlegességre volt szükség, úgy, hogy a fegyveres erőket megtartsák a háború végéig.

1940 nyarán a Szovjetunió el akarta foglalni Besszarábiát, amit a románok átadtak nekik. Ennek következtében Magyarországon felerősödődött az erdélyi revízió kérdése. 1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, melyben eldöntötték, hogy Erdély északi része és Székelyföld magyar kézre kerül. Ez sikertelen volt, mivel az országhoz csatolt vidékeken élők 50%-a nem magyar volt. Ennek következményeképp Magyarország közeledett Németországhoz. 1940-ben Magyarország csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez – Telekinek át kellett engednie az ország területén a német csapatokat. Teleki ennek hatására és a hadsereg nyomása ellenére sem folytatott németbarát politikát.

1940-ben Jugoszlávia és Magyarország örök baráti szerződést kötött egymással. Jugoszlávia csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, azonban két nappal később a németbarát kormányt megdöntötték, ezért Hitler szerint Jugoszláviát le kell rohanni. Ehhez magyar részvétet szeretett volna elérni, amit Teleki nem vállalt – április 3-án öngyilkos lett. A brit kormány figyelmeztette Telekit, hogy ha a magyarok csatlakoznak az akcióhoz, akkor hadüzenetet küldenek. A németek április 6-án Magyarországon keresztül lerohanták Jugoszláviát. Anglia ennek következtében megszakította a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. Magyarország az örök baráti szerződés megszegése miatti vádakat azzal próbálta hárítani, hogy Horvátország kivált Jugoszláviából, ezért a szerződés nem lett megszegve.

1941-ben, Teleki halála után Horthy Bárdossy Lászlót nevezte ki. Áprilisban Magyarországhoz csatolták a Muraközt, Bácskát, és a Baranya-háromszöget. Ezzel egy millió ember került magyar fennhatóság alá, 40%-uk volt magyar. Magyarország Jugoszlávia megtámadásával nem lett hadviselő fél. Viszont 1941. június 26-án Kassa városát felségjelzés nélküli gépekkel bombázni kezdték. Horthy és Bárdossy szovjet támadásnak vélték, ezért hadba léptünk a Szovjetunióval szembe. 1941 szeptemberében Anglia hadüzenetet küldött Magyarországnak. Decemberben Magyarország az USA-nak küldött hadüzenetet. Magyarország német katonai szövetséges lett, ’41-ben a Magyar Gyors Hadtestet kiküldték a kelti frontra, ahol nagy veszteségek értek minket, köszönhetően a hiányos felszerelésnek és képzettségnek.

Kállay Miklós lett az új miniszterelnök. Célja egy óvatos külpolitikai fordulat volt. Ebben problémát okozott az eddigi német propaganda, Jugoszlávia megtámadása, a revíziós sikerek, amiket a németeknek köszönhettünk, az hogy az ország német csapatokkal volt körülzárva, és hogy a külkereskedelmi forgalom 70%-a Németországgal bonyolódott. A magyar politikai vezetés és a katonai tisztikar is a német kormány mellett volt, Kállay nyíltan a németek mellett, míg titokban a szövetségesek mellett. Ez volt a Kállay hintapolitika. Kállay előzetes fegyverszüneti megállapodást kötött az angolokkal – Magyarország feltétel nélkül kapitulál, és szembefordul Németországgal akkor, ha a nyugatiak elérik az országot. A keleti frontos a németek nagyobb magyar részvétet követeltek – a magyarok 200 ezres sereget állítottak fel, emellé még 50 ezer munkaszolgálatost küldtek, a II. Magyar Hadsereget. 1942 nyarán a Don-folyó térségében állt fel a hadtest, közel 200 kilométer hosszú arcvonalon. ’43-ban egy szovjet támadás két hét alatt felmorzsolta a magyar haderőt. Jány Gusztáv vezetésével a német visszavonulást fedezték a magyarok. 80 ezer halott, 40 ezer fogoly volt a veszteség.

Kállay politikájáról a németek tudtak, 1943 végére kidolgozták a Margaréta-tervet, ami Magyarország megszállásáról szólt, ’44március 19-én végre is hajtják.  Hitler Horthyt tárgyalásra hívja, ezzel elszigeteli az országtól. Horthy megtiltotta a magyar csapatok ellenállását. Kállay helyett Horthy Sztójay Döme berlini követet nevezte ki miniszterré, mellette Edmund Veesenmayer teljhatalmat kapott. A pártokat, szakszervezeteket feloszlatták, a náciellenes lapokat betiltották. Bethlennek és Kállaynak bujkálnia kellett. Gazdasági szállítások indultak Németországba. az I. Magyar Hadsereget a keleti frontra vezényelték, ez volt az oka a szövetséges bombázásoknak, amik az országot sújtották.
1941-ben elfogadták a harmadik zsidótörvényt. Faji alapon tiltotta a házasságot zsidók és nem zsidók között. A zsidók számára Magyarország még így is biztonságosabb volt – a környező országokban már folyt a megsemmisítés. 1942/43-ban a berlini elvárás a zsidó kérdés rendezése, ám ekkor még mindig nincs veszélyben a zsidók élete. A német megszállás után kezdődik a zsidóság megsemmisítése – ezt Adolf Eichmann felügyeli. A zsidókat megkülönböztették, sárga csillagot kellett viselniük, gettókba zárták őket. Másfél hónap alatt a vidéki zsidóságot, 440.000 ezer embert, lezárt vagonokban Auschwitzba szállítottak. 1944 júliusában a budapesti zsidóság deportálását Horthy leállította. Horthy azt állította, hogy eddig nem tudott a deportálásról, de valójában a szövetségesek megfenyegették őt.

1944 augusztusában Románia átállt a szövetségesekhez. A németek gyengültek, a szovjet csapatok már közel jártak Magyarországhoz, ezért Horthy megkezdte a kiugrási kísérlet előkészületeit, Sztójay Döme helyett Lakatos Géza lett a miniszterelnök. 1944. október 11-én Moszkvában a magyar küldöttség aláírta a fegyverszünetet. Visszaállították a ’37-es határokat, és támadást indítottak a németek ellen. Október 15-én Horthy a rádióban bejelentette a háborúból való kiugrást és a szövetségesekkel kötött békét. Konkrét utasítást a hadsereg nem kapott, mert a németbarát vezérkar nem továbbította azokat. A Gestapo elrabolta Horthy fiát, zsarolták őt. Ennek következményeképp másnap Horthy visszavonta a rádióbeszédét, lemondott, és letartóztatták.
A németek Szálasi Ferencre bízták az új kormány kiállítását. Összevonta a kormányfői és a miniszteri posztot, átvette a hadsereg vezetését. A zsidókat nem szállították ki, de létrejött a Pesti gettó, ahol tömeges kivégzéseket hajtottak végre – 25 ezer zsidót lőttek agyon; 70 ezer budapesti zsidót a Német Birodalom felé gyalogoltattak. Többen próbálták védeni a zsidókat, Raoul Wallenberg több ezer embernek nyújtott diplomáciai mentességet.

A nyilas hatalomátvétel alatt Észak-Erdély és a Tiszántúl szovjet kézen volt. Szálasi totális mozgósítást rendelt el, ez a magyar ellenállások ellen volt sikeres. A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság vezetőit megölték. 1944 decemberében a szovjet csapatok átkeltek a Dunán és Budapestet ostromgyűrűbe fogták. Február 13-ig tartott az ostrom, ’45 áprilisában az utolsó német katona is elhagyta az országot.

A háború következtében 200 ezer polgári lakos halt meg, 200 ezer katona, 550 ezer zsidó. 900 ezer katona esett szovjet fogságba, és 50-100 ember volt szovjet kényszermunkára ítélve.  A hidakat, közlekedési eszközöket tönkretették, a gyárakat leszerelték, lakások mentek tönkre, az állatállományok megsemmisültek.