T. 13. A reformáció

XIII. A reformáció

A Német-római Császárság a XVI. században

I. Ottó alapította 962-ben, a XIII. század közepéig Európa hegemón birodalma. 1254-ben kihal a Hohenstauf-ház, ezzel a felbomlás útjára lép a birodalom. 1356-ban IV. (luxemburgi) Károly kiadja a német Aranybullát. A császárt a 7 választófejedelem választja meg:

·         Köln;
·         Mainz;
·         Trier érseke, valamint
·         szász herceg;
·         brandenburgi őrgróf;
·         rajnai palotagróf;
·         cseh király

A megválasztott császár megesküszik, hogy nem avatkozik bele a tartományok belügyeibe, így a választófejedelmeknek korlátlan hatalma van, a császár szimbolikus összetartójává a birodalomnak.

I. (Habsburg) Miksa (1493-1519) megpróbálja megszűntetni a széttagoltságot: birodalmi békét hirdet, birodalmi törvényszéket hoz létre, még egy birodalmi hadsereg létrehozására is kísérletet tesz, ám ehhez pénz kéne, amit csak közös birodalmi adózással lehetne előteremteni, ezt a tartományok nem támogatják, így ez végül elbukik. Gazdaságilag is megosztott, vannak nagyon gazdag területei (Hanza-városok, pl. Bréma, Hamburg), a legfontosabb szárazföldi kereskedelmi útvonal a Rajna-völgyben található. A politikai megosztottság miatt nincs egységes piacuk, ezért kénytelenek külső területekkel kapcsolatot fenntartani.

Társadalom:

A tartományurak saját tartományaikban erősítenék meg a hatalmat, azaz kisállami abszolutizmust akarnak, birodalmi szinten megakadályoznák a hatalmi egységet, míg a birodalmi lovagság, azaz a köznemesség a császár pártján áll, mert szeretne kikerülni a tartományurak fennhatósága alól.

Az egyház elvilágiasodott, fényűzővé vált, a tőkés vállalkozó polgárság olcsóbb, egyszerűbb egyházat szeretne, az erős központi hatalom megteremtésében érdekelt. A parasztság (80%-a a lakosságnak) azon része, mely az Elbától nyugatra él felszabadul, mivel itt megszűnik a jobbágyság rendszere, az Elbától keletre azonban megmarad.

A reneszánsz pápaság kora

A XIV-XV. század a katolikus egyház válságkorszaka:

• avignoni fogság (1309-1377)
• szkizma (nagy nyugati egyházszakadás, 1378-1414), ekkor 3 pápa van (Róma, Avignon, Pisa)

1417-ben a konstanzi zsinaton sikerül rendezni a problémákat: V. Mártont választják meg egyedüli pápává (Róma székhellyel), a hitéletet nem reformálják meg, megindul a reneszánsz pápaság kora.

V. Miklós pápa (1447-1455) újraalapította a Vatikáni Könyvtárat.

A pápák ebben a korszakban nem foglalkoznak a vallással, hatalmas pénzeket áldoznak templomok díszítésére, így kap megbízásokat például Michelangelo és Leonardo da Vinci is. A pápák célja Rómát, az egyházi államot Itália vezető államává tenni. Ezen cél teljesítése végett írta alá VI. Sándor pápa (1492-1503, eredeti nevén Rodrigo Borgia, spanyol származású) 1494-ben a tordesillasi szerződést, melyben Spanyolország és Portugália felosztotta egymás között az újonnan felfedezett területeket a Zöldfoki-szigetektől nyugatra fekvő délkör mentén.

II. Gyula pápa (1503-1513) állandó nagykövetséget tart (apostoli nuncius). Ebben a korszakban tevékenykedett X. Leó pápa (Giovanni di Lorenzo de’ Medici, 1513-1521) is Firenze uraként, a reformáció nála indul el.

Nagy felháborodást keltett a búcsúcédulák kibocsátása. A bűnbocsánat megváltására szolgáló cédulákat eleinte 100, majd 50, később pedig már 25 évente lehetett megvásárolni. Később az elhunyt családtagok bűninek megváltására, sőt az eljövendő bűnök vezeklésére is lehetett ilyeneket venni. Ezzel a vezeklési ehetőséggel kihasználva az emberek hitét jutott rengeteg pénzhez az egyház.

A lutheri reformáció

1517-ben X. Leó pápa a Szent Péter székesegyház felépítésére gyűjtött pénzt búcsúcédulák kibocsátásával (az említett épület csak több mint 100 évvel később készül el). A búcsúcédulákat Albert mainzi érsek árusította. El volt adósodva a Fuggerek felé, így a pápa megengedte neki, hogy ebből törlessze adósságát. A búcsúcédulát felháborodással fogadó Luther Márton (Martin) fogalmazza meg először hivatalosan az egyházzal való elégedetlenséget. Ágoston-rendi szerzetes, wittenbergi egyetemen tanított. 1517. október 31-én egy 95 pontból álló röpiratot fogalmazott meg, melynek A búcsú erejének magyarázatához címet adta. Október 31-ét a reformáció emléknapjának nyilvánították. Luther szerint senki sem bízhat abban, hogy a búcsúcédulák által bűnbocsánatot nyerhet, mert csak Isten bocsájthatja meg a bűnöket. Felfogása szerint a hívek csakis személyesen kerülhetnek kapcsolatba Istennel, és nincs szükség a hívek és Isten közötti közvetítőre. Ezzel megfogalmazta, hogy nincs szükség egyházra, valamint pápaságra, papi rendre, egyházi vagyonra, tizedre. Mindezt 4 alaptételben foglalta össze:

1. sola gratia/egyedül a kegyelem: csak Isten bocsájthatja meg a bűnöket
2. sola fide/egyedül a hit: nem kell közvetítő
3. solus Christus/egyedül Krisztus: vizsgálat alá veti a szentségeket: 7/2-őt ismert el: a keresztséget és az úrvacsorát
4. sola scriptura/egyedül az írás: mindenkinek személyesen kell ismernie (elolvasnia) a Bibliát/ Szentírást, ehhez le kell fordítani a Bibliát a hívők anyanyelvére.

Az evangéliumokat ajánlja, innen ered az evangélikus elnevezés. 1520-ban három nagy összefoglaló műve jelenik meg:

• A német nemzet keresztény nemességéhez
• Az egyház babiloni fogságáról
• A keresztény ember szabadságáról

Művei eljutnak Rómába, ezért X. Leó pápa kiátkozza Luthert. 1521-ben V. Károly német-római császár Wormsba birodalmi gyűlést hívott össze: felszólítja Luthert, hogy vonja vissza tanításait. Ő azonban nem vonja vissza, ezért birodalmi átokkal sújtja a császár: törvényen kívül helyezte, tehát bárki büntetlenül megölhette volna. Ám a tartományurak többsége Luther párján áll: ha felvennék a lutheránus hitet, azzal kifejezhetnék ellenállásukat a császárral szemben. Az egyházi birtokokat világi kézre kellene adni (szekularizáció). A tartományurak megkezdik a szekularizációt. Ezzel vallásilag is megosztottá válik a birodalom. Bölcs Frigyes Wartburg várában védelmébe vette Luthert, itt fordította németre a Bibliát, ezzel megteremtette az egységes német irodalmi nyelvet.

A német parasztháború

(Luthert csak a hit megújítása foglalkoztatta.)

Thomas Münzer zwickaui plébános egy teljesen új egyházat hozott létre: az anabaptista (újrakeresztelő) egyházat, mely radikálisabb lutheri irányvonalnál. Elutasította a csecsemőkori keresztséget, felnőttként kell eldönteni. Hasonlít a középkori eretnek mozgalomra. A társadalmi hierarchiát szeretnék megszüntetni, leginkább a parasztság körében vannak követői. 1524-ben kirobban a német történelem legnagyobb parasztfelkelése. Svábföldön, Frankföldön és Türingiában van felkelés egymástól függetlenül, utóbbiban Münzer vezeti. 1525 júniusára leverik: 100 ezer embert büntetnek meg (Münzert is). Egész Európában üldözik az anabaptistákat, kivétel ez alól Erdély, itt habánoknak hívták őket.

A németországi vallásháború

Ez a vallásháború a Habsburg-Valois konfliktussal egy időben zajlik. 1526-ban I. Ferenc (a cognaci liga tagja) és V. Károly német-római császár között kiújul a háború. Birodalmi gyűlést tartanak Speyerben, melyen a vallási kérdések rendezését a tartományurakra bízzák. 1529-ben a cambrai békével elcsitul a háború Itáliában. 1529-ben a következő birodalmi gyűlésen elrendelik a lutheri tanok terjesztésének tilalmát. 19 tartományúr (evangélikusok) tiltakozik (protestál) ez ellen. Protestáns: azok a keresztény egyházfelekezetek, amik a XVI. században váltak ki a katolikus egyházból. 1530-ban Augsburgban tartanak birodalmi gyűlést, meghívták Luthert is, ám ő nem ment el. Philipp Melanchtont (bizalmasát) küldi el maga helyett, ő próbálja a lutheri irányvonalat védeni. A birodalmi gyűlés helyéről kapta a lutheri hit az augsburgi hitvallás elnevezést (szokták még ágostai hitvallásnak is nevezni). 1531-ben a protestáns tartományok katonai szövetséget kötnek egymással Schmalkaldenben (schmalkaldeni unió). 1538-ban V. Károly válaszul megalapítja a katolikus Szent Ligát, melynek tagja az egyház és a katolikus (délnémet) tartományok. 1547-ben Mühlbergnél csap össze a két szövetség, a csatát a császár nyeri meg. V. Károly bízott abban, hogy ettől helyre áll a birodalom vallása. Ugyanebben az évben az augsburgi birodalmi gyűlésen kísérletet tesz a központi hatalom megerősítésére, ám ezt még a katolikus tartományurak is elutasítják. Ez nem vallásháború, ez csak a tartományurak ürügye a központi hatalommal szemben. V. Károly belefárad a valláskonfliktusba, ezért öccsét, Ferdinándot bízza meg a rend helyreállításával. Így jön létre az augsburgi vallásbéke:

• a katolikus és evangélikus vallás egyenrangú
• a két felekezet hívei nem háborúzhatnak egymással
• a korábban szekularizált területeket megtarthatják a protestánsok, de újabbakat már nem lehet szekularizálni
• akié a föld, azé a vallás elve érvényesül: a tartományuraknak engedélyezik a szabad vallásválasztást, de senkit sem lehet erőszakkal vallásváltoztatásra kényszeríteni, szabadon elvándorolhat az illető, amennyiben vallásváltoztatásra kényszerülne

Így véglegessé válik a birodalom vallási megosztottsága.

A svájci reformáció

1291-ben 3 őskanton egyesülésével létrejött a Svájci Államszövetség. Több mint 200 éven át háborúzik a Német-római Birodalommal, majd 1499-ben a bázeli békével Svájc függetlenné válik.

1522-ben Ulrich Zwingli, Zürich lelkésze indítja el a reformációt. 1523-ban összecsapnak a katolikus kantonok és a reformáció hívei (Zwingli is ebben a harcban hal meg). 1531-ig tart, innentől az összes kanton maga dönt a vallásáról.

Jean Calvin (Kálvin János) 1509-ben Noyouban született, a reformáció leghíresebb alakja valójában francia volt. Teológiát tanult, nem szentelték pappá. Vallási nézetei miatt üldözték el Franciaországból, Bázelben telepedett le. 1536-ban adja ki A keresztény vallás rendszere című institúcióját. 1541-ben átköltözött Genfbe, így ő lett Genf első lelkésze, itt saját önálló egyházát (kálvinista/református) hozta létre. Genfet kálvinista Rómaként is szokták emlegetni. Magyarországon Debrecent szokták így nevezni. Genf Európa egyik legfejlettebb ipari központja. Az új vallás teljesen az itt élőkre lett szabva: polgári vallásirányzat. Jellemzői:

• predesztináció/eleve elrendelés tana: Isten korlátlan hatalmú ura a világnak és már az emberek születése előtt eldönti, hogy hova szánja őket
• földi munkában elért siker = kiválasztottság jele, a mennyországba kerül
• nagyon keményen kell dolgozni és takarékosan kell élni
• egyháztanács: lelkészek, választott világi vezetők (legtekintélyesebb vezetők = presbiterek)
• törvényeket hoztak
• a polgároktól erkölcsös, puritán életet követeltek
• betiltották a szerencsejátékot, a táncot
• leszedették a függönyöket
• olcsó, ésszerűen berendezett templomok
• nem tisztelik a szenteket
• zsarnokölés tana/rendi ellenállás joga: a királyok Istentől kapják a hatalmat és az alattvalók érdekében kamatoztatják, ha nem ezt teszi, akkor az alattvalók szabadon fellázadhatnak ellene

Miguel Serveto spanyol orvos új vallásirányzatot alapít: antitrinitárius (szentháromság tagadó). A monoteizmus nevében csak az atya isteni mivoltát ismeri el, Jézust és a szentlélekét nem. El kell menekülnie Genfbe, itt Calvin védelmét reméli, ám a városi tanács 1553-ban máglyahalálra ítéli. Az Erdélyi Fejedelemség ennek az irányzatnak a követőit is befogadja, itt unitáriusoknak hívják őket (János Zsigmond is ilyen hitű volt).

Az ellenreformáció

A Német-római Császárság keleti része, Közép- és Kelet-Európa német területei, Skandinávia evangélikus, és ahol erős a polgárság, tehát Svájc, Németalföld, Anglia, Franciaország, Magyarország, Skócia pedig református. Ezen új irányvonalak hódításai ellenére még mindig erős pozíciói vannak a katolikus egyháznak. Bázisai: Itália, Spanyolország, Portugália.

Protestáns szemszögből ellenreformáció, katolikus szemszögből megújulás következik be.

III. Pál pápa zsinatot hirdet Tridentben: 1545-47: nyitó ülésszak. A katolikus álláspontot hittétellé fogalmazzák, megerősítik azon pontokat, melyeket a reformáció elvetett:

• pápa egyházfőségét
• egyházi hierarchiát
• szentségeket
• szent kultuszt

1562-63: A papi szentségekről szóló dekrétum: az egyház fegyelmét állítanák helyre:

• papneveldéket (szemináriumokat) hoznak létre (ennek oka az volt, hogy a protestáns prédikátorok sokkal műveltebbek voltak)
• a főpapok saját egyházmegyéjükben laktak
• a búcsúcédulák árusítását eltörölték

1542-ben létrejön a Szent Hivatal (Sankt officium), mellyel lényegében újjászervezik az inkvizíciót. Ezzel a feladattal a dominikánus-rendet bízzák meg („Isten vérebei”).

1559-ben létrehozzák a Tiltott könyvek jegyzékét (index): a katolikus vallással ellenkező művek szerepeltek rajta (csak 1966-ban, a 2. vatikáni gyűlésen szűnik meg).

Loyolai Ignác, egy spanyol katona 1521-ben súlyos sebet szerzett, csodával határos módon sikerült meggyógyulnia, ő ezt Isten segítségeként fogta fel, ezért élete hátralévő részét Istennek szentelte és jezsuita rendet alapított Jézus Társasága néven 1540-ben. Rómában működik, Il Gesu templom a székhelye, a rend főnökét generálisnak nevezik, élethossziglan választják. 17 évnyi tanulás és gyakorlás után lehetett bekerülni, missziós munka: a gyarmatokon térítettek. Jellemzői egy részét a protestáns egyháztól vette át, például az anyanyelvűséget. A kora újkor legjobb iskolahálózatát hozták létre. A legnagyobb magyar jezsuita Pázmány Péter volt.