Babits Mihály - Jónás könyve

Babits Mihály - Jónás könyve

Babits Mihály (1883-1941) a századfordulón élt és alkotott. Erre a korszakra jellemző volt a dualizmus kettőssége. A gyors ipari fejlődés és tudományos eredmények álltak szemben a feudális mezőgazdasággal és a falvak elmaradottságával. A hivatalos magyar irodalomban megjelentek az epigonok, akik a korábbi sikeres írók és költők műveit másolták. Velük szemben Babits társaival az eredetiségre törekedett. Az első ebben a szellemiségben írt lap a Hét címet viselte, amely főleg a tudománnyal illetve nyugati művekkel foglalkozott. Babits 1900. körül kezdett verseket írni, művelt volt, tanárnak tanult. 1908-ban öt verse jelent meg a Holnap című lapban, ennek hatására ismertté vált. Tanárként dolgozott és fordított, közben saját műveket írt és egyre népszerűbb lett. 1929-től a kor legjelentősebb magyar irodalmi lapja, a Nyugat szerkesztőjeként dolgozott.1937-től tört ki rajta betegsége, mely nagyban közrejátszott abban, hogy utolsó évei egyikén megírta a Jónás könyve című művet.

1938. február 10-én megműtötték Babitsot. Már a műtét előtt is foglalkoztatta egy bölcseleti költemény megírása, mellyel végül augusztus 18-án készült el. A Jónás könyve tanító jellegű elbeszélő költemény. Jónás a Kr. e 783-743 között uralkodó II. Nagy Jeraboám király uralma alatt élt. Főszereplője az ószövetségi Jónás könyvének, amely kb. Kr. e. 400-200 között keletkezhetett. A bibliai történet műfaja példázat, mely Babits művéhez hasonlóan tanító jellegű. Másik forrása a Batizi András XVI. századi prédikátor által megírt Jónás prófétának históriája című mű.

Babits műve a Biblia Ótestamentumának egyik könyvét veszi alapul, annak sajátos átdolgozása. A két mű közötti különbségek jelentősek. A Bibliában Jónás maga kéri, hogy vessék tengerbe, Babits hőse viszont el akar bújni, a hajósok a kormányos parancsára dobják a tengerbe. Babitsnál plasztikusabban rajzolódik ki a cethal gyomrában töltött idő és a mű egészében erőteljesebb Jónás panasza, szenvedése. Erre azért van szükség, mert szemléltetni akarja a költők és általában az emberek nehéz sorsát. A Bibliában Ninive megtér és az Úr megbocsát. Babitsnál a nép kineveti Jónást, de mivel van pár ember akik megtérhetnek, Isten nem pusztítja el a várost. Ez Babits véleményét tükrözi az akkori társadalomból, ami azért érdemel kegyelmet mert még vannak emberek, kiválasztottak akik jó útra térhetnek.

A mű négy szerkezeti részből áll. Az I. részben Jónás menekül küldetése elől, miután pedig útrakel, a hajón a tengerészek a vízbe dobják. A II. rész a cethal gyomrában játszódik, 3 nap és 3 éjen át. Jónás szenvedését részletezi, melynek következményeképp a címszereplő szemrehányást tesz Istennek. A III. részben Jónás beteljesíti feladatát, elmegy Ninivébe. Ott azonban kinevetik őt a prófétálásért; fenyegetése nem teljesedik be. A IV., utolsó részben Isten megkegyelmez Ninivének és Jónásnak a tök példájával világítja meg cselekedete értelmét.

Az első két rész a beteljesülő várakozásokról, Jónás prófétai vállalásáról szól. A történet második fele a be nem teljesülő várakozásoké, hiszen Jónás fenyegetése nem válik valóra. Az I. és III. részben a külvilág, a tenger és Ninive alakítja az eseményeket, míg a II. és IV. rész példázat jellegű, melyekben Jónás és Isten kommunikációja a lényeges.

Az ember folyamatosan lázad az Úr ellen, cserébe pedig szenvedés éri. Jónás szenved a cethal gyomrában és Ninivében is. A hajófenéken a kormányos, a hatalom ellen kell védekeznie. Azzal, hogy Jónás zsidónak vallja magát, a zsidóüldözésekre, és más nemzetek szenvedéseire utal. Mikor kihajítják a tengerbe, megvalósul a nyílt erőszak és egyértelművé válik a kisember tehetetlensége. A cethal gyomrában a mostoha körülmények, a levegőtlenség, a hal rázkódása, a sötétség, a büdös és az élelemhiány kelt Jónásban szorongást, félelmet.
Itt jelenik meg a pszichoanalízis jelentősége a mű értelmezésében. "Szenvedni annyi, mint diadalt aratni...", azaz aki kibírja a szenvedéseket az győz. A világon mindenki ki van téve a szenvedésnek, mind fizikailag, mind lelkileg. Az emberi feladatokat minden nehézség ellenére mindenkinek végre kell hajtani, saját képességeinek megfelelően.

Jónás mikor elér Ninivébe, már elhatározta magát, hogy végrehajtja az Úr parancsát és szavait közvetíti a népnek. Az első napon az árusok terén kinyilatkoztatja, hogy ha nem térnek meg, Ninive negyven nap múlva lángokba borul. Az emberek azonban kinevetik és ügyet sem vetnek rá. A második napon a színészek terén is elmondja az Úr üzenetét, ők kifigurázzák és nem veszik komolyan szavait. Végül a harmadik napon a királyi házba ér, ahol már várják és egy magas oszlopra állítják. A király és alattvalói sem hisznek neki, kinevetik, ő pedig a szégyen miatti haragjában átkot kiált rájuk. Nem csak a világ zárkózik el a prófétától, de a világnak prófétáló próféta is a világtól, ezért küldetése nem lehet sikeres. Jónás különc marad, küldetésében továbbra sem hisz. A királyi házból elrohan a pusztába, a természetbe, a békességbe. Ahogy azt az Úrnak is elmondja, ő a békében hisz és csak el akar zárkózni az erőszakos és bűnös világtól. Mivel nem hallgatták meg a városlíkók, úgy gondolja az Úr is egyetért vele és haragszik a népre. Elégedetten számolja a napokat, hogy Ninivét végre lángokban állva lássa. Azonban nem jól végezte feladatát, hiányzott hite és ítélkezett, bár ezt nem tehette volna. 38 napon át böjtölve várta a város pusztulását. Ez alatt az idő alatt csalódott, kiábrándult és szorongott. Bosszúvágya, amelyet az Isteni igazsággal azonosít, nevetségessé teszi. Isten végül nem semmisíti meg Ninivét, ennek okát a felháborodott Jónásnak egy tök segítségével magyarázza el. A tök levele árnyékot ad Jónásnak, aki ezért semmit sem tesz, mégis természetesnek veszi. Majd az Úr elsorvasztja a tököt, így Jónás szédülni kezd a hőségtől. Az Úr ezzel hoz példát arra, hogy Jónás a tőle független tök árnyékát természetesnek vette és örült neki. Az Úr teremtette Ninivét, amely már évszázadok óta változik, fejlődik, ezért nem akarja elpusztítani, mert fontos számára. Vannak még olyan lakói, kikben Isten szavai elindítottak valamit, így még van remény a megtérésükre. Ők is kiválasztottak, akár a bibliai Noé. A Bibliai Jónás könyvében Ninive népe megtér, míg Babits művében az irgalom elsődleges magyarázata az isteni előrelátás, amely tudomást vesz a szabad akaratú emberek néhányának jövőbeli javulásáról.

A műben feltett kérdés: Próféta vagyok-e? megfeleltethető Babits kérdésének: Költő vagyok-e? A válasz, hogy nem Jónás az egyetlen elhivatott betölteni Isten igéjét. Feladata követni a véges életben a végtelen mának parancsát. Teljesíteni kell mindazt, mi az emberre ráméretett, a képességek legteljesebb mértékéig.

Jónás és az Úr között több konfliktus is kibontakozik. Az első, hogy Jónás nem akar prófétaként Ninivébe menni, ellenszegül, ezért Isten megbünteti. A második mikor Istent szidja a cethal gyomrában, egyben azt is megvallja, hogy hite örök. Ennek hatására Isten kiszabadítja. A mű végén azért haragszik Istenre, mert az elpusztította az árnyékot adó tökindát, de miután Isten elmondja miért tette, megérti és megnyugszik. Minden konfliktusuk a próféta lázadásából indul ki és Isten oldja fel. Az Úr kegyelme Ninivének összezavarja Jónást, de mivel a mű az Úr magyarázatával ér véget, nem tudjuk Jónás megértette-e és hogyan reagált. Jónás a hajósokkal és Ninive népével is ellentétbe kerül.

Az Úr arra akarja megtanítani, hogy nem helyes magatartás ha elvonul és békében él egyedül. Tanítani kell a bűnösöket, segíteni őket, hogy megváltozzanak, mert "bűnösök közt cinkos aki néma".  Jónás gondolatai, változása, tapasztalásai állnak a babitsi mű központjában, míg a bibliai történetben Ninive városáé a főszerep. A Bibliában azonnal elnyeri a nép hitét és bizalmát és önként végzi a prófétai feladatát.

A babitsi műben Jónás túl nagynak érzi feladatát, nem hisz saját erejében.

1939-ben függesztette Jónás imája című versét a Jónás könyvéhez. E műben a lírai én a beszélő, monológszerű és jellemzőek rá a soráthajlások, akárcsak a Jónás könyvére. Az írást Jónás prófétai feladatához hasonlítja és költészetének megújulásáért könyörög az Úrhoz. A költemény két hosszú mondatból áll. Az első, hatsoros egységben nehéz sorsáról, széthulló költészetéről panaszkodik. A következő egy 20 soros, egy lélegzetvételnyi érzelmekkel teli versmondat, melyben már érezhető a bizakodás. Áradásszerűen ömlenek a sorok, átlépve a ritmikai szabályokat. Újra hallatni akarja hangját bátran, mint régen. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy vonakodás nélkül hűen szolgálja Istent. Amíg lehet szólni akar az emberekhez, hogy érezze léte értelmét.