Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költője

Balassi Bálint

Balassi Bálint (1554-1594) a magyar reneszánsz korszakában, a XVI. században élt és alkotott. Magyarországon a XV. század közepétől, Mátyás uralkodásától kezdett terjedni a reneszánsz szemlélet és művészetek. Eleinte latin nyelvű volt, import jellegű volt, így az európai színvonalat tükrözte. Legnagyobb alakja Janus Pannonius volt. A XVI. század utolsó harmadáig tartott a reformáció és humanizmus kora. Ekkor már magyar nyelven alkottak, a művek a belső problémákat tükrözték. Jelentős volt a vallási kérdés. Fontos volt a magyar irodalmi nyelv kialakulása, de még alacsonyabb volt az európai színvonalnál. A XVI. század utolsó harmada volt a magyar reneszánsz virágkora. Magyar nyelven, magyar ember problémáiról, európai színvonalon írtak. Legnagyobb alakja Balassi volt. A kései reneszánsz egészen az 1630-as évekig tartott.

A reneszánsz ember az életet szabadon akarta élvezni, boldogan fedezte fel újra mindazt, ami a földi életet széppé, teljesebbé teszi: a jólétet, a szerelmet, a szellem szabadságát, a természet, az emberi test és a művészet szépségeit. Megnőtt az egyéniség szerepe, eltűnt a középkorra jellemző névtelenség. Feltámasztották az ókori görög és római kultúrát. Fontos jellemzője a humanizmus, az emberközpontúság.

A XVI. század volt a magyar reneszánsz második nagy korszaka. Bár hiányoztak a nagy kultúrális központok és még a polgárság sem alakult ki, a reneszánsz irodalmi műveltsége egyre szélesebb körben, főleg magyar nyelven terjedt el. A tragikus történelmi helyzet ellenére eleven szellemi élet, gazdag irodalom bontakozott ki. Ennek a fejlődésnek leglényegesebb mozgatója a reformáció volt. Reneszánsz és reformáció között sajátos a kapcsolat: mindkettő ugyanannak a nagy gazdasági és társadalmi átalakulásnak a világnézeti vetülete, csak a reformáció az északi országok gyengébben fejlett kispolgárságának vallásos köntösben jelentkező antifeudális mozgalma. A reneszánsz az élet újfajta szemléletével az evilági élet felé fordult, a reformáció viszont megerősítette a vallás szerepét. A középkori katolikus világképnek a reneszánsz korában való megrendülése, valamint a humanizmus bibliakritikája nélkül a reformáció elképzelhetetlen. A reformáció táplálkozott a humanizmus eredményeiből, a műveltség szélesebb és főleg anyanyelvű terjesztése révén hozzá is járult a reneszánsz kultúra általánosabbá tételéhez. Európa fejlett országaiban a reneszánsz a modern polgárság kialakulásának az időszaka, nálunk a XVI. században egy új főnemesség játssza a vezető szerepet a reneszánsz életszemlélet, életforma kialakításában. Mindez egybeesett a török elleni élethalálharccal, az ország három részre szakadásával, a feudális anarchia tombolásával.

Balassi Bálint a késő reneszánsz alakja, de az egész magyar reneszánsz súcsát jelenti. A magyar nyelvű európai színvonalú szövegversek és szóversek megteremtője. Egyszerre Poeta Doctus és Poeta Natus. Zólyom várában született 1554-ben. Kitűnő nevelést kapott, tanítója Bornemisza Péter író, prédikátor volt, később Nürnbergben és Padovában is tanult. Miután édesapját hamis vádak alapján összeesküvés gyanújával letartóztatták, a család Lengyelországba menekült. Miután apja elküldte az erdélyi Báthory István fejedelem elleni hadjáratba, Balassi fogságba esett, azonban barátként kezelték és jó élete volt. Mivel ez felségsértésnek számított hazatért, de apját már nem tudta megmenteni. 1578-ban ismerkedett meg Losonczy Annával, Ungnád Kristóf feleségével. Szerelmük hat évig tartott, de csak az első két-három hónapban voltak felhőtlenül boldogok. 1579 nyarán hadnagyságot vállalt Egerben, harcolt a törökkel, de hamarosan távoznia kellett. Érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, ezt azonban később érvénytelenítették. Utolsó éveiben írta Célia verseit, illetve részt vett a török elleni hadjáratban, Esztergom ostromakor megsebesült és 1594-ben meghalt.

Reménytelen, válságokkal teli életéből a költészet jelentett menekvést. Műveiben formai újítást is bevezetett, megalkotta a Balassi strófát. A három sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Minden sor 19 szótagból áll 6/6/7 felosztásban, rímképlete aab/ccb/ddb. Saját kezűleg szerkesztette kötetbe verseit, könyvét ciklusokba rendezte, nem kronológiai sorrend, hanem tematika alapján. A Balassa kódexben maradtak fenn versei, mely három egységből áll: saját kezével írt könyvből, Rimay János (tanítványa) verseiből és egyéb versekből. 2 x 33 verset tartalmaz, valószínűleg tervezett még egy cíklust, de az nem maradt fenn. Az első 32 vers Anna vers, a 33. istenes vers, a 65.-ik Júlia versek szerepelnek benne, az utolsó vers pedig búcsúvers. Ő honosította meg az akrosztikont, ami név vagy fogalom elrejtését jelenti a versben a verssorok első betűinek összeolvasásával. Balassi verseit három témakörbe soroljuk: vitézi énekek, szerelmes versek és istenes versek.

Az Egy katonaének című vitézi vers alcíme In laundem confiniorum, azaz A végek dicsérete. A reneszánsz egyedi témája a vitézi vers. Balassi azért írt ilyen verseket, mert Magyarország folyamatosan harcban állt a törökkel. Ő maga is részt vett hadjáratokban, így saját élete is erre ösztönözte. Egyszerre történelmi kordokumentum, egyetemes és személyes vallomás a katonaélet szépségéről és búcsúzás. Balassi a XVI. századi históriás énekek epikus anyagát emeli a tudós reneszánsz szintjére. Csak a magyar irodalomban terjedt el a vitézi ének, lehetett lírai téma a hazáért vívott harc. A jelen szomorúságával szemben felragyogtatta élete valóban múlhatatlan értékeit.
A vers felépítésében a mellé-és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Az 1., 5. és 9. versszak egymás variációi. Az 1. versszak himnikus, szabad, szárnyaló. Kérdése magában rejti a választ, a végvári életformánál nincs szebb a világon. A költemény címzettjei a vitézek, nem csak róluk, hozzájuk is szól a költemény. Az 5. versszak az általános emberi értékeket, a tisztességet, becsületet, emberséget, vitézséget emeli ki. A 9. versszak érzelmekkel teli búcsúzó hangulatú. A következő szerkezeti egység, 2-4. verszakok, az 1. versszak állítását igazolják valós életképek leírásával. Megjeleníti a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat majd a csata utáni letáborozást és nyugalmat. Az egyetlen negatív elem a vér említése. Az 5. strófában a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Szerkezetileg a vers középpontjába helyezte e strófát Balassi. Az emberség és vitézség a XVI. századi magyar humanista világnézet erkölcsi értékei. A következő szerkezeti egység a 6-8. versszakokból áll, ismét életképek bizonyítják az 5. versszak állítását. De ezek komorabb hangulatúak a korábbiaknál, a harc, halál, csata negatív értékei jelennek meg, a szabadság az egyetlen igazi pozitívum. A 9. versszakban dicsőíti a vitézeket és áldást, szerencsét kíván nekik. A vers hármasságát erősíti, hogy balassi-strófában íródott. Többször előforduló elemek a szabadságot jelképező mező és madár motívum illetve a fel-feltűnő vérmotívum.

Lírikusként Balassi legtöbb műve a szerelemről szól. Az itáliai és európai reneszánsz alkotók műveinek mintájára írja verseit. Élete válságokkal teli, ebből kivezető út a szerelem. Szerelmi költészete több korszakra osztható, az első 1578-84-ig tart, ekkor írta Anna verseit. Ezek Losonczy Annához szólnak, aki mivel férjes asszony, egyszerre reményteljesek és boldogtalan, várakozók. Ezen versek még egyszerű ragrímekre épülnek, ennek ellenére egyediség érezhető bennük. Második korszaka 1587-89-ig tart, ekkor írta Júlia verseit, melyeket a már megözvegyült Annához írt. De Anna visszautasította, így végül mégsem lehettek együtt. Utolsó korszaka 1590-91. között írott Célia verseit jelenti, melyeket valószínűleg más nőkhöz írt. Ezekben szerelme viszonzott, csöndes, harmonikus.

Anna szimbólummá vált költészetében, a nőre az élet értelmeként tekint.

Hogy Júliára talála, így köszöne neki című verse a második korszakából való, a Balassa-kódex 39. verse. A 38. versben rögzíti, hogy egy kapualjból kilépve találkozik Júliával, ezen vers pedig Júlia himnikus üdvözlését tartalmazza. A vers lényege, hogy a világ értelmetlen számára Júlia nélkül. Előbb vallja be érzéseit és csak utána köszönti Júliát, ez az inverzió az érzelmek fokozására hivatott. A reneszánsz, humanista értékrendszer szerint bókol szerelmének. Eszerint fontosak a lelki értékek, Júlia szépsége és a természet szépsége is. Metaforákkal teli a vers, a természeti szépségekhez és anyagi javakhoz hasonlítja Júliát. Istennőként magasztalja, válaszként Júlia csupán elmosolyodik, érzékeltetve elérhetetlenségét. A műfaja dal és verselése ütemhangsúlyos, bokorrímmel. A hosszabb sorokat a belső ramek két rövidebbre bontják, így a verselése felező nyolcas.

Utolsó korszakában, Lengyelországban keletkezett vers a Kiben az kesergő Céliárul ír. A szeretett nőt öccse temetésén látja. Bemutatja a gyász fázisait, az érzelmi zaklatottságot, döbbenetet, majd az azzal szembenálló látszólagos beletörődést. Végül nem csak lelkileg, de ételmi szinten is megtörtség következik, ahogy tudatosul benne szerette elvesztése. Az 1. és 3. versszak Célia fájdalmára, míg a 2. szépségére koncentrál. Az 1. és 2. versszakok első két sora hasonlat részletezése, a harmadik Céliát említi. A 3. versszak három hasonlat kifejtése, a versszak közepén említi Céliát. A tavasz harmatja visszatér a 2. versszakból. Szóvers, műfaja elégia, jellemző rá az alliteráció (keservesen kiált). Balassi strófában íródott és érezhető benne, hogy Balassi felfedezte a magán-és mássalhangzók zeneiségét is.

Balassi a vitézi élet és a szerelem mellett Istennél talált vigaszt hiányérzetére. Minden korszakában írt vallásos verseket, de legjelentősebbeket a válságos időszakokban. 1584-89 között házassága előtt és után illetve 1590-91-ben lengyelországi bujkálása alatt. Tartalmilag új műnek számítottak, mert a közösségi problémák helyett most a reneszánsz életérzés szerint az egyén került előtérbe. Istent nem kezeli mindenhatóként, emberinek képzeli el, nagy hatalommal. Könyörgés helyett érvel, meggyőzi, közel egyenrangú félnek tekinti. Patetikus hangvétel helyett hétköznapi módon szól hozzá. A bűnbocsánatot és megváltást még a földi életében szeretné elnyerni. Formailag a kétsoros versszakok újításnak számítanak, ez kettejüket szimboliálja. A Balassi strófát 6/6/4-es szótagszámra módosítja, mely a megtörtségére utal.

Adj már csendességet... című verse 1591-ben, Lengyelországban keletkezett. A teljes magányból, reménytelenségből, kilátástalanságból Istenhez menkül. Szimmetrikus, triptichon szerkezetű. Olyan akár a középkori szárnyas oltárnak nevezett táblaképek. Az 1-2. versszakok az egyik, a 7-8. versszakok a másik ajtót adják, a középső részt a 3-6. versszakok alkotják. Az 1-2. versszak felkiáltás szerű, felszólító, a középső részben a kérdések uralkodnak, myg az utolsó két versszak kijelentő modalitású. Eső szerkezetű, lassan elér a megoldáshoz, a megnyugváshoz. A jelen szenvedés, így a jövőben reménykedik. A középső részben érvel, bizonyít. Az irgalomra hivatkozik, arra, hogy az Úr érdeke a megbocsátás. A reneszánsz értékekre vágyik, anyagiakra é szabadon szárnyalásra. A mű végén összegzi az elhangzottakat és lenyugszik. A vers jelentősége, hogy megjelenik benne az Ady féle modern vallásosság. Ima szerű, bensőséges, saját lelkének ellentmondásai is megjelennek benne.